Koessler János
| Koessler János | |
 |
|
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Koessler János |
| Született | 1853. január 1. |
| Származás | Waldeck,  |
| Elhunyt | 1926. május 23. (73 évesen) |
| Pályafutás | |
| Hangszer | orgona |
Koessler János (Waldeck, 1853. január 1. – Ansbach, 1926. május 23.) zeneszerző, zenepedagógus, karnagy, orgonista.
Élete [szerkesztés]
Tanárképzőt végzett, majd a müncheni zenei főiskolán Josef Rheinberger és Franz Wüllner tanítványa volt. 1877 és 1881 között a drezdai konzervatórium zeneelmélet-tanára és kórusvezetője volt. Rövid kölni tartózkodás után, ahol a városi színház karmestere volt, 1882-ben került Magyarországra; a Zeneakadémia orgona-, majd 1883-tól, zeneszerzéstanára volt. 1908-ig működött itt, ezalatt egy nagy magyar zeneszerző nemzedék (Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán, Antalffy-Zsiross Dezső, Jacobi Viktor, Kálmán Imre, Siklós Albert, Weiner Leó) mestere volt. Hosszú vándorévek után az első világháború végén Ansbachban telepedett le. 1920–1924 között Hubay Jenő főigazgató hívására Budapesten a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakának vezetője volt, majd visszatért Ansbachba.
Zeneszerzői és pedagógiai munkásságára a brahmsi örökség döntő módon rányomta bélyegét. Alkotóművészete sosem tudott kiszakadni az eszménykép hatóköréből, de ugyanez a szellemi irányvonal érződik valamennyi növendékének indulásánál.
