Ralph Vaughan Williams
Ralph Vaughan Williams (Down Ampney, 1872. október 12. – London, 1958. augusztus 26.) angol zeneszerző.
Munkássága [szerkesztés]
Vagyonos családban született, kora gyermekkorában megtanult több hangszeren játszani. Zenei tanulmányait Rottingdeanban és Charterhouse-ban végezte, majd a londoni Royal College of Music növendéke 1899-ig, közben két évig Cambridge-ben is tanult az egyetemen. Stanfordban Parry és Wood tanítványa volt, majd Berlinben Max Bruchnál tanult. 1908-ban, Párizsban kapcsolatba került Ravellel, és ez mind harmóniavilágára, mind hangszerelésére nézve nagy jelentőségű találkozás volt. Az angol népdal és kórushagyomány nyelvezetéhez mindig is vonzódott, így csatlakozott az Angol Népzenei Társasághoz, a huszadik század elejétől szorgosan gyűjtögette a régi, főleg Tudor-korabeli dalokat, s hazájának egyik legbuzgóbb népzene kutatójává, gyűjtőjévé és feldolgozójává vált. 1896-99 között a londoni South Lambeth Chapel orgonistája, 1919-ben az Royal College of Music zeneszerzés-tanára lett.
Ha törvényszerű, hogy minden országnak legyen egy nagy zeneszerzője, aki felfedezi a népzenét, ugyanakkor a maga invenciójából támadt remekművekkel gazdagítja népe kultúráját, úgy Angliában Vaughan Williams volt ez a kiváló egyéniség. Egyéni, romantikusan illusztratív, színhatásokban, szabad és újszerű polifóniában gazdag nyelvezetét elsősorban az angol népzene, és a 16.-17. századi angol mesterek hatása alakította ki. Zenéjéből az angol táj meghitt hangulata árad. De mélyen gyökerező angol mivolta adja művészetének egyetemes értékét is. Számos, természetpoézisben gazdag művet írt, mint például a The Lark Ascending, In the fen country, leghíresebb műve, a Fantázia egy Thomas Tallis témára archaizáló jellegű. Komponált még kilenc szimfóniát, zenekari műveket, szviteket, dalokat, színpadi és kórusműveket, stb.
Források [szerkesztés]
- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon III. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
- Pándi Marianne: Hangversenykalauz I. – Zenekari művek. Zeneműkiadó, Budapest, 1972.
