Fagyal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fagyal
Közönséges fagyal (Ligustrum vulgare)
Közönséges fagyal (Ligustrum vulgare)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Olajfafélék (Oleaceae)
Nemzetség: Ligustrum
L.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fagyal témájú kategóriát.

A fagyal (Ligustrum) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe és az olajfafélék (Leaceae) családjába tartozó nemzetség.

Elsősorban a lombjukkal díszítő tömegcserjék, egyszerű, ép szélű, keresztben átellenes levelekkel. Apró, fehér virágaik június-júliusban a hajtások csúcsán nyílnak. Termésük többnyire fekete vagy kékesfekete bogyó.

Fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közönséges fagyal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Ligustrum vulgare) 3-4 méteres, terjedő tövű, felálló ágú cserje. fiatal hajtásai finoman szőrösek. Levelei lándzsásak vagy keskeny hosszúkásak, védett helyen néha áttelelnek. Illatos virágai június-júliusban nyílnak. Termése fénylő fekete, gömb alakú. Hazája Észak-Afrika, Európa, Kis-Ázsia. Nálunk erdőkben, cserjésekben gyakori. Igénytelen, jó szárazságtűrő faj, gyakran ültetett sövénycserje. Rézsűk megkötésére is alkalmas. Fajtái:

  • 'Atrovirens' - Erősen felfelé törő növekedésű. Lombja nyáron sötétzöld, ősszel barnásra színeződik és úgy telel át.
  • 'Atrovirens Compacta' - Mint az előző, de alacsonyabb, tömöttebb bokrú.
  • 'Atrovirens Select' - Mint az előző, de lombja zölden telel át.
  • 'Chlorocarpum' - Zöldessárga termésű, a típusnál tömöttebb növekedésű.
  • 'Lodense' - Lassú és kompakt növésű fajta. Idővel max. 1,5 m-re nő. Lombja többnyire áttelel. Alacsony sövénynek nyírás nélkül is alkalmas.
  • 'Pyramidale' - Mereven felálló ágú oszlopforma, vaskos levelekkel és zöldessárga terméssel.

Széleslevelű fagyal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A széleslevelű fagyal, vagy télizöld fagyal (Ligustrum ovalifolium) 2-5 méteres, sűrű, felálló ágú bokor. Fénylő, sötétzöld levelei szélesebbek és kissé merevebbek a (Ligustrum vulgare) leveleinél, többnyire szabályos ellipszis alakúak, enyhe télen zölden maradnak egész tavaszig. Termése tompa fekete vagy ólomszürke, kissé hosszúkás. Hazája Japán. Nálunk gyakran ültetik, elsősorban sövénynek. Közepesen szárazságtűrő faj, napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. Napon a levele a tél közepére rendszerint lefagy vagy leszárad. Igen szigorú teleken a vesszők is károsodhatnak.

Fajtái:
  • 'Aureum' - Fajtájának levelei sárgatartkák vagy teljesen sárgák. Kiméra jellegű, igen hajlamos a visszazöldülésre.
  • 'Góliát' - Gyors, erős növekedésű fajta. Magas (max. 3 m) sövénynek vagy törzses, nyírott koronájú, dézsában is tartható fácskának alkalmas. Magyar fajta.
  • 'Nünü' - Igen lassan, max. 1,5 m-re növő, sűrűn elágazó, gömbölyded bokrú, gazdagon nyíló cserje. Kevés nyírással alacsony sövény nevelhető belőle. Magyar nemesítésű.

Amuri fagyal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Ligustrum amurense) 3-4 méteres, mereven felfelé törő ágú cserje. Lombos állapotban igen hasonlít a (Ligustrum ovalifolium)ra, de fiatal hajtásai az előző faj kopasz hajtásaival ellentétben szőrösek. Levele ősszel lehullik.

Hazája Észak-Kína. Kisebb szárazságot elviselő mezofiton, amely az előző fajnál lényegesen fagytűrőbb.

Tompalevelű fagyal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Ligustrum obtusifolium) A Japánból származó alapfajjal viszonylag ritkán, gyűjteményekben találkozunk.

  • (Ligustrum obtusifolium var.regelianum) - Puha hajtásai és vékony vesszői erősen szőrösek. Szőrös fonákú levelei a hajtásokon szabályosan két sorban állnak. Lombja ősszel kékeslilára színeződik. Termései aprók, tompa feketék, sörétszerűek. Közepesen szárazságtűrő, igénytelen faj, kiváló sövénycserje.
  • 'Őszi Bíbor' - 2 méter magas, vízszintesen álló oldalágú, szép őszi lombszínt adó, magyar nemesítésű fajta.

További fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 'Ligustrum japonicum'
  • 'Ligustrum lucidum'
  • 'Ligustrum sinense'
  • 'Ligustrum quihoui'
  • 'Ligustrum vicaryi'

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szaporítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magvetés ősszel, vagy rétegezés után tavasszal a szabadba. A Ligustrum fajok magja szeptember végétől érik. Ha ekkor megszedjük és a terméshúsból nagyjából kitisztítva azonnal elrétegezzük vagy elvetjük, a következő év tavaszán kikel. Ha a mag megszárad, kialakul benne az elfekvési hajlam. Az ilyen (például vásárlásból származó) magot egy teljes évig rétegezni kell, és csak következő év őszén (vagy a rákövetkező kora ravaszon) érdemes elvetni szabad földbe, 2–3 cm mélyen. A tavaszinál jobb az őszi vetés, októbertől a fagyok beálltáig. A magvetéskor számolni kell a fagyal tavaszi "dőlésével": kelés után 2-3 leveles korban a csemeték egy része elszárad, egy része pedig kidől, de néha még így is sok életben marad. A betegség a csemeték 20-50%-át károsítja, ezért vetéskor a kívánt 400-600 db növény/m2 eléréséhez szükséges maghoz 25-40%-ot hozzáadunk. A csemeték 1-2 (ritkán 3) évig maradnak a magágyban. Alávágásukra nincs szükség, mivel anélkül is dús, sűrűn elágazó, nem túl mélyre hatoló gyökérzetet nevelnek. Fás dugványozás, zölddugványozás.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Schmidt Gábor - Tóth Imre (2006): Kertészeti dendrológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
  • Schmidt Gábor - Tóth Imre (2009): Díszfaiskola. Mezőgazda Kiadó, Budapest.