Hegedűverseny

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hegedűverseny egy versenymű-típus, ahol a szóló-hegedű versenyez – helyesebben „felelget”, „feleselget” – a zenekarral.

A műfaj a barokk korban alakult ki és vált elterjedtté. A későbbi korszakokban is szép számmal keletkeztek hegedűversenyek, napjainkig igen kedvelt műfaj maradt.

Híres versenyművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gabriel Fauré
    • Hegedűverseny [befejezetlen] (1878–80); 3 tételből kettő készült el, 1 fennmaradt
  • Morton Feldman
    • Hegedű és zenekar (1979)

Versenyművek hegedűre és más hangszer(ek)re[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb művek hegedűre és különböző együttesre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lou Harrison
    • Koncherto hegedűre és ütőhangszerekre (1959)
    • Zene hegedűre és vegyes hangszerekre: európaira, ázsiaira és afrikaira (1967–69)
    • Suite for Violin and American Gamelan (1974; átirat hegedűre és vonószenekarra, 1993)
    • Philemon and Baukis for violin and Javanese gamelan (1985–87)
  • Paul Hindemith
  • Arvo Pärt
    • Fratres hegedűre, vonószenekarra és ütőhangszerekre (1992)
    • Darf ich… hegedűre, harangokra és vonószenekarra (1995/1999)
  • Tan Tun
    • Out of Peking Opera (1987, rev. 1994)

Komolyabb hegedűszólók zenekari művekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]