Mihalovich Ödön

Mihalovich Ödön (Feričance, 1842. szeptember 13. – Budapest, 1929. április 22.) zeneszerző, zenepedagógus, a Zeneakadémia igazgatója. Régi horvát-magyar nemes család szülötte. Már gimnazista és egyetemista korában is feltűnt zongorajátékával és zeneírói tehetségével. 1862-től Mosonyi Mihály tanítványa volt, majd 1865-ben Lipcsébe ment, ahol Hauptmann vezetése mellett végezte el tanulmányait. 1866 és 1869 között három évet töltött Hans Guido von Bülow mellett, mint zongorista-növendék, de akihez mély barátság is fűzte. Szintén barátság alakult ki a fiatal Mihalovich és az idős Peter Cornelius között, aki tanítványát az ellenpont és a zeneszerzés gyakorlati kérdéseibe avatta be. Mihalovich 69-ben beutazta Olaszországot, később pedig Budapesten telepedett le Liszt határozott tanácsa ellenére. Első zenekari hangversenyét 1870-ben tartotta. Baráti kapcsolatban állt Wagnerrel és Liszttel, zeneszerzeményeiben az ő irányzatukat is követte. Liszt Ferenccel több ízben játszott négykézest két zongorán, nyilvános hangversenyeken. A 1880-as években Festetics Leó gróf halála után, 1881-től a Színitanoda, majd 1887-től az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia igazgatójává nevezték ki. Irányítása alatt a Zeneakadémia Európa-szerte ismert intézménnyé vált. Az igazgatói tisztséget, nyugdíjazásáig, 1919-ig töltötte be. 1896. június 6-án megkapta a III. osztályú vaskoronarendet, 1898. június 1-jén pedig a miniszteri tanácsosi címet. Sírja a kerepesi temetőben található (55-1-10).

Főbb művei

Szimfóniák

• 1., d-moll szimfónia (1879)
• 2., h-moll szimfónia (1892)
• 3., a-moll (Patetikus) szimfónia (1900)
• 4., c-moll szimfónia (1902)

Szimfonikus költemények (balladák)

• A rémhajó (1871)
• A sellő (1874)
• Hero és Leander (1875)
• Gyászhangok, Deák Ferenc emlékének ajánlva (1876)
• Ronde du Sabbat (1879)
• Faust fantázia (1880)
• Pán halála (1898)

Operák

• Hagbarth és Signe (1867-1881), A. Oehlenschläger drámája nyomán
• Wieland der Schmied (1874-1876), R. Wagner szövegkönyve nyomán
• Eliána (1884-1887), A. Tennyson Királyidillek nyomán írt "lírai költemény"
• Toldi (1889-91), Arany szövege alapján a szövegkönyvet Csíky Gergely írta
• Toldi szerelme (1893-94), a Toldi új 2. fináléval és 3. felvonással Ábrányi Emil új szövegkönyvére

• König Fjalar (1876-85, Cosima Wagner tanácsára a szerző megsemmisítette)
• A tihanyi visszhang (?, 2 jelent készült el)
• Faust (?, 2 jelenet készült el)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.  Online hozzáférés
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4 Online elérés
• [1]