Durkó Zsolt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Durkó Zsolt
Életrajzi adatok
Született 1934. április 10.
Szeged
Elhunyt 1997. április 2. (62 évesen)
Budapest
Pályafutás
Díjak Kossuth-díj
Tevékenység zeneszerző, pedagógus

Durkó Zsolt (Szeged, 1934. április 10.Budapest, 1997. április 2.) Erkel- és Kossuth-díjas magyar zeneszerző, főiskolai tanár.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Durkó Zsolt sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-2-60/1.

Zenei tanulmányait Szatmári Gézánál kezdte Szegeden, majd a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban folytatta Sugár Rezsőnél. 1955-től a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést Farkas Ferenc osztályában, és 1960-ban diplomázott. Ezt követően A római Accademia di Santa Cecilián Goffredo Petrassi irányításával szerzett diplomát 1963-ban. Ezután szabadfoglalkozású zeneszerzőként működött, majd 1972 és 1977 között a Zeneakadémián a 20. századi zeneszerzést oktatta. 1982-től a Magyar Rádió vezető zenei lektora volt. 1987-ben alapítója volt a Magyar Zeneművészeti Társaságnak, és elnökeként elindította a Mini Fesztivált, a kortárs zene jelentős rendezvényét. 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja lett.

Nemzetközi zenei ismertsége 1963-ban indult, amikor az Episodi sul tema B-A-C-H című zenekari műve elnyerte a Santa Cecilia Akadémia nagydíját. Kompozícióival ezután sorra szerezte az elismeréseket a különböző versenyeken: 1967-ben I. vonósnégyese a montréali Jeunesses Musicales zeneszerzőversenyen harmadik díjat nyerte el, 1970-ben II. vonósnégyesével a budapesti Bartók Béla nemzetközi zeneszerzőversenyen második helyezést ért el. 1971-ben Fioriture című zenekari művének hanglemezfelvétele New Yorkban Nemzetközi Koussevitzky-díjat, Halotti beszéd című oratóriuma a párizsi Tribune Internationale des Compositeurs versenyen az Év zeneműve lett. Durkó az 1960-as évek végétől a legismertebb és legtöbbet játszott kortárs magyar zeneszerző volt. Számos előadó, zenei együttes rendelt tőle darabokat: BBC, Fires of London, Philip Jones Brass Ensamble, Nash Ensemble, Musica Viva Pragnesis, Koussevitzky Alapítvány, Magyar Állami Operaház.

Durkó Zsolt zenéje érthető zene: egyszerre európai és tudatosan magyar, amely a kor új törekvéseit képviseli, ugyanakkor a zenei tradícióból is merít. Már pályája elején kialakította azokat a stílusformákat, amelyek nyomán személyes zenei nyelve egész életére nézve egységes maradt. A hatvanas években született művei a korabeli avantgárd törekvésekre éppúgy utalnak, mint a régi gregoriánra és mint a magyar népzene siratódallamaira.

1997. április 2-án hunyt el Budapesten. 2004-ben, születésének 70. évfordulója alkalmából emléktáblát avattak egykori lakóháza, a Budapest, Attila út 103. homlokzatán.

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 11 pezzi per quartetto d'archi (11 darab vonósnégyesre), 1962
  • Episodi sul tema B–A–C–H (Epizódok a B–A–C–H témára) – zenekarra, 1963
  • Organismi – hegedűverseny, 1964
  • Improvvisazioni (Improvizációk) – fúvósötös, 1964
  • Psicogramma – zongorára, 1964
  • Una rapsodia ungherese (Magyar rapszódia) – két klarinét, zenekar, 1965
  • Fioriture (Díszítőelemek) – kamarakórus, zenekar, 1966
  • Dartmouth Concerto – szoprán szóló és kamarazenekar, 1966
  • I. vonósnégyes, 1966
  • FilmzeneHuszárik Zoltán Elégia című kisfilmjéhez, 1966
  • Altamira – kamarakórus, zenekar, 1968
  • Cantilene – zongoraverseny, 1968
  • Concerto – zenekarra, 1969
  • Kolloidok – fuvolaszóló, öt alt hang, kamaraegyüttes, 1969
  • Szimbólumok – kürt, zongora, 1969
  • II. vonósnégyes, 1969
  • Quartetto d’ottoni (Rézfúvósnégyes), 1970
  • Ikonográfia No. 1 – 2 viola da gamba (vagy gordonka), csembaló (vagy zongora), 1970
  • Ballada – ifjúsági zenekarra, 1970
  • Cantata No. 1 – bariton szóló, vegyeskar, zenekar, 1971
  • Ikonográfia No. 2 – kürt, kamaraegyüttes, 1971
  • Fire Music – kamaraegyüttesre, 1971
  • Cantata No. 2 – kettős vegyeskar, zenekar, 1972
  • Halotti beszéd – oratórium tenor és bariton szólóra, vegyeskarra és zenekarra, 1972
  • Assonanze – orgonára, 1972
  • Négy tanulmány – férfikarra, 1972
  • Chamber Music (Kamarazene) – két zongora, 11 vonós, 1973
  • Serenata – négy hárfára, 1973
  • Mikrostruktúrák – zongorára, 1973
  • Chance – zongorára, 1973
  • Varianti – mélyhegedű, zongora, 1974
  • Törpék és óriások – gyerekdarabok zongorára, 1974
  • Hét dallamrajz – vegyeskar, zongora, 1974
  • Turner-illusztrációk – hegedűszóló, kamarazenekar, 1976
  • Mózes – zenedráma három felvonásban, 1977
  • Nyolc kürtduó, 1977
  • Öt darab – tubára, 1977
  • Gyermekzene – zongorára, 1978
  • Szólószvit – gordonkára, 1978
  • Rapsodia – zenekarra, 1979
  • Négy dialógus – ütőszóló, zenekar, 1979
  • Refrének – hegedű szóló, kamarazenekar, 1979
  • Fantázia és utójáték – ifjúsági zenekarra, 1979
  • Movements – tuba, zongora, 1980
  • Andromeda – csembalóra vagy orgonára, 1980
  • Son et lumiere – zongorára, 1980
  • Zongoraverseny, 1981
  • Szentivánéji zene – gitárra, 1981
  • Széchenyi oratórium – tenor és basszus szólóra, vegyeskarra és zenekarra, 1982
  • Impromptus in F – fuvola szóló, kamaraegyüttes, 1983
  • Téli zene – kürt szóló, kamaraegyüttes, 1983
  • Három esszé – klarinét, zongora, 1983
  • Sinfonietta – rézfúvós együttesre, 1983
  • Quartina – zongorára, 1983
  • Ludus stellaris – kollektív improvizáció kamaraegyüttesre, 1984
  • Clair–obscur – trombita, orgona, 1984
  • Három rondó – zongorára, 1984
  • Ornamenti No. 1 – zenekarra, 1984
  • Ornamenti No. 2 – zenekarra, 1985
  • Pillanatképek a Kalevalából – vegyeskarra, 1986
  • Ilmarinen – vegyeskarra, 1986
  • Sextett – 5 klarinét, zongora, 1987
  • Laude – orgonára, 1987
  • Oktett – 8 fúvóshangszerre, 1988
  • Suoni tenebrosi e corale – orgonára és zenekarra, 1989
  • Résonances – klarinét, basszetkürt, billentyűs hangszerre, 1989
  • Divertimento – gitárra, 1989
  • Hat darab gitárra, 1990
  • Három angol dal, 1991
    • a) mezzoszoprán szóló, kamaraegyüttes
    • b) mezzoszoprán szóló, zongora
  • Flautocapriccio – fuvola, 1991
  • A gömb története – 60 zongoradarab, 1991
    • Első sorozat: Improvizáció – rövid vázlat, I. Napsütésben, II. Messzi távolban, III. Csicsergés, IV/a. Landino szext, IV/b. Korál, V. Vízcseppek, VI. Színjáték, IX. Borzongás, X. Adoniszi sor
    • Második sorozat: III. Zene madártávlatból, IV. Tavaszi virágzás, V. Jelkép, IX. Jókedvűen
    • Harmadik sorozat: I. Előkép, III. Erdőben, VII. Bővített mondat, VIII. Trombitaszó, IX. Tercek, X. Utójáték – variáns, XI. Több fényt!, XIII. Bartókos dallam
    • Negyedik sorozat: II. Post scriptum, III. Canto serioso, IV. A reménytelenség harsonája, V. Movimento, VI. Chiaroscuro, VIII. Variante sulla Particella Orchestrale
    • Ötödik sorozat: II. Közjáték, IV. Egyszólamúság, V. Zarándoklat, VIII. Vae victis, IX. Ballada, X. Jupiter motívum, XI. Precipitando e ritardando, XII. Halmazok tetszőleges sorrendben, XIII. Régies népdal, Improvizáció
  • Hegedűverseny, 1993
  • A Jelenések könyvének margójára – oratórium alt (ad lib. mezzoszoprán), tenor, bariton szólóra, vegyeskarra és zenekarra, 1996

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Durkó Zsolt témájú médiaállományokat.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap