Mihalovich Ödön

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mihalovich Ödön
Edmund-von-Mihalovich.jpg
Életrajzi adatok
Született Feričance
1842. szeptember 13.
Elhunyt Budapest
1929. április 22. (86 évesen)
Pályafutás
Műfajok opera
Tevékenység zeneszerző, zenepedagógus

Mihalovich Ödön (Feričance, 1842. szeptember 13.Budapest, 1929. április 22.) zeneszerző, zenepedagógus, a Zeneakadémia igazgatója.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi horvát-magyar nemes család szülötte. Már gimnazista és egyetemista korában is feltűnt zongorajátékával és zeneírói tehetségével. 1862-től Mosonyi Mihály tanítványa volt, majd 1865-ben Lipcsébe ment, ahol Hauptmann vezetése mellett végezte el tanulmányait. 1866 és 1869 között három évet töltött Hans Guido von Bülow mellett, mint zongorista-növendék, de akihez mély barátság is fűzte. Szintén barátság alakult ki a fiatal Mihalovich és az idős Peter Cornelius között, aki tanítványát az ellenpont és a zeneszerzés gyakorlati kérdéseibe avatta be. Mihalovich 69-ben beutazta Olaszországot, később pedig Budapesten telepedett le Liszt határozott tanácsa ellenére. Első zenekari hangversenyét 1870-ben tartotta. Baráti kapcsolatban állt Wagnerrel és Liszttel, zeneszerzeményeiben az ő irányzatukat is követte. Liszt Ferenccel több ízben játszott négykézest két zongorán, nyilvános hangversenyeken. A 1880-as években Festetics Leó gróf halála után, 1881-től a Színitanoda, majd 1887-től az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia igazgatójává nevezték ki. Irányítása alatt a Zeneakadémia Európa-szerte ismert intézménnyé vált. Az igazgatói tisztséget, nyugdíjazásáig, 1919-ig töltötte be. 1896. június 6-án megkapta a III. osztályú vaskoronarendet, 1898. június 1-jén pedig a miniszteri tanácsosi címet. Sírja a kerepesi temetőben található (55-1-10).[1]

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szimfóniák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1., d-moll szimfónia (1879)
  • 2., h-moll szimfónia (1892)
  • 3., a-moll (Patetikus) szimfónia (1900)
  • 4., c-moll szimfónia (1902)

Szimfonikus költemények (balladák)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A rémhajó (1871)
  • A sellő (1874)
  • Hero és Leander (1875)
  • Gyászhangok, Deák Ferenc emlékének ajánlva (1876)
  • Ronde du Sabbat (1879)
  • Faust fantázia (1880)
  • Pán halála (1898)

Operák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hagbarth és Signe (1867-1881), A. Oehlenschläger drámája nyomán
  • Wieland der Schmied (1874-1876), R. Wagner szövegkönyve nyomán
  • Eliána (1884-1887), A. Tennyson Királyidillek nyomán írt "lírai költemény"
  • Toldi (1889-91), Arany szövege alapján a szövegkönyvet Csíky Gergely írta
  • Toldi szerelme (1893-94), a Toldi új 2. fináléval és 3. felvonással Ábrányi Emil új szövegkönyvére
  • König Fjalar (1876-85, Cosima Wagner tanácsára a szerző megsemmisítette)
  • A tihanyi visszhang (?, 2 jelent készült el)
  • Faust (?, 2 jelenet készült el)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihalovich Ödön témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]