Ralph Vaughan Williams

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ralph Vaughan Williams
RVWstatuehead.jpg
Életrajzi adatok
Született Down Ampney,
1872. október 12.
Elhunyt London,
1958. augusztus 26. (85 évesen)
Tevékenység zeneszerző

Ralph Vaughan Williams (Down Ampney, 1872. október 12.London, 1958. augusztus 26.) angol zeneszerző.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vagyonos családban született, kora gyermekkorában megtanult több hangszeren játszani. Zenei tanulmányait Rottingdeanban és Charterhouse-ban végezte, majd a londoni Royal College of Music növendéke 1899-ig, közben két évig Cambridge-ben is tanult az egyetemen. Stanfordban Parry és Wood tanítványa volt, majd Berlinben Max Bruchnál tanult. 1908-ban, Párizsban kapcsolatba került Ravellel, és ez mind harmóniavilágára, mind hangszerelésére nézve nagy jelentőségű találkozás volt. Az angol népdal és kórushagyomány nyelvezetéhez mindig is vonzódott, így csatlakozott az Angol Népzenei Társasághoz, a huszadik század elejétől szorgosan gyűjtögette a régi, főleg Tudor-korabeli dalokat, s hazájának egyik legbuzgóbb népzene kutatójává, gyűjtőjévé és feldolgozójává vált. 1896-99 között a londoni South Lambeth Chapel orgonistája, 1919-ben az Royal College of Music zeneszerzés-tanára lett.

Ha törvényszerű, hogy minden országnak legyen egy nagy zeneszerzője, aki felfedezi a népzenét, ugyanakkor a maga invenciójából támadt remekművekkel gazdagítja népe kultúráját, úgy Angliában Vaughan Williams volt ez a kiváló egyéniség. Egyéni, romantikusan illusztratív, színhatásokban, szabad és újszerű polifóniában gazdag nyelvezetét elsősorban az angol népzene, és a 16.-17. századi angol mesterek hatása alakította ki. Zenéjéből az angol táj meghitt hangulata árad. De mélyen gyökerező angol mivolta adja művészetének egyetemes értékét is. Számos, természetpoézisben gazdag művet írt, mint például a The Lark Ascending, In the fen country, leghíresebb műve, a Fantázia egy Thomas Tallis témára archaizáló jellegű. Komponált még kilenc szimfóniát, zenekari műveket, szviteket, dalokat, színpadi és kórusműveket, stb.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon III. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
  • Pándi Marianne: Hangversenykalauz I. – Zenekari művek. Zeneműkiadó, Budapest, 1972.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap