Max Reger

Max Reger

Max Reger, eredeti nevén Johann Baptist Joseph Maximilian Reger (Brand, 1873. március 19. – Lipcse, 1916. május 11.) német zeneszerző, zongorista és karmester.

Életrajza

Reger az oberpfalzi Brandban született és a közeli Weidenben nőtt fel. Már kora gyerekkorától kapott zenei oktatást; később a sonderhauseni és a wiesbadeni konzervatóriumokban, többek között Hugo Riemannál, a híres zeneteoretikusnál tanult. Tanulmányai után katonai szolgálatot teljesített, de ideg-összeroppanás miatt 1898-ban visszatért a szülői házba. Zenei tevékenysége szárnyakat kapott. 1901-ben Münchenbe költözött, azt remélve, hogy itt még több zenei ihletet kap.

1902-ben feleségül vette a protestáns Elsa von Berckent, ami miatt kizárták a katolikus egyházból. A századforduló éveiben igen produktív volt zeneszerzőként és koncertező zongoristaként. 1905-ben Josef Gabriel Rheinberger utódja lett a hangművészeti akadémián, de egy évvel később lemondott a tisztségéről, mert számos dologban nézeteltérése támadt a túlnyomórészt konzervatív tantestülettel. Tanítványai között szerepelt többek között Joseph Haas, Johanna Senfter, Botho Sigwart zu Eulenburg, Hermann Keller, Hermann Grabner , valamint a későbbi filmzeneszerző Willy Schmidt-Gentner.

1907-től egyetemi zeneigazgató (1908-ig) és a lipcsei királyi konzervatórium professzora lett, de koncert- és zeneszerzői tevékenységét is tovább folytatta. 1911-ben a Meininger Hofkapelle kapellmeisterének, udvari karmesterének nevezték ki, de 1914-ben egy gutaütés következtében lemondásra kényszerült. Mégis tovább koncertezett: egy hangversenykörúton szívelégtelenség következtében hunyt el.

Jász Dezső a következőképpen vélekedik róla:
„Zenei-matematikus õ, aki a legnehezebb egyenleteket és feladványokat oldja meg. Kottapapíroson számol hangokkal. Nem olyan hangokkal, mint amilyenekkel Beethoven, Haydn, Wagner dolgoztak. Az õ hangjai abszolút hangok. Semmik mások csak hangok. Nem képviselnek emóciókat, gondolatokat, hangulatokat. Ezek tiszta hangok, hogy így mondjam, metafizikai elvontságban. Mint mikor a zenekarban fújják az á-t, hangolnak és nem gondolnak semmire. Csak a hangoknak egymáshoz való viszonya jelent valamit.”

Munkássága

Reger elsősorban orgonakompozícióival vált híressé, amelyekkel barokk műfajokat, mint a korálelőjátékot, a fantáziát, a fúgát és passacagliát fejlesztette tovább. Különösen említésre méltók a merész korálfantáziái, de kiemelkedő alkotásai vannak a kamarazene területén és, a dal-, a kórus-, valamint a zenekari zenében. Zenekari műveinek jellemzője a másodlagos ihlet (Böcklin nyomán írt szimfonikus költemények, a Hiller-változatok, a Mozart-változatok).

Reger nagy hatással volt az Új Bécsi Iskolára (Neue Wiener Schule), és az 1920-as években a német nyelvterület egyik legnépszerűbb és leggyakrabban játszott zeneszerzője volt. Tanítványa, Paul Hindemith a következőket mondta róla: »A zene utolsó nagy óriása; nélküle nem lennék!«

1906-ban, amikor Reger Szentpéterváron adott koncertet, a közönség soraiban a 15 éves Szergej Szergejevics Prokofjev bámulattal hallgatta az előadott G-dúr szerenádot. De nem minden kortársának tetszett Reger zenéje, munkáját ellentmondásosan értékelték: Igor Stravinsky nemcsak zenéjét, de megjelenését is visszataszítónak találta; egykori tanárától, Hugo Riemanntól is lesújtó bírálatot kapott.

Reger maga is nehéznek titulálta saját zenéjét, nemcsak az előadók, de a hallgatók számára is. Különösen alkotói korszakának közepén keletkezett művei extrém tonalitásúak. Variációi ebben a műfajban Bach, Beethoven és Brahms művei mellett a legjobbak közé tartoznak. Az ellenpontozás területén a kromatikus polifóniával egyedülállót alkotott.

Utolsó éveiben a leegyszerűsítésre törekedett, hogy a lehető legnagyobb tisztaságot és szubtilitást érje el. Reger ekkor már túl volt a „viharos és iszákos évein”, saját stílusát „szabad jénai stílusnak” nevezte (1915-től Jénában élt). Ebben az alkotói korszakban keletkeztek a leghíresebb művei, mint például a Mozart-variációk op.132 vagy utolsó szerzeménye, az A-dúr klarinétötöse op.146.

Művei

Max Reger arcképe egy 100 pfenniges bélyegen

Orgonaművek opus-számmal

• Drei Orgelstücke op. 7 (1892):
  • Präludium und Fuge C-Dur
  • Fantasie über 'Te Deum laudamus'
  • Fuge d-Moll
• Suite e-Moll op. 16 "Den Manen Bachs" (1895):
  • Introduktion und Fuge
  • Adagio assai
  • Intermezzo
  • Trio
  • Passacaglia
• Choralfantasie über 'Ein feste Burg ist unser Gott' op. 27 (1898)
• Fantasie und Fuge c-Moll op. 29 (1898)
• Choralfantasie über 'Freu dich sehr, o meine Seele' op. 30 (1898)
• Erste Sonate fis-Moll op. 33 (1899)
• Zwei Choralfantasien op. 40 (1899):
  • Nr. 1 Wie schön leucht' uns der Morgenstern
  • Nr. 2 Straf' mich nicht in deinem Zorn
  • Fantasie und Fuge über BACH op. 46 (1900)
  • Sechs Orgeltrios op. 47 (1900):
  • Canon
  • Gigue
  • Canzonetta
  • Scherzo
  • Siciliano
  • Fuge
• Drei Choralfantasien op. 52 (1900):
  • Nr. 1 Alle Menschen müssen sterben
  • Nr. 2 Wachet auf, ruft uns die Stimme
  • Nr. 3 Halleluja, Gott zu loben
• Fünf leichte Präludien und Fugen op. 56 (1901)
• Symphonische Fantasie und Fuge op. 57 (1901)
• Zwölf Stücke op. 59 (1901)
  • Präludium
  • Pastorale
  • Intermezzo
  • Kanon
  • Toccata
  • Fuge
  • Kyrie Eleison
  • Gloria in excelsis
  • Benedictus
  • Capriccio
  • Melodia
  • Te Deum
• Zweite Sonate d-Moll op. 60 (1901):
  • Improvisation
  • Invocation
  • Introduktion und Fuge
• Monologe op. 63 (1901/1902)
• Zwölf Stücke op. 65 (1902)
• 52 leicht ausführbare Choralvorspiele für die Orgel zu den gebräuchlichsten evangelischen Chorälen op. 67 (1902)
• Zehn Stücke op. 69 (1903):
  • Präludium e-Moll
  • Fuge e-Moll
  • Basso ostinato e-Moll
  • Moment musical D-Dur
  • Capriccio d-Moll
  • Toccata D-Dur
  • Fuge D-Dur
  • Romanze g-Moll
  • Präludium a-Moll
  • Fuge a-Moll
• Variationen und Fuge über ein Originalthema fis-Moll op. 73 (1903)
• Dreizehn Choralvorspiele op. 79b (1901-1903)
• Zwölf Stücke op. 80 (1904):
  • Präludium e-Moll
  • Fughetta e-Moll
  • Canzonetta g-Moll
  • Gigue d-Moll
  • Ave Maria Des-Dur
  • Intermezzo g-Moll
  • Scherzo fis-Moll
  • Romanze a-Moll
  • Perpetuum mobile f-Moll
  • Intermezzo D-Dur
  • Toccata a-Moll
  • Fuge a-Moll
• Vier Präludien und Fugen op. 85 (1904)
• Zweite Suite g-Moll op. 92 (1905):
  • Präludium
  • Fuge
  • Intermezzo
  • Basso ostinato
  • Romanze
  • Toccata
  • Fuge
• Introduktion, Passacaglia und Fuge e-Moll op. 127 (1913)
• Neun Stücke für Orgel op. 129 (1913):
  • Toccata d-Moll
  • Fuge d-Moll
  • Kanon e-Moll
  • Melodia B-Dur
  • Capriccio g-Moll
  • Basso ostinato g-Moll
  • Intermezzo f-Moll
  • Präludium h-Moll
  • Fuge h-Moll
• Dreißig kleine Choralvorspiele op. 135a (1914)
• Fantasie und Fuge d-Moll op. 135b (1916)
• Sieben Orgelstücke op. 145 (1915/1916):
  • Trauerode
  • Dankpsalm
  • Weihnachten
  • Passion
  • Ostern
  • Pfingsten
  • Siegesfeier

Orgonaművek opus-szám nélkül

• Introduktion und Passacaglia d-Moll (1899)
• Orgelpräludium c-Moll (1900)
• Variationen und Fuge über 'Heil, unserm König Heil' ('Heil dir im Siegerkranz') (1901)
• Präludium und Fuge d-Moll (1902)
• Schule des Triospiels. J. S. Bachs zweistimmige Inventionen, für die Orgel bearbeitet von Max Reger und Karl Straube (1903)
• Romanze a-Moll für Harmonium, Orgelfassung vom Komponisten (1904)
• Präludium und Fuge gis-Moll (1906)
• Präludium und Fuge fis-Moll (1912)
• Choralvorspiele:
  • O Traurigkeit, o Herzeleid (1893)
  • Komm, süßer Tod (1894)
  • Wer weiß, wie nahe mir mein Ende (1900)
  • Christ ist erstanden von dem Tod (1901?)
  • O Haupt voll Blut und Wunden (1904?)
  • Es kommt ein Schiff geladen (1905)
  • Wie schön leucht' uns der Morgenstern (1908?)

Zenekari művek

• Symphoniesatz d-Moll (1889)
• Symphoniesatz d-Moll (1890)
• Lyrisches Andante (Liebestraum) für Streichorchester (1898)
• Sinfonietta A-Dur op.90 (1905)
• Serenade G-Dur op.95 (1906)
• Variationen und Fuge über ein Thema (aus dem Singspiel "Der Ärndtekranz") von Johann Adam Hiller op.100 (1907)
• Symphonischer Prolog zu einer Tragödie op.108 (1908)
• Eine Lustspiel-Ouvertüre op.120 (1911)
• Konzert im alten Stil F-Dur op.123 (1912)
• Eine romantische Suite (nach Eichendorff) op.125 (1912)
• Vier Tondichtungen nach A. Böcklin op.128 (1913), darin N°3: Die Toteninsel
• Eine Ballettsuite op.130 (1913)
• Variationen und Fuge über ein Thema von Mozart op.132 (1914)
• Eine vaterländische Ouvertüre op.140 (1914)
• Variationen und Fuge über ein Thema von Beethoven, eigene Orchesterbearbeitung von op.86 (1915)
• Suite im alten Stil, eigene Orchesterfassung von op.93 (1916)

Szólóhangszerre és zenekarra írt művek

• Zwei Romanzen für Violine und kleines Orchester op. 50 (1900)
• Violinkonzert A-Dur op. 101 (1908)
• Klavierkonzert f-Moll op. 114 (1910)
• Rhapsodie für Violine und Orchester op. 147 (1916, Fragment, vollendet von Florizel von Reuter)
• Scherzino für Streichorchester und Horn (1899)

Kamarazene

• 6 Streichquartette d-Moll op. und g-Moll op. 54/1, A-Dur op. 54/2, d-Moll op. 74, Es-Dur op. 109 und fis-Moll op. 121 (1889–1911)
• Streichsextett F-Dur op. 118 (1910)
• 2 Streichtrios a-Moll op. 77b und d-Moll op. 141b (1904 bzw. 1915)
• Klarinettenquintett A-Dur op. 146 (1916)
• 2 zongoraötös c-Moll oop. und c-Moll op. 64 (1898 bzw. 1902)
• 2 zongoranégyes d-Moll op. 113 und a-Moll op. 133 (1910 bzw. 1914)
• 2 zongorahármas h- Moll op. 2 und e-Moll op. 102 (1891 bzw. 1908)
• 9 hegedűszonáta d-Moll op. 1, D-Dur op. 3, A-Dur op. 41, C-Dur op. 72, fis-Moll op. 84, d-Moll op. 103b/1, A-Dur op. 103b/2, e-Moll op. 122 und c-Moll op. 139 (1891–1915)
• 4 csellószonáta f-Moll op. 5, g-Moll op. 28, F-Dur op. 78 und a-Moll op. 116 (1892–1910)
• 3 klarinétszonáta As-Dur op. 49/1, fis-Moll op. 49/2 und B-Dur op. 107 (1900 bzw. 1909)
• Diverse Werke für Violine, Viola und Violoncello solo op. 42, 91, 117, 131 (Különböző művek hegedűre, brácsára és csellóra)

Zongoraművek

• Variationen und Fuge über ein Thema von Johann Sebastian Bach op. 81 (1904)
• Variationen und Fuge über ein Thema von Ludwig van Beethoven op. 86 für 2 Klaviere (1904)
• Aus meinem Tagebuch op. 82 (1904-12, 4 Hefte)
• Introduktion, Passacaglia und Fuge op. 96 für 2 Klaviere (1906)
• Variationen und Fuge über ein Thema von Georg Philipp Telemann op. 134 (1914)
• Träume am Kamin op. 143 (1915)
• 4 zongorára írt szonatina
• számos más kisebb zongoradarab

Vokális zenedarabok

• Hymne an den Gesang (Steiner) op. 21 (1898)
• Gesang der Verklärten (Busse) op. 71 (1903)
• Der 100. Psalm op. 106 (1908/09)
• Die Nonnen (Boelitz) op. 112 (1909)
• Die Weihe der Nacht (Hebbel) op. 119 (1911) für Alt, Männerchor und Orchester
• An die Hoffnung (Hölderlin) op. 124 (1912) für Alt und Orchester
• Römischer Triumphgesang (Lingg) op. 126 (1912)
• Hymnus der Liebe (Jacobowski) op. 136 (1914) für Bariton und Orchester
• Der Einsiedler (Eichendorff) und Requiem (Hebbel) op. 144 (1915) für Singstimme, Chor und Orchester
• Requiem für Soli, Chor und Orchester, op. 144b (Text von Hebbel: Seele, vergiss sie nicht)
• (Lateinisches) Requiem, op.145a (Fragment: Kyrie-Satz, ein Dies-Irae-Satz ist ohne Opuszahl vorhanden)
• Négy korálkantáta
  • I. Vom Himmel hoch da komm ich her. Choralkantate zu Weihnachten (1903)
  • II. O wie selig seid ihr doch, ihr Frommen. Choralkantate zum Totenfest (1903)
  • III. O Haupt voll Blut und Wunden. Choralkantate zum Karfreitag (1904)
  • IV. Meinen Jesum lass ich nicht. Choralkantate (1906)
• A-cappella-kórusművek
  • Geistliche Gesänge op. 110 und 138
  • O Maria, sei gegrüsst (dt. Ave Maria), op. 61 n°6
• több mint 250 zongoradal, többek között Christian Morgenstern, Stefan Zweig, Richard Dehmel, Gabriele D'Annunzio szövegére.

Külső hivatkozások

• A német wikipédia azonos szócikke
• Jász Dezső: Max Reger
• Fidelio