Pelog

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pelog egy zenei hangsor, az indonéziai gamelán zene leggyakrabban használt skálája a szlendro mellett. A pelog az oktávot hét nem egyenlő hangközre osztja, de ebből a gyakorlatban többnyire csak öt fokot használ.

A diatonikus hangsorhoz hasonlóan a pelog is kisebb és nagyobb hangközértékek váltakozásából áll, csakhogy ezek egyike sem közelíti meg akár a tiszta hangolású, akár a kiegyenlített hangolású hangközértékeket. A pelog nagyobb hangköze 240 és 270 cent között mozog, tehát a nagyszekundnál mindig nagyobb és a kistercnél kisebb; a kis hangköz 115 és 165 C közötti, ami a félhangnál nagyobb, de kisebb, mint az egészhang.

A pelog az oktáv felosztására öt kisebb és két nagyobb hangközt használ, mégpedig 2–1–3–1 periodicitással. Érdekes, hogy a diatonikus hangsor felosztása is hasonló sémát mutat, csak az utóbbi öt nagyobb, két kisebb hangközt használ.

A pelog skála két kis mértékben eltérő változatának és a nyugati kiegyenlített hangolású hangsornak a cent-skálán való egybevetése a következő diagramot adja:


bem
0
gulu
120
dada
270
pelog
510
lima
660
nem
780
barang
930
bem
1200
120 150 240 150 120 150 270
120 150 270 130 115 165 250
100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100
mi szó ti


Ebből az elvi hétfokú hangrendszerből többféle módon adódhat elő a gyakorlatban használt ötfokú hangsor, de jellemző, hogy ez tendenciájában a nagyterces pentatónia felé mutat: a nagyobbik kis-hangköz és a nagy-hangköz összevonásával a nagyterchez közeli hangköz jön létre, centben kifejezve pl. 150 + 240 = 390 illetve 150 + 270 = 420. A fenti példák közül az elsőből például ez a két ötfokú hangsor alkotható:


120 150 390 120 420
120 390 150 120 420
100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100
mi szó ti mi


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]