Fantázia (zenemű)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fantázia egy zenei műfaj, amelynek a gyökerei az improvizációban keresendők.

A barokk és klasszikus zenében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A barokk- és klasszikus zenében a fantáziák általában billentyűs hangszerekre íródtak, gyors futamokkal és némi fugatikus elemmel. A barokkból Johann Sebastian Bach Kromatikus fantázia és fúga (BWV 903csembaló), g-moll ill. c-moll fantázia és fúga (BWV 542, 537 – orgona) a példák, a klasszikból Wolfgang Amadeus Mozart d-moll fantáziája (KV. 397 – fortepiano), de írtak fantáziákat más hangszerekre (például Georg Philipp Telemann hegedű- és fuvolafantáziái). Angliában a gambákra írt műveket is jelentette.

A romantikus zenében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ugyan a fantázia a romantikus zene időszakában improvizációt jelentett, ezeket a műveket is rögzítették (pl.(Chopin, Schumann).

A kortárs zenében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fantázia a kortárs zenében is jelen van, pl.