Lou Harrison

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lou Harrison
Életrajzi adatok
Született 1917. május 14.
Portland, Oregon
Elhunyt 2003. február 2. (85 évesen)
Pályafutás
Díjak Guggenheim-ösztöndíj
Tevékenység zeneszerző

Lou Silver Harrison (Portland, Oregon, 1917. május 14.2003. február 2.) amerikai zeneszerző, a nyugati partvidék kísérletezőjeként kelet és nyugat zenéjét ötvözte.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lou Harrison a Burlingame High Schoolban végezte tanulmányait, majd San Franciscóba került, ahol számos kortárs táncművésszel és koreográfussal dolgozott együtt (pl. Carol Beals, Lester Horton, Bonnie Bird). Együttműködése John Cage-dzsel kimondottan gyümölcsözőnek bizonyult.1941-ben közösen komponáltak zenét ütősökre (Double Music). Nagy hatással volt rá Henry Cowell 1935-ös előadássorozata, mely a Music of the Peoples of the World címet viselte. Harrisont lenyűgözte az amerikai indiánok kultúrája, és számos művében reflektált is rá, talán a leglátványosabban a 4. szimfóniában, melyet Utolsó szimfónia címen is szokás emlegetni egy zeneszerzői elszólás nyomán. 1942-ben Harrison Los Angelesbe költözött, ahol Schönbergnél tanult. 1973-ban a Herald Tribune zenekritikusaként tevékenykedett,később New Yorkba került. Itt számos jelességgel dolgozott együtt, kivált szoros szálak fűzték Jean Erdman koreográfushoz. 1951-ben sikerei ellenére elhagyta a nagyvárost és oktatni kezdett a Black Mountain College-ban Észak-Karolinában, majd 1953-ban hazatért Kaliforniába. 1961-ben Ázsiába utazott (Japán, Tajvan, Korea), hogy tanulmányozza a keleti zenét élőben is: számos keleti zenekar, gamelánegyüttes számára komponált hangsúlyozottan keleti darabokat. 1975 és 1996 között három szimfóniát komponált, egy zongoraversenyt és egy vonósnégyes számára is írt művet. Young Caesar című, 1988-ban komponált operájában a fiatal Julius Caesar egy homoerotikus szerelmét állította az operaszínpadra, s ezzel egyszersmind nyíltan kiállt a melegek jogai mellett. Melegségét nyiltan felvállalta és büszkén hangoztatta, Lawrence Mass például ezt irta róla: "Melegnek lenni Lou Harrisonnal… egyfajta megerősítő önigazolás. Ő büszke rá, hogy meleg zeneszerző, és foglalkoztatja őt, hogy beszéljen is róla." (Miller-Lieberman, 190. oldal) Hosszú ideig Bill Coving volt élete társa.

Kulcsművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Concerto in slendro[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lou Harrison legismertebb alkotása háromtételes kompozíció, melyben ragyogóan ötvöződik a keleti gamelánzene világa a nyugati zenei hatásokkal. Egyes tételei a következők:

  • I Allegro vivo
  • II Molto adagio
  • III Allegro, molto vigoroso

A kompozíció időtartama: 10:06 perc. A zenemű az indonéz szlendro-hangolást idézi, illetőleg a pentaton dallamvilág struktúrájával kísérletezik. A zeneszerző különleges ütőhangszereket is bevet a cseleszta, hegedű és két zongora mellett.

Symphony No. 4. (Last Symphony)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harrison e művében a navaho indiánok kultúrájának és mitológiájának elemeit ötvözi ázsiai zenei hatásokkal. Nagy szerep hárul a jávai gamelánra. A nagy ívű, négy tételes, melodikus kompozíció záró része egy zenével kísért kántáló recitáció bariton hangra. Az egyes tételek:

  • I Largo – Tempo II almost double tempo
  • II Stampede – poco presto
  • III Largo
  • IV Three Coyote Stories

Az alkotás időtartama: 42:09 perc. A Brooklyn Philharmonic Orchestra és a Brooklyn Academy of Music megbízásából keletkezett, 1990. november 2-án mutatták be.1995-ben a szerző művét kissé átdolgozta Barry Jekowsky és a California Symphony számára. °°

Elegy to the Memory of Calvin Simmons[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindössze 4:41 perces elégikus hangolású gyászzene az Oakland Symphony egykori karmesterének emlékére, aki 1982-ben hajóbaleset áldozata lett. Bemutatójára a Carbrillo Music Festival keretein belül került sor.

Solstice[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mitikus kompozíció démoni és mennyei hatalmak összecsapásairól.

Double Music[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kizárólag ütősökre komponált alkotás, mely John Cage együttműködésével keletkezett.

Szvit hegedűre és amerikai gamelánra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harrison feltalálta az amerikai gamelánt, baseballütők, kukák és konzervdobozok felhasználásával, s itt teljes értékű alternatívája lesz a keleti hangszernek.

Young Caesar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harrison először báboperának komponálta meg a Caesar és Nicomedes szerelméről szóló operát, majd színpadi változatát is elkészítette.

Filmek róla[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1986 – Lou Harrison : "cherish, conserve, consider, create." Directed by Eric Marin.
  • 1995 – Musical Outsiders: An American Legacy – Harry Partch, Lou Harrison, and Terry Riley. Directed by Michael Blackwood.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]