Max Reger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Max Reger
Életrajzi adatok
Születési névJohann Baptist Joseph Maximilian Reger
ÁlnévMax Reger
Született1873. március 19.
Brand
Elhunyt1916. május 11. (43 évesen)
Lipcse
Sírhelymüncheni Waldfriedhof
Pályafutás
Műfajokkomolyzene
Hangszerzongora, orgona
Tevékenységzeneszerző, zeneművész, karmester
IPI-névazonosító00025613014
A Wikimédia Commons tartalmaz Max Reger témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Max Reger, eredeti nevén Johann Baptist Joseph Maximilian Reger (Brand, 1873. március 19. – Lipcse, 1916. május 11.) német zeneszerző, zongorista, orgonista és karmester.

Életútja[szerkesztés]

Az oberpfalzi Brandban született és a közeli Weidenben nőtt fel. Már kora gyerekkorától kapott zenei oktatást; később a sonderhauseni és a wiesbadeni konzervatóriumokban, többek között Hugo Riemannál, a híres zeneteoretikusnál tanult. Tanulmányai után katonai szolgálatot teljesített, de ideg-összeroppanás miatt 1898-ban visszatért a szülői házba. Zenei tevékenysége szárnyakat kapott, Weidenben írta hírnevét megalapozó jelentős műveit. 1901-ben családjával Münchenbe költözött, ahol a zenei élet aktív tagjává vált.

1902-ben feleségül vette a protestáns Elsa von Berckent. A család ellenezte a házasságot, ekkor romlott meg kapcsolata testvérével. A századforduló éveiben igen produktív volt zeneszerzőként és koncertező zongoristaként, kamarazenészként. 1905-ben Josef Gabriel Rheinberger utódja lett a hangművészeti akadémián, ám egy évvel később lemondott a tisztségéről, mivel számos dologban nézeteltérése támadt a nagyrészt konzervatív tantestülettel. Tanítványai között szerepelt többek között Joseph Haas, Johanna Senfter, Botho Sigwart zu Eulenburg, Hermann Keller, Hermann Grabner , valamint a későbbi filmzeneszerző, Willy Schmidt-Gentner.

1907-től egyetemi zeneigazgató (1908-ig) és a lipcsei királyi konzervatórium professzora lett, de koncert- és zeneszerzői tevékenységét is tovább folytatta. 1911-ben a Meininger Hofkapelle kapellmeisterének, udvari karmesterének nevezték ki, ezt a tisztséget 1914-ig látta el, röviddel a Hofkapelle feloszlatása előtt mondott fel. 1916-ban egy hangversenykörút során Lipcsében tett állomásán szívelégtelenség következtében hunyt el.

Munkássága[szerkesztés]

Reger orgonakompozíciói által vált híressé, amelyeket barátja, Karl Straube, a lipcsei Tamás-templom orgonistája vitt sikerre. Straube nem csak mint barát és előadó állt Reger mellett, hanem komponálás közben is gyakran látta el tanácsokkal Regert.

Orgonaműveiben barokk műfajokat, mint a korálelőjátékot, a fantáziát, a fúgát és passacagliát találunk, ezeket azonban újraértelmezte és saját elképzelései szerint fejlesztette tovább. Az orgonairodalom kiemelkedő alkotása a 7 korálfantázia protestáns dallamokra. Orgonaművei a legtökéletesebb alkotások a német késő romantikus orgonákra (W. Sauer, E. F. Walcker, Voit & Söhne, Furtwängler & Hammer, Rieger), csupán ezek a hangszerek rendelkeznek a művek megszólaltatásához szükséges hangszín és dinamikai palettával.

További kiemelkedő alkotásai vannak a kamarazene területén és, a dal-, a kórus-, valamint a zenekari zenében. Zenekari műveinek jellemzője a kifinomult hangszerelés és hangszínkezelés (Böcklin nyomán írt szimfonikus költemények, a Hiller-változatok, a Mozart-változatok, Romantikus szvit).

Reger nagy hatással volt az Új Bécsi Iskolára (Neue Wiener Schule), és az 1920-as években a német nyelvterület egyik legnépszerűbb és leggyakrabban játszott zeneszerzője volt. Tanítványa, Paul Hindemith a következőket mondta róla: »A zene utolsó nagy óriása; nélküle nem lennék!«

Reger meiningeni emlékműve

1906-ban, amikor Reger Szentpéterváron adott koncertet, a közönség soraiban a 15 éves Szergej Szergejevics Prokofjev bámulattal hallgatta az előadott G-dúr szerenádot. De nem minden kortársának tetszett Reger zenéje, munkáját ellentmondásosan értékelték: Igor Stravinsky nemcsak zenéjét, de megjelenését is visszataszítónak találta; egykori tanárától, Hugo Riemanntól nézeteltérésüket követően lesújtó bírálatot kapott.

Reger maga is nehéznek titulálta saját zenéjét, nemcsak az előadók, de a hallgatók számára is. Különösen alkotói korszakának közepén keletkezett művei extrém tonalitásúak. Variációi ebben a műfajban Bach, Beethoven és Brahms művei mellett a legjobbak közé tartoznak. Az ellenpontozás területén a kromatikus polifóniával egyedülállót alkotott.

Utolsó éveiben stílusa egyszerűsödött, a lehető legnagyobb tisztaságot és szubtilitást keresve. Reger saját kései stílusát „szabad jénai stílusnak” nevezte (1915-től Jénában élt). Ebben az alkotói korszakban írott művei között megtaláljuk például a Mozart-variációkat op.132 vagy utolsó szerzeményét, az A-dúr klarinétötöst op.146.

Művei[szerkesztés]

Max Reger arcképe egy 100 pfenniges bélyegen

Orgonaművek opusszámmal[szerkesztés]

  • Drei Orgelstücke op. 7 (1892):
    • Präludium und Fuge C-Dur
    • Fantasie über 'Te Deum laudamus'
    • Fuge d-Moll
  • Suite e-Moll op. 16 "Den Manen Bachs" (1895):
    • Introduktion und Fuge
    • Adagio assai
    • Intermezzo
    • Trio
    • Passacaglia
  • Choralfantasie über 'Ein feste Burg ist unser Gott' op. 27 (1898)
  • Fantasie und Fuge c-Moll op. 29 (1898)
  • Choralfantasie über 'Freu dich sehr, o meine Seele' op. 30 (1898)
  • Erste Sonate fis-Moll op. 33 (1899)
  • Zwei Choralfantasien op. 40 (1899):
    • Nr. 1 Wie schön leucht' uns der Morgenstern
    • Nr. 2 Straf' mich nicht in deinem Zorn
  • Fantasie und Fuge über BACH op. 46 (1900)
  • Sechs Orgeltrios op. 47 (1900):
    • Canon
    • Gigue
    • Canzonetta
    • Scherzo
    • Siciliano
    • Fuge
  • Drei Choralfantasien op. 52 (1900):
    • Nr. 1 Alle Menschen müssen sterben
    • Nr. 2 Wachet auf, ruft uns die Stimme
    • Nr. 3 Halleluja, Gott zu loben
  • Fünf leichte Präludien und Fugen op. 56 (1901)
  • Symphonische Fantasie und Fuge op. 57 (1901)
  • Zwölf Stücke op. 59 (1901)
    • Präludium
    • Pastorale
    • Intermezzo
    • Kanon
    • Toccata
    • Fuge
    • Kyrie Eleison
    • Gloria in excelsis
    • Benedictus
    • Capriccio
    • Melodia
    • Te Deum
  • Zweite Sonate d-Moll op. 60 (1901):
    • Improvisation
    • Invocation
    • Introduktion und Fuge
  • Monologe op. 63 (1901/1902)
  • Zwölf Stücke op. 65 (1902)
  • 52 leicht ausführbare Choralvorspiele für die Orgel zu den gebräuchlichsten evangelischen Chorälen op. 67 (1902)
  • Zehn Stücke op. 69 (1903):
    • Präludium e-Moll
    • Fuge e-Moll
    • Basso ostinato e-Moll
    • Moment musical D-Dur
    • Capriccio d-Moll
    • Toccata D-Dur
    • Fuge D-Dur
    • Romanze g-Moll
    • Präludium a-Moll
    • Fuge a-Moll
  • Variationen und Fuge über ein Originalthema fis-Moll op. 73 (1903)
  • Dreizehn Choralvorspiele op. 79b (1901-1903)
  • Zwölf Stücke op. 80 (1904):
    • Präludium e-Moll
    • Fughetta e-Moll
    • Canzonetta g-Moll
    • Gigue d-Moll
    • Ave Maria Des-Dur
    • Intermezzo g-Moll
    • Scherzo fis-Moll
    • Romanze a-Moll
    • Perpetuum mobile f-Moll
    • Intermezzo D-Dur
    • Toccata a-Moll
    • Fuge a-Moll
  • Vier Präludien und Fugen op. 85 (1904)
  • Zweite Suite g-Moll op. 92 (1905):
    • Präludium
    • Fuge
    • Intermezzo
    • Basso ostinato
    • Romanze
    • Toccata
    • Fuge
  • Introduktion, Passacaglia und Fuge e-Moll op. 127 (1913)
  • Neun Stücke für Orgel op. 129 (1913):
    • Toccata d-Moll
    • Fuge d-Moll
    • Kanon e-Moll
    • Melodia B-Dur
    • Capriccio g-Moll
    • Basso ostinato g-Moll
    • Intermezzo f-Moll
    • Präludium h-Moll
    • Fuge h-Moll
  • Dreißig kleine Choralvorspiele op. 135a (1914)
  • Fantasie und Fuge d-Moll op. 135b (1916)
  • Sieben Orgelstücke op. 145 (1915/1916):
    • Trauerode
    • Dankpsalm
    • Weihnachten
    • Passion
    • Ostern
    • Pfingsten
    • Siegesfeier

Orgonaművek opusszám nélkül[szerkesztés]

  • Introduktion und Passacaglia d-Moll (1899)
  • Orgelpräludium c-Moll (1900)
  • Variationen und Fuge über 'Heil, unserm König Heil' ('Heil dir im Siegerkranz') (1901)
  • Präludium und Fuge d-Moll (1902)
  • Schule des Triospiels. J. S. Bachs zweistimmige Inventionen, für die Orgel bearbeitet von Max Reger und Karl Straube (1903)
  • Romanze a-Moll für Harmonium, Orgelfassung vom Komponisten (1904)
  • Präludium und Fuge gis-Moll (1906)
  • Präludium und Fuge fis-Moll (1912)
  • Choralvorspiele:
    • O Traurigkeit, o Herzeleid (1893)
    • Komm, süßer Tod (1894)
    • Wer weiß, wie nahe mir mein Ende (1900)
    • Christ ist erstanden von dem Tod (1901?)
    • O Haupt voll Blut und Wunden (1904?)
    • Es kommt ein Schiff geladen (1905)
    • Wie schön leucht' uns der Morgenstern (1908?)

Zenekari művek[szerkesztés]

  • Symphoniesatz d-Moll (1889)
  • Symphoniesatz d-Moll (1890)
  • Lyrisches Andante (Liebestraum) für Streichorchester (1898)
  • Sinfonietta A-Dur op.90 (1905)
  • Serenade G-Dur op.95 (1906)
  • Variationen und Fuge über ein Thema (aus dem Singspiel "Der Ärndtekranz") von Johann Adam Hiller op.100 (1907)
  • Symphonischer Prolog zu einer Tragödie op.108 (1908)
  • Eine Lustspiel-Ouvertüre op.120 (1911)
  • Konzert im alten Stil F-Dur op.123 (1912)
  • Eine romantische Suite (nach Eichendorff) op.125 (1912)
  • Vier Tondichtungen nach A. Böcklin op.128 (1913), darin N°3: Die Toteninsel
  • Eine Ballettsuite op.130 (1913)
  • Variationen und Fuge über ein Thema von Mozart op.132 (1914)
  • Eine vaterländische Ouvertüre op.140 (1914)
  • Variationen und Fuge über ein Thema von Beethoven, eigene Orchesterbearbeitung von op.86 (1915)
  • Suite im alten Stil, eigene Orchesterfassung von op.93 (1916)

Szólóhangszerre és zenekarra írt művek[szerkesztés]

  • Zwei Romanzen für Violine und kleines Orchester op. 50 (1900)
  • Violinkonzert A-Dur op. 101 (1908)
  • Klavierkonzert f-Moll op. 114 (1910)
  • Rhapsodie für Violine und Orchester op. 147 (1916, Fragment, vollendet von Florizel von Reuter)
  • Scherzino für Streichorchester und Horn (1899)

Kamarazene[szerkesztés]

  • 6 Streichquartette d-Moll op. und g-Moll op. 54/1, A-Dur op. 54/2, d-Moll op. 74, Es-Dur op. 109 und fis-Moll op. 121 (1889–1911)
  • Streichsextett F-Dur op. 118 (1910)
  • 2 Streichtrios a-Moll op. 77b und d-Moll op. 141b (1904 bzw. 1915)
  • Klarinettenquintett A-Dur op. 146 (1916)
  • 2 zongoraötös c-Moll oop. und c-Moll op. 64 (1898 bzw. 1902)
  • 2 zongoranégyes d-Moll op. 113 und a-Moll op. 133 (1910 bzw. 1914)
  • 2 zongorahármas h- Moll op. 2 und e-Moll op. 102 (1891 bzw. 1908)
  • 9 hegedűszonáta d-Moll op. 1, D-Dur op. 3, A-Dur op. 41, C-Dur op. 72, fis-Moll op. 84, d-Moll op. 103b/1, A-Dur op. 103b/2, e-Moll op. 122 und c-Moll op. 139 (1891–1915)
  • 4 csellószonáta f-Moll op. 5, g-Moll op. 28, F-Dur op. 78 und a-Moll op. 116 (1892–1910)
  • 3 klarinétszonáta As-Dur op. 49/1, fis-Moll op. 49/2 und B-Dur op. 107 (1900 bzw. 1909)
  • Diverse Werke für Violine, Viola und Violoncello solo op. 42, 91, 117, 131 (Különböző művek hegedűre, brácsára és csellóra)

Zongoraművek[szerkesztés]

  • Variationen und Fuge über ein Thema von Johann Sebastian Bach op. 81 (1904)
  • Variationen und Fuge über ein Thema von Ludwig van Beethoven op. 86 für 2 Klaviere (1904)
  • Aus meinem Tagebuch op. 82 (1904-12, 4 Hefte)
  • Introduktion, Passacaglia und Fuge op. 96 für 2 Klaviere (1906)
  • Variationen und Fuge über ein Thema von Georg Philipp Telemann op. 134 (1914)
  • Träume am Kamin op. 143 (1915)
  • 4 zongorára írt szonatina
  • számos más kisebb zongoradarab

Vokális zenedarabok[szerkesztés]

  • Hymne an den Gesang (Steiner) op. 21 (1898)
  • Gesang der Verklärten (Busse) op. 71 (1903)
  • Der 100. Psalm op. 106 (1908/09)
  • Die Nonnen (Boelitz) op. 112 (1909)
  • Die Weihe der Nacht (Hebbel) op. 119 (1911) für Alt, Männerchor und Orchester
  • An die Hoffnung (Hölderlin) op. 124 (1912) für Alt und Orchester
  • Römischer Triumphgesang (Lingg) op. 126 (1912)
  • Hymnus der Liebe (Jacobowski) op. 136 (1914) für Bariton und Orchester
  • Der Einsiedler (Eichendorff) und Requiem (Hebbel) op. 144 (1915) für Singstimme, Chor und Orchester
  • Requiem für Soli, Chor und Orchester, op. 144b (Text von Hebbel: Seele, vergiss sie nicht)
  • (Lateinisches) Requiem, op.145a (Fragment: Kyrie-Satz, ein Dies-Irae-Satz ist ohne Opuszahl vorhanden)
  • Négy korálkantáta
    • I. Vom Himmel hoch da komm ich her. Choralkantate zu Weihnachten (1903)
    • II. O wie selig seid ihr doch, ihr Frommen. Choralkantate zum Totenfest (1903)
    • III. O Haupt voll Blut und Wunden. Choralkantate zum Karfreitag (1904)
    • IV. Meinen Jesum lass ich nicht. Choralkantate (1906)
  • A-cappella-kórusművek
    • Geistliche Gesänge op. 110 und 138
    • O Maria, sei gegrüsst (dt. Ave Maria), op. 61 n°6
  • több mint 250 zongoradal, többek között Christian Morgenstern, Stefan Zweig, Richard Dehmel, Gabriele D’Annunzio szövegére.

Hangfelvételek[szerkesztés]

Kották[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Max Reger (német nyelven). Max Reger Institut. [2023. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. március 19.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Max_Reger&oldid=26391951”