Szlendro

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szlendro egy ötfokú zenei hangsor, az indonéziai gamelán zene leggyakrabban használt skálája a pelog mellett. Az ázsiára jellemző ötfokúságnak egy különös változatát képviseli, amennyiben az oktávot öt nagyjából egyenlő részre osztja. Ebben a hangsorban egyetlen skálafok sem feleltethető meg a nyugati zene diatonikus hangsora valamelyik fokának, az oktávon kívül egyetlen olyan hangközt sem tartalmaz, ami közel állna az egyszerű matematikai aránnyal kifejezhető hangközökhöz, mint a kvint, a kvart, a terc vagy a szekund.

A szlendróban minden hangköz centben kifejezve elvileg 240 C nagyságú, tehát

  • a második fok (barang) értéke, 240 C csaknem középúton van az egészhang és a kisterc között;
  • a harmadik fok (gulu) értéke 480 C, jól hallhatóan alacsonyabb, mint akár a tiszta vagy a temperált kvart;
  • a negyedik fok (dada) értéke 720 C, számottevően magasabb, mint a tiszta vagy temperált kvint;
  • az ötödik fok (lima) értéke 960 C, ez csaknem félúton van a nagy szext és a kis szeptim között.

A szlendro hangsornak és a nyugati kiegyenlített hangolású hangsornak az egybevetése az egy oktávot felölelő cent-skálán a következő diagramot adja:


nem
0
barang
240
gulu
480
dada
720
lima
960
nem
1200
240 240 240 240 240
100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100
mi szó ti


Fontos hangsúlyozni, hogy ez csak elméleti séma, a gyakorlatban a szlendro hangközei kis mértékben eltérhetnek egymástól, sőt, zenekaronként is különbözőek lehetnek; nincsenek olyan szigorúan meghatározva, mint a nyugati hangsorok hangközei.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]