Mednyánszky László (festő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Báró Mednyánszky László
Ladislav Mednyánszky.jpg
Báró Mednyánszky Lászó (1878)
Született 1852. április 23.
Beckó
Elhunyt 1919. április 17.(66 évesen)
Bécs
Foglalkozása festő
Iskolái Képzőművészeti Akadémia
Alpesi tájkép (1900)

Báró Mednyánszky László (Beckó, 1852. április 23.Bécs, 1919. április 17.) magyar festő és grafikus.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemesi családból származott, nagybátyja, Mednyánszky László honvéd őrnagy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik első vértanúja.

Münchenben, majd 1873-1877 között Párizsban tanult. Barbizonban Paál László társaságában festett. 1880-tól Bécsben és Beckón élt, felváltva. 1888-ban Budapesten aranyérmet kapott. 1888-1892 között Párizsban élt. Tájfestészete a barbizoni felfogásból indult, de örökös vándorlása során a természet alapos ismeretéből festői igényessége rendkívüli erejű műveket alkotott. A század vége felé az élet legszélső végein élők felé fordult. Nyaranta Nagyőrön dolgozott, de a Tátrától az Adriáig bejárt minden vidéket, ha arra felé vitt útja, szívesen elidőzött a szolnoki művésztelepen és a Nagyalföld más tájain is alkotott, ezért az alföldi festőkhöz is kapcsolják művészetét.

Képein túladva, pénzét a rászorulók közt szétosztva, a létminimum határán élt. A naplóját franciául és magyarul író báró, mély műveltségű művész, egész életét megkeserítő ízületi fájdalmai dacára, szüntelen gyalogos vándorutakon járt. Járványos betegeket ápolt, a 1879-es szegedi nagy árvíznél segített, a csavargóknak próbált megélhetést szerezni.

Vágó Pállal, Olgyay Ferenccel együtt jócskán besegített 1893-94-ben Feszty Árpádnak a „Magyarok bejövetele” c., azóta Feszty-körképként híressé vált történelmi képének megfestéséhez. Mind Vágó, mind Mednyánszky kitűnő alakábrázoló, Olgyay pedig jó tájfestő volt.

Képein rendkívüli lelki mélységben ábrázolja a magányt, a kiszolgáltatottságot. Kritikusait is megdöbbentette a borzongató realitás, ahogy a születéstől már végleg nyomorra ítélt embereket bemutatja. Csavargóképei egyre tömörebbek. Az első világháború csak drámaibb színtere volt a szenvedésnek és halálnak, harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát és Dél-Tirolt, mint a háborúról tudósító művészcsoport (Kunstgruppe) tagja. A társtalan, magányos, homoszexuális[1] művész a kor alapkérdéseire adott műveivel drámai választ. A harctéren megsebesült, nagy betegen, magányosan hunyt el bécsi műtermében.

Mednyánszky László sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-43. Somogyi József alkotása.

A budapesti Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkásságának értékelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Goyán kívül senki nem ábrázolta ilyen mélyen humánus lélekkel a háborút. Három fő csoportja van műveinek a műfajok szempontjából: tájképek, csavargóképek és katonaábrázolások. Az első világháború harctereiről rajzokban, festményekben készítette el naplóját. A 60 évén túli festő százával készítette háborús jegyzeteit, amelyekből képek lettek. A halottak álomba merültnek látszanak, az erdőszélt mint vadvirágok lepik el a katonasírok fehér keresztjei.

Mélységes humanizmussal ábrázolja az emberi esendőséget és kiszolgáltatottságot. Az emberi nyomorúság mélységeit majd csak Gorkij és Brecht drámái, egyes filmek és a szociofotósok hozzák felszínre a későbbiekben. Rendkívül termékeny alkotó volt, számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria Budapesten, s a szolnoki Damjanich János Múzeum. A Kecskeméti Képtárban külön kiállítóterem mutatja be a Mednyánszky képeket, a székesfehérvári Deák Gyűjtemény 12 db. képét mondhatja magáénak, számos képét őrzi a Szlovák Nemzeti Galéria[2] Pozsonyban, a nagyőri kastélyban is vannak képei, hisz 1883-ban, édesanyja halála után olykor ide vonult vissza, főleg nyaranként itt dolgozott. Számos képe került külföldre, például Londonba. Festményeinek, rajzainak száma a 3000 darabot bizonyára meghaladja, de lehet, hogy a 4-5 ezret is eléri.[3]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1897-ben Párizsban volt gyűjteményes kiállítása. Nagy nehezen birkózik a monarchiabeli utókor ezzel a hatalmas és felbecsülhetetlen értékű hagyatékkal. A Szlovák Nemzeti Galériában az 1960-as években és 1990-ben rendeztek műveiből önálló kiállítást. 2003 októberében a Magyar Nemzeti Galériában mintegy 500 képét és grafikáját állították ki, ehhez a kiállításhoz mind a magyarországi, mind a szlovákiai múzeumok összeadták a képanyagot.

Ismertebb művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itatás
Tiszai halászat
  • Varjak az itatón (1878) (Olaj, vászon, 38×55,5 cm ; Szlovák Nemzeti Galéria, Pozsony)
  • Öreg csavargó (1880) (Olaj, fa 17,5×13 cm ; MNG, Budapest)
  • Itatás (1880-as évek) (Olaj, vászon, 114×201 cm ; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • Tiszai halászat (1880-as évek) (Olaj, vászon, 153,5×49 cm ; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • Erdei út (1880-as évek első fele) (Olaj, vászon, 244×149 cm ; Szlovák Nemzeti Galéria, Pozsony)
  • Kereszt alatt (1892) (Olaj, vászon, 34×50 cm ; MNG)
  • Zúzmarás fák (c. 1892) (Olaj, vászon ; 36,5×29 cm ; MNG)
  • Vaskapu (1890-95) (Olaj, vászon, 120×195 cm ; MNG)
  • Hegyi tó (1895-99) (Olaj, vászon, 33×41,5 cm ; MNG)
  • Ágrólszakadt (1898 után) (Olaj, vászon, 120×140 cm ; Kecskeméti Képtár)[4]
  • Két fej (c.1900) (Olaj, vászon, 35,5×43,5 cm ; Damjanich János Múzeum, Szolnok)
  • Alpesi tájkép (c. 1900) (Olaj, vászon, 28,3×34,5 cm ; MNG)
  • A cattarói öböl (1900-as évek eleje) (Olaj, vászon, 95×114,5 cm ; MNG)
  • Domboldal tavasszal (kis tájkép) (1903-04) (Olaj, vászon, 24,5×31,5 cm ; MNG)
  • Elesett orosz katona (191418), (Olaj, vászon, 42,5×52,5 cm ; Kecskeméti Képtár)
  • Katonák (1914-18) (Olaj, vászon, 34,5×50 cm ; magántulajdonban)
  • Vonuló foglyok (1914-18 (Olaj, szén, vászon, 80×100 cm ; JPM, Pécs)
  • Erdő széle fejfákkal (1914-18) (Olaj, vászon 100×72 cm ; magántulajdonban)

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tatai Erzsébet: A modern fájdalmak embere Mednyánszky László (1852–1919)
  2. Slovenské národné múzeum (SNM)
  3. Perneczky Géza i.m.
  4. A Katona József Múzeumban szűk lett a hely, így 1983-ban a Cifrapalotában kialakított Kecskeméti Képtárba került a képanyag.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mednyánszky László (festő) témájú médiaállományokat.