Karol Szymanowski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karol Szymanowski
Karol Szymanowski.jpg
Életrajzi adatok
Született 1882. október 3.
 Orosz Birodalom, Tyimosovka
Származás lengyel
Elhunyt 1937. március 29. (54 évesen)
 Svájc, Lausanne
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene, opera
Hangszer zongora
Tevékenység zeneszerző

Karol Maciej Szymanowski (Tyimosovka, 1882. október 3.Lausanne, 1937. március 29.) lengyel zeneszerző, zongoraművész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karol Szymanowski gazdag nemesi, földbirtokosi családba született Tyimosovkában, amely akkor az Orosz Birodalomhoz tartozott, ma a Cserkaszi területen található Ukrajnában. Először az apja tanította zenére, majd 1892-től a jelizavetgrádi (ma Kirovohrad , Ukrajna) zeneiskolában tanult Gustav Neuhaus irányításával. Már 1899–1900-ban megírta első olyan prelűdsorozatát, amit maga op. 1-es jelzéssel látott el. 1901-től a varsói Állami Konzervatóriumban folytatta zenei tanulmányait Zygmunt Noskowskinál, abban az intézményben, amelynek később, 1926-tól 1930-as nyugdíjba vonulásáig az igazgatója volt.

Muzsikusi és zenei lehetőségei az orosz megszállás alatti Lengyelországban és a forradalmi események miatt meglehetősen korlátozottak voltak (két zongoráját is összetörték), ezért 1917-től kezdődően inkább – minthogy a család anyagi helyzete lehetővé tette – beutazta Európát, Észak-Afrikát, a Közel-Keletet és az Egyesült Államokat, ahol felkereste a legfontosabb zenei központokat. Ezek az utazások, főleg a mediterrán területeken szerzett tapasztalatai, komoly zenei és esztétikai élményeket jelentettek számára. Utazása azonban nem csak zenei téren volt gyümölcsöző, de irodalmi műveket is alkotott. Még Varsóban írta Efebos című kisregényét, melyben a vallás és a homoszexualitás viszonyát vizsgálta. Ennek központi fejezetét lefordította oroszra, Számos verset is írt francia nyelven, és mindet akkori kedvesének, a 15 éves Borisz Kohnónak ajánlotta (például Ganymède, Baedecker, N'importe, Vagabond, de az Efebos központi, oroszra fordított részét is).

1919-ben letelepedett Varsóban. 1920–1921-ben a hegedűs Pawel Kochańskival és a zongorista Arthur Rubinsteinnel sikeres hangversenyeket adott Londonban és Amerikában. 1924 és 1926 között ellentétbe került a hazai zenei közélet konzervatív részével, ezért sok időt töltött Párizsban. Több nemzetközi elismerést kapott, 1927-ben felajánlották neki a kairói és varsói konzervatórium igazgatói posztját, amelyek közül a varsóit fogadta el (pedig a déli klíma hasznosabb lett volna kezdődő tüdőbaja szempontjából). Az első két évet arra használta fel, hogy kiépítsen egy olyan zenei képzési rendszert, amely a fiatal zenészgeneráció számára vonzerőt, komoly képzési struktúrát és perspektívát tudhat biztosítani. A megfeszített munka nem használt egészségének, ezért Davosba került, egy szanatóriumba. A következő két év (1930–1931) a stabilitás jegyében telt, sikeres volt és jólétben élt. Bérelt egy házat Zakopanében, és a tiszta tátrai levegő jót tett egészségének. 1930-ban kinevezték a varsói konzervatórium rektorának, majd megválasztották a krakkói Jagelló Egyetem tiszteletbeli doktorának, később pedig beválasztották az ISCM (International Society for Contemporary Music) tagjai közé is.

Zakopanei háza, ma Szymanowski-múzeum

Zeneszerzői stílusán kezdetben Richard Wagner, majd Richard Strauss hatása volt érzékelhető, első jelentősebb művei egyértelműen Strauss hatása alatt születtek (1. és 2. szimfónia, Hagith opera). Az első világháború idejére már kialakult egyéni stílusa, amelyben már Max Reger, Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin, Claude Debussy és Maurice Ravel törekvéseinek a hatása is felfedezhető, mindemellett nem hagyható figyelmen kívül, sőt jelentősnek mondható Frédéric Chopin és a lengyel népzene hatása is. Tátrai tartózkodása idején került kapcsolatba a lengyel népzenével, és elhatározta, hogy lengyel zenei motívumok felhasználásával ír balettet (Harnasie). Ugyanebben a felfogásban született Stabat Matere is, ami nagy nemzetközi ismertséget hozott számára. A népi és az egyéni hang együttesen jelentkezik Symphonie Concertantéjében és 2. hegedűversenyében. 1932-ben bemutatták Roger király című operáját Prágában, majd 1935-ben a Harnasie-t is, ami a következő évben a párizsi Operában is nagy sikert aratott mind a kritikusok, mind a közönség körében.

Stílusában emlékeztet valami Sztravinszkij oroszos-népies műveire, ám nem annak erőteljes ritmikájú, „barbár” vonása jut kifejezésre, sokkal inkább a lírai hang érvényesül. Zongoraműveiben harmonikusan egyesül a ragyogó virtuozitás az impresszionizmussal, s ezek a művei a 20. század legjelentősebb alkotásai között vannak. Szymanowski igen fontos szerepet tölt be a lengyel zene történetében, gyakorlatilag az ő művészete az alap az utódok számára.

Karol Szymanowski Svájcban, egy lausanne-i szanatóriumban hunyt el, tuberkulózisban.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szymanowski legfontosabb szimfonikus művei között a négy szimfóniát (benne a már említett Symphonie Concertantét) és két hegedűversenyét lehet megemlíteni. Négy színpadi művet írt: két operát, a Hagith és a Król Roger (Roger király) címűeket és két balettet, a Harnasie-t és a Mandragórát. Sok zongoradarabot írt (az egyik legnépszerűbb az op. 4-es négy etűd), mazurkákat stb. Írt két remek vonósnégyest, hegedű-zongoraszonátát és sok zongorakíséretes és zenekari dalt, a Stabat Matert stb.

Az alább felsorolás az opus-szám szerinti sorrendben ismerteti Szymanowski összes művét.

Zenész társakkal, egy német lapban megjelent fényképen (1923 és 1931 között). Állnak: Grzegorz Fitelberg, Karel Boleslav Jirák, Štěpán Chodounsky, Georges-Martin Witkowski, Reiner Frigyes, Szigeti József; ülnek: Albert Roussel, Karol Szymanowski, Arnold Bax.
Sor-
szám
Opus Cím Évszám
1 op. 1 Kilenc prelűd zongorára 1899–1900
1a cisz-moll prelűd zongorára 1901
2 op. 2 Hat dal, zongorakísérettel 1900–1902
3 op. 4 Négy etűd zongorára 1900–1902
4 op. 5 Három Kasprowicz-töredék, dal zongorakísérettel 1902
5 op. 3 b-moll zongoraváltozatok 1901–1903
op. 6 Salome, dal Jan Kasprowicz szövegére, zenekari kísérettel (elveszett) 1904/1912
6 op. 7 A hattyú, dal Wacław Berent szövegére, zongorakísérettel 1900–1902
7 op. 8 c-moll zongoraszonáta, No. 1 1903–1904
8 op. 9 d-moll hegedű-zongoraszonáta 1904
9 op. 10 b-moll variációk zongorára 1900–1904
10 op. 11 Négy dal, zongorakísérettel 1904–1905
11 op. 12 E-dúr koncertnyitány zenekarra 1903–1905
12 op. 14 C-dúr fantázia zongorára 1903–1905
13 op. 13 Hat dal, német költői szövegekre, zongorakísérettel 1905–1907
14 op. 15 1., f-moll szimfónia 1906–1907
op. 16 Trió zongorára, hegedűre és csellóra, (befejezetlen, elveszett) 1907
15 op. 17 Tizenkét dal zongorakísérettel 1907
16 op. 18 Penthesilea, dal Stanisław Wyspiański szövegére, zongorakísérettel 1908–1912
17 cisz-moll prelúdium és fúga, zongorára 1905/1909
18 op. 20 Hat dal, Tadeusz Miciński szövegére, zongorakísérettel 1908–1912
19 Lottery for Husbands or Fiancé Numer 69, operett 1908–1909
20 op. 22 Színes dalok, zongorakísérettel 1910
21 op. 23 D-dúr románc, hegedűre és zongorára 1910
22 op. 19 2., b-dúr szimfónia 1910–1911
23 op. 21 A-dúr zongoraszonáta 1910–1911
24 op. 24 Háfiz dalai, dalok zongorakísérettel 1911
25 op. 25 Hagith, opera Felix Dörrmann szövegére 1912–1913
24 op. 24 Háfiz dalai, dalok zongorakísérettel 1911
26 op. 26 Háfiz dalai, dalok zenekari kísérettel 1914
27 op. 30 Mítoszok, három poéma hegedűre és zongorára 1915
28 op. 28 Noktürn és tarantella, hegedűre és zongorára 1915
29 op. 29 Metopék, zongorára 1915
30 op. 31 A mesebeli hercegnő dalai, hat dal zongorakísérettel 1915
31 op. 32 Három dal, Dymitr Dywadow szövegére, zongorakísérettel 1915
32 op. 33 Tizenkét etűd zongorára 1916
33 op. 34 Maszkok, zongorára 1915–1916
34 op. 27 3. szimfónia, „Az éjszaka dala”, nagy zenekarra és kórusra 1914–1916
35 op. 35 1. hegedűverseny 1916
36 op. 36 Zongoraszonáta, No.3 1917
37 op. 37 Démétér, kantáta 1917
op. 38 Agave, kantátavázlat 1917
38 op. 37- 1., C-dúr vonósnégyes 1917
39 op. 40 Három Paganin-caprice, hegedűre és zongorára 1918
40 op. 41 Négy dal, Rabindranáth Tagore szövegére, zongorakísérettel 1918
41 op. 42 A megzavarodott müezzin dalai, hat dal zongorakísérettel
(négy dalt zenekarra hangszerelt 1935-ben)
1918
42 op. 43 Mandragóra, balett 1920
Ünnepi induló zenekarra (elveszett) 1925
op. 44 Két baszk dal, zongorakísérettel 1920
43 Három katona dala,zongorakísérettel 1920
44 op. 46- Słopiewnie, öt dal Julian Tuwim szövegére
(zenekarra hangszerelve 1928-ban)
1921
45 op. 48 Három altatódal, zongorakísérettel 1922
46 op. 49 Gyermekrímek, Kazimiera Iłłakowiczówna szövegére, zongorakísérettel 1922–1923
47 op. 46 Roger király, opera Jarosław Iwaszkiewicz és Sz. szövegére 1918–1924
48 op. 50 Húsz mazurka zongorára 1924–1925
49 op. 51 Patyomkin herceg, Tadeusz Miciński drámájából, kórusra és kis zenekarra 1925
50 op. 52 La Berceuse d'Aitacho Enia, altatódal hegedűre és zongorára 1925–1926
51 Romantikus keringő zongorára 1925
52 op. 53 Stabat Mater 1925–1926
53 Kilenc lengyel dal, zongorakísérettel 1925–1926
54 Négy lengyel tánc zongorára 1926
55 op. 54 Hét Joyce-dal zongorakísérettel 1926
56 op. 56 2. vonósnégyes 1927
57 Vocalise-Etude, dal zongorakísérettel 1928
58 Hat dal Kurpiéből, a capella kórus 1928–1929
59 op. 57 Veni Creator, Stanisław Wyspianski szövegére, szopránra, kórusra és zenekarra 1930
60 op. 55 Harnasie, balett-pantomim 1923–1931
61 op. 58 Tizenkét dal Kurpiéből, zongorakísérettel 1930–1932
62 op. 60 4. szimfónia (Symphonie Concertante), zenekarra 1932
63 op. 61 2. hegedűverseny 1932–1933
64 op. 59 Litánia Szűz Máriához, kantáta (két dal) szopránra, kórusra és zenekarra 1930–1933
65 op. 62 Két mazurka zongorára 1933–1934

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon III. (O–Z). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965. 476–477. o.
  • Hubert Kennedy: Karol Szymanowski, his Boy-love Novel, and the Boy he Loved. In: Paidika 3.3 Amszterdam, 1994.
  • Jim Samson: Music in Transition: A Study of Tonal Expansion and Atonality, 1900–1920. W.W. Norton & Company, New York, 1977. ISBN 0-393-02193-9.
  • Alessandro Martinisi: Il sogno sognato di Karol Szymanowski. Re Ruggero tra luce ed ombra. Quintessenza Editrice, Gallarate, 2009. ISBN 978-88-901794-2-6
  • Didier Van Moere: Karol Szymanowski. Fayard, Paris, 2008.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karol Szymanowski témájú médiaállományokat.