Durkó Zsolt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Durkó Zsolt
Életrajzi adatok
Született 1934. április 10.
Szeged
Elhunyt 1997. április 2. (62 évesen)
Budapest
Tevékenység zeneszerző, pedagógus

Durkó Zsolt (Szeged, 1934. április 10.Budapest, 1997. április 2.) Erkel- és Kossuth-díjas magyar zeneszerző, főiskolai tanár.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Durkó Zsolt sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-2-60/1.

Zenei tanulmányait Szatmári Gézánál kezdte Szegeden, majd a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban folytatta Sugár Rezsőnél. 1955-től a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést Farkas Ferenc osztályában, és 1960-ban diplomázott. Ezt követően A római Accademia di Santa Cecilián Goffredo Petrassi irányításával szerzett diplomát 1963-ban. Ezután szabadfoglalkozású zeneszerzőként működött, majd 1972 és 1977 között a Zeneakadémián a 20. századi zeneszerzést oktatta. 1982-től a Magyar Rádió vezető zenei lektora volt. 1987-ben alapítója volt a Magyar Zeneművészeti Társaságnak, és elnökeként elindította a Mini Fesztivált, a kortárs zene jelentős rendezvényét. 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja lett.

Nemzetközi zenei ismertsége 1963-ban indult, amikor az Episodi sul tema B-A-C-H című zenekari műve elnyerte a Santa Cecilia Akadémia nagydíját. Kompozícióival ezután sorra szerezte az elismeréseket a különböző versenyeken: 1967-ben I. vonósnégyese a montréali Jeunesses Musicales zeneszerzőversenyen harmadik díjat nyerte el, 1970-ben II. vonósnégyesével a budapesti Bartók Béla nemzetközi zeneszerzőversenyen második helyezést ért el. 1971-ben Fioriture című zenekari művének hanglemezfelvétele New Yorkban Nemzetközi Koussevitzky-díjat, Halotti beszéd című oratóriuma a párizsi Tribune Internationale des Compositeurs versenyen az Év zeneműve lett. Durkó az 1960-as évek végétől a legismertebb és legtöbbet játszott kortárs magyar zeneszerző volt. Számos előadó, zenei együttes rendelt tőle darabokat: BBC, Fires of London, Philip Jones Brass Ensamble, Nash Ensemble, Musica Viva Pragnesis, Koussevitzky Alapítvány, Magyar Állami Operaház.

Durkó Zsolt zenéje érthető zene: egyszerre európai és tudatosan magyar, amely a kor új törekvéseit képviseli, ugyanakkor a zenei tradícióból is merít. Már pályája elején kialakította azokat a stílusformákat, amelyek nyomán személyes zenei nyelve egész életére nézve egységes maradt. A hatvanas években született művei a korabeli avantgárd törekvésekre éppúgy utalnak, mint a régi gregoriánra és mint a magyar népzene siratódallamaira.

1997. április 2-án hunyt el Budapesten. 2004-ben, születésének 70. évfordulója alkalmából emléktáblát avattak egykori lakóháza, a Budapest, Attila út 103. homlokzatán.

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 11 pezzi per quartetto d'archi (11 darab vonósnégyesre), 1962
  • Episodi sul tema B–A–C–H (Epizódok a B–A–C–H témára) – zenekarra, 1963
  • Organismi – hegedűverseny, 1964
  • Improvvisazioni (Improvizációk) – fúvósötös, 1964
  • Psicogramma – zongorára, 1964
  • Una rapsodia ungherese (Magyar rapszódia) – két klarinét, zenekar, 1965
  • Fioriture (Díszítőelemek) – kamarakórus, zenekar, 1966
  • Dartmouth Concerto – szoprán szóló és kamarazenekar, 1966
  • I. vonósnégyes, 1966
  • FilmzeneHuszárik Zoltán Elégia című kisfilmjéhez, 1966
  • Altamira – kamarakórus, zenekar, 1968
  • Cantilene – zongoraverseny, 1968
  • Concerto – zenekarra, 1969
  • Kolloidok – fuvolaszóló, öt alt hang, kamaraegyüttes, 1969
  • Szimbólumok – kürt, zongora, 1969
  • II. vonósnégyes, 1969
  • Quartetto d’ottoni (Rézfúvósnégyes), 1970
  • Ikonográfia No. 1 – 2 viola da gamba (vagy gordonka), csembaló (vagy zongora), 1970
  • Ballada – ifjúsági zenekarra, 1970
  • Cantata No. 1 – bariton szóló, vegyeskar, zenekar, 1971
  • Ikonográfia No. 2 – kürt, kamaraegyüttes, 1971
  • Fire Music – kamaraegyüttesre, 1971
  • Cantata No. 2 – kettős vegyeskar, zenekar, 1972
  • Halotti beszéd – oratórium tenor és bariton szólóra, vegyeskarra és zenekarra, 1972
  • Assonanze – orgonára, 1972
  • Négy tanulmány – férfikarra, 1972
  • Chamber Music (Kamarazene) – két zongora, 11 vonós, 1973
  • Serenata – négy hárfára, 1973
  • Mikrostruktúrák – zongorára, 1973
  • Chance – zongorára, 1973
  • Varianti – mélyhegedű, zongora, 1974
  • Törpék és óriások – gyerekdarabok zongorára, 1974
  • Hét dallamrajz – vegyeskar, zongora, 1974
  • Turner-illusztrációk – hegedűszóló, kamarazenekar, 1976
  • Mózes – zenedráma három felvonásban, 1977
  • Nyolc kürtduó, 1977
  • Öt darab – tubára, 1977
  • Gyermekzene – zongorára, 1978
  • Szólószvit – gordonkára, 1978
  • Rapsodia – zenekarra, 1979
  • Négy dialógus – ütőszóló, zenekar, 1979
  • Refrének – hegedű szóló, kamarazenekar, 1979
  • Fantázia és utójáték – ifjúsági zenekarra, 1979
  • Movements – tuba, zongora, 1980
  • Andromeda – csembalóra vagy orgonára, 1980
  • Son et lumiere – zongorára, 1980
  • Zongoraverseny, 1981
  • Szentivánéji zene – gitárra, 1981
  • Széchenyi oratórium – tenor és basszus szólóra, vegyeskarra és zenekarra, 1982
  • Impromptus in F – fuvola szóló, kamaraegyüttes, 1983
  • Téli zene – kürt szóló, kamaraegyüttes, 1983
  • Három esszé – klarinét, zongora, 1983
  • Sinfonietta – rézfúvós együttesre, 1983
  • Quartina – zongorára, 1983
  • Ludus stellaris – kollektív improvizáció kamaraegyüttesre, 1984
  • Clair–obscur – trombita, orgona, 1984
  • Három rondó – zongorára, 1984
  • Ornamenti No. 1 – zenekarra, 1984
  • Ornamenti No. 2 – zenekarra, 1985
  • Pillanatképek a Kalevalából – vegyeskarra, 1986
  • Ilmarinen – vegyeskarra, 1986
  • Sextett – 5 klarinét, zongora, 1987
  • Laude – orgonára, 1987
  • Oktett – 8 fúvóshangszerre, 1988
  • Suoni tenebrosi e corale – orgonára és zenekarra, 1989
  • Résonances – klarinét, basszetkürt, billentyűs hangszerre, 1989
  • Divertimento – gitárra, 1989
  • Hat darab gitárra, 1990
  • Három angol dal, 1991
    • a) mezzoszoprán szóló, kamaraegyüttes
    • b) mezzoszoprán szóló, zongora
  • Flautocapriccio – fuvola, 1991
  • A gömb története – 60 zongoradarab, 1991
    • Első sorozat: Improvizáció – rövid vázlat, I. Napsütésben, II. Messzi távolban, III. Csicsergés, IV/a. Landino szext, IV/b. Korál, V. Vízcseppek, VI. Színjáték, IX. Borzongás, X. Adoniszi sor
    • Második sorozat: III. Zene madártávlatból, IV. Tavaszi virágzás, V. Jelkép, IX. Jókedvűen
    • Harmadik sorozat: I. Előkép, III. Erdőben, VII. Bővített mondat, VIII. Trombitaszó, IX. Tercek, X. Utójáték – variáns, XI. Több fényt!, XIII. Bartókos dallam
    • Negyedik sorozat: II. Post scriptum, III. Canto serioso, IV. A reménytelenség harsonája, V. Movimento, VI. Chiaroscuro, VIII. Variante sulla Particella Orchestrale
    • Ötödik sorozat: II. Közjáték, IV. Egyszólamúság, V. Zarándoklat, VIII. Vae victis, IX. Ballada, X. Jupiter motívum, XI. Precipitando e ritardando, XII. Halmazok tetszőleges sorrendben, XIII. Régies népdal, Improvizáció
  • Hegedűverseny, 1993
  • A Jelenések könyvének margójára – oratórium alt (ad lib. mezzoszoprán), tenor, bariton szólóra, vegyeskarra és zenekarra, 1996

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Durkó Zsolt témájú médiaállományokat.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap