Fagyal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fagyal
Közönséges fagyal (Ligustrum vulgare)
Közönséges fagyal (Ligustrum vulgare)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Olajfafélék (Oleaceae)
Nemzetség: Ligustrum
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fagyal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fagyal témájú kategóriát.

A fagyal (Ligustrum) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe és az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó nemzetség. Fő elterjedési területük D- és K-Ázsiában, Ausztráliában van, Európában egyedül a közönséges fagyal honos.[1]

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban a lombjukkal díszítő cserjék, egyszerű, ép szélű, keresztben átellenes levelekkel. Apró, fehér virágaik június-júliusban a hajtások csúcsán nyílnak. Termésük többnyire fekete vagy kékesfekete bogyó.

Fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források: [3][4][5][6].

Szaporítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magvetés ősszel, vagy rétegezés után tavasszal a szabadba. A Ligustrum fajok magja szeptember végétől érik. Ha ekkor megszedjük és a terméshúsból nagyjából kitisztítva azonnal elrétegezzük vagy elvetjük, a következő év tavaszán kikel. Ha a mag megszárad, kialakul benne az elfekvési hajlam. Az ilyen (például vásárlásból származó) magot egy teljes évig rétegezni kell, és csak következő év őszén (vagy a rákövetkező kora ravaszon) érdemes elvetni szabad földbe, 2–3 cm mélyen. A tavaszinál jobb az őszi vetés, októbertől a fagyok beálltáig. A magvetéskor számolni kell a fagyal tavaszi "dőlésével": kelés után 2-3 leveles korban a csemeték egy része elszárad, egy része pedig kidől, de néha még így is sok életben marad. A betegség a csemeték 20-50%-át károsítja, ezért vetéskor a kívánt 400-600 db növény/m2 eléréséhez szükséges maghoz 25-40%-ot hozzáadunk. A csemeték 1-2 (ritkán 3) évig maradnak a magágyban. Alávágásukra nincs szükség, mivel anélkül is dús, sűrűn elágazó, nem túl mélyre hatoló gyökérzetet nevelnek. Fajtákat fás dugványozással, zölddugványozással.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bollinger, Erben, Grau, Heubl: Cserjék. Illusztrálta:Hans Held, Ford.: B. Thúry Zsuzsanna. Budapest: M-érték Kiadó. 2005. 248. o. = Természetkalauz, ISBN 9637304126  
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 83, 414, 415. oldal ISBN 963 9121 22 3 (1999)
  3. ITIS Standard Report Page - Ligustrum. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. június 20.)
  4. Flora of China: Ligustrum
  5. Flora of Taiwan: Ligustrum
  6. Flora Europaea: Ligustrum

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Privet című angol Wikipédia-szócikk Selected species című fejezete ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Schmidt Gábor - Tóth Imre (2006): Kertészeti dendrológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
  • Schmidt Gábor - Tóth Imre (2009): Díszfaiskola. Mezőgazda Kiadó, Budapest.