Kamarazene

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kamarazene (ol: musica da camera = házimuzsika) olyan zeneművek és zenei műfajok gyűjtőneve, amelyek egynél több, de (általánosan elfogadott minősítés szerint) 10-12-nél kevesebb előadót foglalkoztatnak. Általános értelemben társas muzsikálást jelent. Tágabb értelemben a kisebb zenekarokat és énekkarokat (a nagyobb együttesektől való megkülönböztétésül) szokás kamarazenekarnak, illetve kamarakórusnak nevezni.

Szokásos összeállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különböző összetételű énekes és hangszeres kamarazenei összeállítások szokásos elnevezési a klasszikus zenében és a dzsesszben:

  • két hangszeres esetén duó,
  • két énekes esetén duett,
  • három hangszeres esetén trió,
  • három énekes esetén tercett,
  • négy előadó esetén kvartett vagy -négyes,
  • öt előadó esetén kvintett vagy -ötös,
  • hat elóadó esetén szextett vagy -hatos,
  • hét előadó esetén kvintett vagy -hetes,
  • nyolc elsőadó esetén oktett,
  • kilenc előadó esetén nonett,

tíz vagy annál több hangszeres előadó esetén

  • kb. 10-15 fő esetén kamaraegyüttes vagy ensemble,
  • kb. 15-30 fő esetén kamarazenekar

tíz vagy annál több énekes előadó esetén (de akár már nyolc főtől)

  • kb. 20 fő alatt kamarakórus.

Kamarazenei műfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Triószonáta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barokk műfaj. Előadóegyüttese: két szólóhangszer (pl. hegedű, fuvola, oboa, ritkábban viola da gamba, cselló) és continuo. A continuo szólamot a barokk kor sokásának megfelelően basszus dallamhangszer (pl. cselló, viola da gamba, violone, fagott) és akkordhangszer (pl. csembaló, klavichord, orgona, regál, lant, gitár, theorba) játszhatja, bár előbbi igen ritkán el is maradhad a triószonáta esetén. Így előadógyüttese - a neve által sugallttal ellentétben - nem három, hanem négy hagszeresből áll.

Szonáta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szólóhangszerre és continuóra vagy szólóhangszerre és zongorára írt szonátákat a kamarazenéhez soroljuk.

Vonósnégyes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bécsi klasszika és az azt követő zenetörténeti korok egyik legfontosabb műfaja. Előadóegyüttese: két hegedő, brácsa és cselló.

Vonóstrió, zongorás trió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bécsi klasszikában kialakult műfajok. Előadóegyüttesük:

  • vonóstrió: két hegedű és cselló; vagy hegedű, brácsa és cselló
  • zongorás trió: hegedű, cselló, zongora.

Fúvósötös[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vonósnégyes fúvós testvérműfaja. Hangszerei: fuvola, oboa, klarinét, fagott, kürt.

Más összeállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zongoranégyes
  • zongoraötös
  • rézfúvós kvintett
  • vonósötös
  • vonós szextett
  • vonós szeptett

stb.

Kamarazenei rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • The New Grove Dictionary of Music and Musicians, Oxford University Press, 2004, ISBN 978-0-19-517067-2
  • Brockhaus Riemann zenei lexikon I–III. Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983–1985. ISBN 963-330-540-3