Harmati Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harmati Sándor
Született1892. július 9.[1]
Budapest
Elhunyt1936. április 4. (43 évesen)[1]
Flemington
Állampolgárságaamerikai
Foglalkozása
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Zeneakadémia (–1909)
A Wikimédia Commons tartalmaz Harmati Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Harmati Sándor, született Herman Sándor, 1906-tól Harmati[2] (Budapest, 1892. július 9.[3] – Flemington, 1936. április 4.) magyar származású amerikai hegedűművész, karmester és zeneszerző, aki leginkább a Jan Peerce számára 1934-ben írt "Bluebird of Happiness" című daláról ismert.

Életpályája[szerkesztés]

Herman Mózes (Mór) zenész, kereskedő és Fröhlich Zsófia gyermekeként született budapesti zsidó családban,[4] 1892. július 9-én.[5][6][7][8]

A budapesti Zeneakadémián tanult, ahol 1909-ben hegedűtanári oklevelet szerzett.[9] 1910 és 1912 között szülővárosában szimfonikus zenekar koncertmestere volt. 1914-ben az USA-ba emigrált. 1917 és 1921 között a Letz Vonósnégyesben,[6] 1922-ben vezetője is lett;[10] és az Elki Zongoratrióban (Ernö Rapée, zongora; Paul Gruppe, cselló; Harmati Sándor, hegedű) játszott.[11] 1922 és 1925 között első hegedűs volt a Lenox vonósnégyesben, amelynek társalapítója is volt.[12]

1921-ben társalapítóként részt vett az American Music Guild megalakulásában, amelyet fiatal amerikai zeneszerzők egy csoportja hozott létre azzal a céllal, hogy "megtanulják egymás zenéjét és más amerikai zeneszerzők műveit méltó módon mutassák be a New York-i közönség számára". Alapítótagok voltak még Frederick Jacobi, Marion Bauer, Emerson Whithorne, Louis Gruenberg, Charles Haubiel, A. Walter Kramer, Harold Morris, Albert Stoessel és Deems Taylor volt.[13]

1923. november 11-én a New York-i Klaw Theaterben Harold Bauer és a Lenox Quartet adta elő első alkalommal Ernest Bloch 1. zongorakvintettjét („Piano Quintet No. 1”), amelyben ő is közreműködött: Harold Bauer zongorán; Harmati Sándor és Wolfe Wolfinsohn hegedűn; Nicolas Moldavan brácsán és Emmeran Stoeber csellón.[14]

1924. szeptember 19-én, a VII. Berkshire-i Kamarazenei Fesztiválon a Lenox Quartet ezúttal a La Belle Dame sans Merci bemutatóján működött részre, amely Wallingford Riegger szerzeménye és John Keats verseire épül.[15]

1925 októberétől 1929-ig, amikor betegsége miatt nyugdíjba vonult,[16] Harmati az Omahai Szimfonikus Zenekar zenei vezetője volt.[17] 1927-ben számos koncertet adott a németországi Frankfurti Nemzetközi Fesztiválon.[9] Több alkalommal lépett fel vendégkarmesterként Párizsban és Berlinben.

1933-ban ő lett Albert Stoessel-t követve a Westchester County Music Festival karmestere,[9] amelyen 1934-ben és 1935-ben fellépett a Westchester Fesztivál Zenekarral.[6]

1935 februárjában ő vezényelte Gustav Holst At the Boar's Head című operáját az első egyesült államokbeli előadásán a New York-i MacDowell Club-ban.

1935. március 1-jén a New York-i Adelphi Theaterben az American Balett New York-i premierjén George Balanchine Serenade című balettjét dirigálta, amelynek zenéjét Csajkovszkij vonósszerenádja adja.[18]

1935. március 5-én New York-ban Balanchine Álmok (Dreams) című balettjének (George Antheil zenéje) világpremierjén vezényelte újra az American Balettet.[19][20]

1936. április 4-én hunyt el 43 éves korában Flemingtonban, New Jersey államban.[6]

Bluebird of Happiness[szerkesztés]

Ma leginkább a „Bluebird of Happiness” című dala miatt emlékeznek rá, amelyet 1934-ben írt barátjának, Jan Peerce tenoristának. A dal szövegét Edward Heyman és Harry Parr-Davies írta.[21] Peerce három felvételt készített a dalból: 1936-ban Paul Robinson álnéven; 1945-ben, saját nevén, Sylvan Levin által vezényelt zenekarral; 1958-ban (a Las Vegas-i változat) Joe Reisman-nal és zenekarával. Az 1945-ös felvétel világsikert hozott Peerce számára, sok operai felvételét felülmúlva, és második lett Enrico Caruso George M. Cohan "Over There" című felvétele mögött, az opera- és koncerténekesek által készített legkelendőbb lemezek listáján.[22]

Művei[szerkesztés]

További kompozíciói a következők:

  • opera (Sweetmeat Game)
  • két szimfonikus költemény (Folio, Primavera;[23] egyik 1922-ben Pulitzer-ösztöndíjat nyert)
  • két Caprice (1914, 1932)
  • Phantasy Variations
  • Suite vonószenekarra
  • Prelude to a Melodrama (ezt először 1928-ban adta elő a Philadelphia Orchestra Leopold Stokowski vezényletével, és elnyerte a Juilliard Alapítvány díját) [10]
  • Kísérőzene a The Jeweled Tree-hez
  • Elysian Idyll fuvolára és kiszenekarra
  • három vonósnégyes
  • művek hegedűre és zenekarra, valamint hegedűre és zongorára
  • Indiai szerenád (a cappella)
  • 103. zsoltár (vegyes hangok és zenekar)
  • olyan dalok, mint az "God's World" (Edna St. Vincent Millay), a "Nod" (Walter de la Mare) és "The Owl and the Pussycat" ( Edward Lear).[24]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 121864/1906. Forrás: MNL-OL 30795. mikrofilm 430. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1906. év 18. oldal 32. sor
  3. ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 1542/1892. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. március 11.)
  4. ↑ Dan Rottenberg, Finding our Fathers
  5. ↑ MUSIClassical.com
  6. ↑ a b c d Österreichisches Biographisches Lexikon 1815 – 1950 (German)
  7. ↑ Finding Our Fathers: A Guidebook to Jewish Genealogy
  8. ↑ Double Exile: Migrations of Jewish-Hungarian Professionals Through Germany
  9. ↑ a b c Universal Jewish Encyclopedia, Vol 5
  10. ↑ a b Universal Jewish Encyclopedia, Vol 5
  11. ↑ New York Times, 22 January 1917
  12. ↑ Marion Bauer, Music Through the Ages
  13. ↑ Frederick Jacobi and Herman Voaden: The Prodigal Son
  14. ↑ Claude Torres. [2013. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 11.)
  15. ↑ Berkshire Festival of Chamber Music 1919-1938
  16. ↑ Omaha Symphony. [2012. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 29.)
  17. ↑ Omaha Community Playhouse Archiválva 2007. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  18. ↑ balanchine. [2021. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 11.)
  19. ↑ clix tube
  20. ↑ G. Schirmer news. [2011. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 29.)
  21. ↑ NLA Catalogue
  22. ↑ NME[halott link]
  23. ↑ American Composers: A Record Of Works Written Between 1912 And 1932; Second Edition
  24. ↑ The LiederNet Archive

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sandor Harmati című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Harmati_Sándor&oldid=26658742”