Szergej Szergejevics Prokofjev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szergej Szergejevics Prokofjev
Sergei Prokofiev 02.jpg
Prokofjev New Yorkban, 1918
Életrajzi adatok
Született  Orosz Birodalom, Szoncovka, 1891. április 23.
Elhunyt  Szovjetunió, Moszkva, 1953. március 5. (62 évesen)
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Hangszer zongora

Szergej Szergejevics Prokofjev (Сергей Сергеевич Прокофьев) (Szoncovka, Ukrajna, (Orosz Birodalom), 1891. április 23.Moszkva, 1953. március 5.) orosz zeneszerző, zongoraművész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Matisse rajza

Édesanyja segítségével – aki zongorázni tanította – kisgyermek korában kezdte meg zenei tanulmányait. Ötéves korában már zongoradarabokat komponált, nyolcévesen pedig már operát írt. 1903-ban kezdte el tanulmányait a pétervári konzervatóriumban, ahol többek között Rimszkij-Korszakov is a tanára volt.

1908-ban lépett fel először, saját művének, az Ördögi látomásoknak a bemutatásával. 1914-ben bemutatták a Szkíták című zenekari szvitjét, ami feltűnést keltett. Ugyanebben az évben kapta meg diplomáját, és Anton Rubinstein díjjal tüntették ki első nagy műve, a Desz-dúr zongoraverseny előadásáért. 1918-ban koncertkörútra indult Szibérián, Japánon és Honolulun keresztül az Egyesült Államokba. 1921-ben mutatták be a chicagói opera megrendelésére írott operáját, A három narancs szerelmesét.

Ezután tíz évig Párizsban élt. 1927-ben hazalátogatott a Szovjetunióba, ahol lelkesen ünnepelték az akkor már világhírű zeneszerzőt. A Perszimfansz dirigens nélküli zenekarral is fellépett. 1932-ben – a szovjet rendszerrel kapcsolatos összes kétsége dacára – hazatért. 1935-ben írta meg a Rómeó és Júlia balettzenéjét.

A második világháború alatt hazafias műveket írt. 1943-ban magas kitüntetésben, 1948-ban megalázó bírálatban részesült. Ez oda vezetett, hogy direkt politikai mondanivalójú zenedarabokkal (kantátákkal) kellett bizonyítania önbírálatát. 1951-ben újra kitüntetést kapott.

1953. március 5-én halt meg Moszkvában, ugyanazon a napon, amikor Sztálin.

Utolsó jelentős művét, a Kővirág című táncjátékát 1954-ben mutatták be.

Unokája Szergej Olegovics Prokofjev, az Általános Antropozófiai Társaság vezetőségi tagja.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szergej Prokofjev

Zenekari művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szimfóniák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sinfonietta in A, Op. 5 (revised as Op. 48)
  • Symphony No. 1 „Klasszikus” (D-dúr), Op. 25 (1916-17)
  • Symphony No. 2 „Iron and Steel” (d-moll), Op. 40 (1924)
  • Symphony No. 3 (c-moll), Op. 44 (1928)
  • Symphony No. 4 Op. 47 (1929-30, átdolg. Op. 112, 1947)
  • Symphony No. 5 (B-dur), Op. 100 (1945)
  • Symphony No. 6 (esz-moll), Op. 111 (1947)
  • Symphony No. 7 (cisz-moll), Op. 131 (1951-52)
  • Két fiatalkori szimfónia (1909 előtt)

Versenyművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zongoraversenyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • I. (Desz-dúr) zongoraverseny, op. 10., 1911-12
  • II. (g-moll) zongoraverseny, op. 16., 1913, revízió: 1923
  • III. (C-dúr) zongoraverseny, op. 26., 1917-21
  • IV. (B-dúr) zongoraverseny balkézre, op. 53., 1931
  • V. (G-dúr) zongoraverseny, op. 55., 1935
Hegedűversenyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • I. (D-dúr) hegedűverseny, op. 19., 1916-17
  • II. (g-moll) hegedűverseny, op. 63., 1934
Gordonkaversenyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • e-moll gordonkaverseny, op. 58., 1934-38 – valamint:
  • e-moll szimfonikus koncert gordonkára, op. 125., 1950-52 (az opus 58-as gordonkaverseny átdolgozása)
  • g-moll concertino gordonkára és zenekarra, op. 132., 1952 (ezt Msztyiszlav Rosztropovics gordonkaművész fejezte be Dimitrij Kabalevszkij zeneszerző segítségével)

Operák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Colas Breugnon, op. 24., 1937., rev.: 1968
  • A három narancs szerelmese, op. 33., 1919
  • Tüzes angyal, Op. 37. 1919-27
  • Szemjon Kotko, Op. 81. 1939
  • Eljegyzés a kolostorban, Op. 86. 1940-41
  • Háború és béke, Op. 91. 1941-52

Kantáták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rekviem, op. 72., 1962
  • A harc poémája, op. 12., 1931
  • Alekszander Nyevszkij, op. 78., (a filmzenéből)

Balettzenék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ala és Lolli, Op. 20 (mostly incorporated into 'Scythian Suite', Op. 20)
  • Chout / The Buffoon, Op. 21
  • Trapeze, Op. 39 (also known as Quintet, Op. 39)
  • Le Pas d'acier / Acéllépés, Op. 41
  • L'enfant prodigue / A tékozló fiú, Op. 46
  • Sur le Borysthene, Op. 51
  • Romeo és Júlia, Op. 64 (1935-36)
  • Hamupipőke, Op. 87 (1940-44)
  • A kővirág, Op. 118 1948-53

Szimfonikus mese[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Péter és a farkas (Петя и волк – симфоническая сказка для чтеца и оркестра) Op. 67

Zongoraművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 11 zongoraszonáta (kettő befejezetlen)
  • Visions fugitives / Tovatűnő látomások, 20 darab zongorára, Op. 22 (1915–17)
  • Szarkazmusok - öt darab zongorára, Op. 17 (1912–14)

Filmzenék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eisenstein filmjeihez:

  • Jégmezők lovagja (Alekszandr Nyevszkij)
  • Rettegett Iván

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Szergejevics Prokofjev témájú médiaállományokat.