Aram Iljics Hacsaturján

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aram Iljics Hacsaturján
Aram Khachaturian, Pic, 17.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Արամ Խաչատրյան
Született 1903. május 24./június 6.
Tiflisz Flag of Russian Empire for private use (1914–1917).svg
Származás örmény 1885ArmenianFlag.svg
Elhunyt 1978. május 1. (74 évesen)
Moszkva Szovjetunió
Pályafutás
Műfajok vonós- és zongoraversenyek, concertók, hagyományos örmény zenevilág
Híres dal Kardtánc
Spartacus (balett)
Díjak Sztálin-díj
Lenin-rend
Szocialista Munka Hőse
Októberi Forradalom érdemrend
Tevékenység zeneszerző

Aram Khachaturian signature.svg
Aram Iljics Hacsaturján aláírása


Aram Iljics Hacsaturján (orosz: Арам Ильич Хачатурян, örmény: Արամ Խաչատրյան), Tiflisz, (1903. május 24./június 6./ – Moszkva, 1978. május 1.), szovjet-örmény zeneszerző. Műveire nagy hatással volt az örmény népzene.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szegény örmény család sarja. Fiatalon kapcsolatba került a népzenével. Elbűvölték a hallott népi dallamok, jóllehet nem volt még zeneértő. Örményország 1920-ban a Szovjetunió része lett. A művész ekkor egy örményországi propaganda vonatúthoz csatlakozott, melyen grúz-örmény művészek vettek részt.

A következő évben Moszkvába utazott bátyjához, aki a Második Moszkvai Művészeti Színház színpadi rendezője volt. Bár nem volt zenei előképzettsége, Hacsaturján tehetséges volt, így felvették a Gnyeszin Intézetbe. Itt csellózni tanult Szergej Bicskov, majd Andrej Boriszjak keze alatt. Maga Mihail Gnyeszin 1925-ben kezdett zeneszerzést oktatni a főiskolán. 1929-ben a moszkvai konzervatóriumba vették át, ahol Nyikolaj Mjaszkovszkij (zeneszerzés) és Szergej Vasziljenko (hangszerelés) oktatta. Itt végzett 1934-ben.

Az 1930-as években[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elvette Nyina Makarova zeneszerzőnőt, volt iskolatársát Mjaszkovszkij csoportjából. 1951-ben a Gnyeszin Állami Zenei és Pedagógiai Intézet (Moszkva) és a moszkvai konzervatórium professzora lett. A Zeneszerzők Egyesületében a moszkvai részleg elnökhelyettese lett 1937-ben. A Szovjet Zeneszerzők Szervezeti Bizottságának alelnökévé nevezték ki 1939-ben. Boldogság című balettjét 1939-ben szerezte, melyet a későbbi Gajane című balettben ismét felhasznált.

A 40-es években[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1943-ban belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába.

1948-ban átmenetileg kiesett a hivatali kedvezményezettek köréből. Szimfonikus költeménye, későbbi elnevezéssel a Harmadik Szimfónia, felkeltette a pártharagot vele szemben. Ironikus módon Hacsaturján a művet épp a kommunizmus iránti tiszteletből írta: „Olyan kompozíciót akartam alkotni, melyet a közönség egyfajta íratlan programként fog értékelni. Azt akartam, hogy a szovjet emberek öröme, büszkesége fejeződjön benne, gyönyörű országuk láttán.” Talán épp, mert nem csatolt programot zenéjéhez, a dolog visszafelé sült el.

Zsdanovnak, a Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának nevéhez köthető az 1948-as ún. Zsdanov-rendelet, amely elítélte Sosztakovicsot, Prokofjevet, Hacsaturjánt más szovjet zeneszerzőkkel egyetemben, mint formalista és a néptől elfordult művészeket. A megnevezett művészek ez időre már a „szovjet zene titánjai”ként voltak számon tartva a 20. századi világ vezető zeneszerzői között. Mindezek ellenére a megvádoltaknak nyilvánosan kellett megkövetniük hazai közönségüket, a szovjet népet.

A rendelet Hacsaturjánt mélységesen megrendítette: „Tragikus napok voltak azok… Nagy pofon volt ez nekem. Megbánó beszédem az Első Kongresszuson őszintétlen volt. Összetört voltam. Romjaimban voltam. Komolyan fontolgattam a hivatásváltást.”

E szégyenletes epizód ellenére Hacsaturján mégis visszatért a kegyeltek körébe. Számos állami kitüntetést kapott mind a rendelet előtt, mind a rendelet után. Így négy Sztálin-díjat (1941, 1943, 1946 és 1950), egy Lenin-díjat (1959), egy Szovjetunió Állami Díját (1971), és a Szocialista Munka Hőse Kitüntetést (1973). 1957-től ismét betöltötte a Zeneszerzők Egyesületének elnökségi-titkári posztját.

Nem sokkal a 75. születésnapja előtt hunyt el. Jerevánban, Örményországban temették el több kiemelt örmény művész mellett, akik bemutatták az örmény művészetet a világ számára. Az 1998-as örmény 50 drachmás papírpénzen az ő képe van.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos koncsertót és koncsertó-rapszódiát írt hegedűre, csellóra és zongorára. Concertó-hármasa a három ismert szovjet előadóművész – David Ojsztrah (hegedű), Szvjatoszlav Knusevickij (cselló) és Lev Oborin (zongora) – számára íródott, akik 1941 és 1963 között koncerteztek vele. Zongorakoncsertója volt az első mű, mely nyugaton is elismerésre talált. Hacsaturján szimfóniája is, tőle megszokottan, változatos zenei megoldásokat alkalmaz. A harmadik tételben tizenöt trombitát és orgonát is felvonultat.

Legnagyobb szabású munkái a Spartacus és a Gajane balett. Ezek egyben a legismertebb művek is. A Gajane utolsó felvonásának híres Kardtánc dallama különösen kedvelt.

Számos művet írt szólózongorára. Két zenei albumot gyermekeknek (op.62 és 100). A Gyermekalbum 1. könyvét először 1947-ben adták ki. Ebben találunk egy 1926-os szerzésű könnyed, melodikus andantínó dallamot, ismertebb nevén az „Iván énekel”-t. A darabsorozat 8–10 kisebb részből áll, eredetileg Iván kalandjai címmel. A Gyermekalbum 2. könyvét először 1964-ben adták ki. Ebben találnk egy 1928-as fúgát, valamint egy ütemes programzenét, „Két vicces nagynéni vitája”, ill. néha Két hölgy pletykál címmel. Filmzenéket is szerzett. Mihail Lermontov Masquerade című színpadi darabjához írt zenét 1941-ben. Az ebben hallható zenekari szvit is meglehetősen népszerűvé vált.

A Spartacus balett zenéje rendkívül plasztikus, abszolút filmzeneszerű. Különösen Spartacus és Phrygia adagiója, mely a BBC közkedvelt sorozatának, Az Onedin családnak főcímzenéje is lett. A dallam megérdemelten a brit nagyközönség legkedveltebb klasszikus művei közé tartozik. A balettek dalait – köztük a kardtáncot – felhasználta még Joel Coen (The Hudsucker Proxy) és Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia (a Gajane adagiója). A Spartacus zene tetőpontját hallhatjuk a Caligula és a Jégkorszak 2. – Az olvadás c. filmekben.

Az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság himnuszát ugyancsak Hacsaturján szerezte. Napjainkban Örményországnak is állami himnuszt kell választani, és ez egyike az öt lehetséges dallamnak.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aram Hacsaturján az örmény zeneszerzők generációinak volt ikonikus személyisége. Művei kijárták az utat az újabb stílusok és merész felfedezések számára, mégha saját stílusa a rezsim alapos kontrollja alatt állt is. Hacsaturján arra bátorította a fiatal zeneszerzőket, hogy kísérletezzenek új hatásokkal, és találják meg saját hangjukat. Színes hangszerelési technikájának Sosztakovics és mások is csodálói voltak a múltban. Zenéjének máig tartó frissessége és vitalitása a modern zeneszerzőknek is példa. Zenéje befolyással van az örmény klasszikus hagyományok szinte mindegyik trendjére, legyen az szimfonikus vagy kamarazenei téren.

A megérintett zeneszerzők közül néhány: Alexander Arutiunjan, Arno Babajanjan, Tigran Mansurjan, Edgar Hovannisjan, Edward Manukjan, Loris Tyeknavorjan.

Híressé vált tanítványai: Aziz El-Savan, Andrej Eszpaj, Vjacseszlav Grokovszkij, Tolib Sakidi, Enrike Ubieta, Anatol Vieru.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balettek
  • Szcsasztye (Boldogság, Jereván, 1939) – balett három felvonásban, epilógussal.
  • Gajane (1939–41), balett négy felvonásban és epilógussal - benne a híres „Kardtánc” dallam.
  • Spartacus (1950–54) - balett három felvonásban.
Zenekari művek
Szimfóniák:
1. szimfónia
2. szimfónia - „Harang szimfónia” (két változata: 1943, 1944).
3. szimfónia (az ominózus „Szimfonikus költemény”) (1947).

Táncszvit (1933).
1., 2., 3. Gajane - szvit (1943).
Az Örmény SzSzK állami himnusza (1944).
Orosz fantázia (1944).
Masquerade - szvit (1944).
Óda V.I. Lenin emlékére (1948).
A sztálingrádi csata - szvit (1949).
„Győzelmi vers”, fesztiválvers (1950).
A valenciai özvegy - szvit (1952).
1., 2., 3. Spartacus - szvit (1955).
Szimfonikus képek a „Spartacus”-ból (1955).
„Tisztelgés Nyitány” (1958).
Lermontov - szvit (1959).

Vokális zenekari művek

„Vers Sztálinról” (1938). Három ária (vers, legenda, ditürambosz), magas hangra és zenekarra (1946).
„Örömóda” - ballada női szólóra, kórusra, hegedűre, hárfára és zenekarra (1956).
„Ballada a hazáról” szólistákra és szimfonikusokra (1961).

Versenyművek

Zongoraverseny (1936).
Hegedűverseny (1940), fuvolára írt változata is ismert.
Csellóverseny (1946).
Concerto-rapszódia hegedűre és zenekarra (1961).
Concerto-rapszódia csellóra és zenekarra (1963).
Concerto-rapszódia zongorára és zenekarra (1968).

Kamarazene

Vonóskvartett (1931).
Trio - klarinét, hegedű, zongora (1932).

Hangszeres művek

„Vándorló Asug dala” csellóra és zongorára (1925).
Elégia csellóra és zongorára (1925).
Cselló- és zongoradarab (1926).
„Első tánc” hegedűre és zongorára (1926).
Álom csellóra és zongorára (1927).
„Pantomim” oboára és zongorára (1927).
Allegretto hegedűre és zongorára (1929).
Énekes vers (Asugnak) hegedűre és zongorára (1929).
Táncdallam bajranra (1932).
Hegedűszonáta (1932).
Noktürn a „Masquerade”-ból hegedűre és zongorára (1941).
Szonáta szólócsellóra (1974).
Szonáta-dal szólóbrácsára (1976).

Zongoraművek

Poéma (1925).
Poéma (1926).
Keringő-etüd (1926).
Andantino (1926).
Variációk a "Solvejg" témára (1928).
Hét recitativo és fuga (1928, 1966).
Szvit (toccata, keringő-capriccio, tánc) (1932).
3. tánc (1933).
3. induló (1934).
Bugyenovka, tömegtánc (dátum nélkül).
"Koreografikus" keringő (1944).
Három darab (ostinato, románc, fantasztikus keringő).
1. Album gyermekeknek - 10 zenedarab - (1947).
Keringő a "Masquerade"-ból (1952).
Zongora szonatina (1959).
Zongora szonatina (1961).
2. Album gyermekeknek (1965).
Toccata (1932).

Kísérőzene
  • Bagdasár papa (1927)
  • Katabala (1928)
  • A távolkeleti fogász (1928)
  • Machbet (1933)
  • Az otthon romjai (1935)
  • Nagy nap (1937)
  • Baku (1937)
  • A valenciai özvegy (1940)
  • Masquerade (1941)
  • Kreml harangjáték
  • Hangzáscserkész (1943)
  • Az utolsó nap (1945)
  • Mese az igazságról (1947)
  • Ilja Golovin (1949)
  • Tavaszi folyam (1953)
  • Őrangyal Nebraszkából (1953)
  • Lermontov (1954)
  • Macbeth (1955)
  • Lear király (1958)
Filmzenék
  • Pepo (1934-5)
  • Zangezur (1937-8)
  • A kert (1938)
  • Szalavat Julajev (1939)
  • A 217. sz. lány (1945)
  • Az orosz kérdés (1947)
  • Van hazájuk (1948)
  • V.I. Lenin (1948)
  • A sztálingrádi csata (1949)
  • Titkos küldetés (1950)
  • Usakov admirális (1953)
  • Hajókkal a bástyákhoz (1953)
  • Saltanat (1955)
  • Örökláng (1956)
  • Othello (1955)
  • Rómeó és Júlia (1956)
  • A párbaj (1957)
  • A béke mérge (1962)
Dalok
  • Jövőnk (Burunyov, 1931)
  • Új dal (Csarenc, 1931)
  • Sarjad a vetés (Gidas, 1932)
  • Pepo dala (Csarenc, 1934)
  • A Gogol körúton (Mihalkov, 1935)
  • Harcra, bajtársak (Szmoljan, 1936)
  • Az én kedves kertem (Lebegyev-Kumacs, 1938)
  • Irán lányai (Lahuti, 1939)
  • Nina románca - a Masquerade-ból
  • Gastello kapitány (Lugin, 1941)
  • A keleti-tenger (Radionov, a "Kreml harangjáték" színműhöz)
  • Hatalmasabb Ural - (Barto, 1943)
  • Gárdainduló (Lebegyev-kumacs, 1942)
  • Én Uralom (Szlavin, 1943)
  • Az Ural fiai, jó harcosok (Garto, 1943)
  • Várlak (Szlavin, 1943)
  • Az Örmény SzSzK himnusza (1944)
  • Dal a hazáról (Rubljov, 1948)
  • Haragvók dala (Rubljov, 1948)
  • Dal Jerevánról (Grasi, 1948)
  • A szivek dala (Mihalkov, 1949)
  • Hazám (Szadofjev, 1950)
  • Örmény adoma (Grasi, 1950)
  • Dal a lányokról (Grasi, 1950)
  • Varázsszőnyeg (Grasi, 1951)
  • Hazám (Gridow, 1951)
  • Békeeskü (Rubljov, 1951)
  • A békeharcos lányok dala (Osztrova, 1951)
  • Virággal köszöntlek... (Grasi, 1952)
  • Desdemona hangja, Katonadal, Fűzvadal (az Othello filmzenéből, 1956)
  • Tavaszkarnevál (Gradov, 1956)
Rézfúvósokra

1. sz. Harci induló.
2. sz. Harci induló (1930).
Tánczene, egy örmény ének témájára (1932).
A nagy honvédő háború hőseinek, induló (1942).
A moszkvai Vöröszászlós nemzetőrök indulója (1973).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aram Khachaturian című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aram Chatschaturjan című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aram Iljics Hacsaturján témájú médiaállományokat.