Johann Nepomuk Hummel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Nepomuk Hummel
Hummel mellszobra a Német Nemzeti Színház mellett Weimar-ban

Johann Nepomuk Hummel (Pozsony, 1778. november 14.Weimar, 1837. október 17.) osztrák zongorista, zeneszerző, tanár és karmester.

Életpályája [szerkesztés]

Az apja Josef Hummel volt a bécsi birodalmi katonai zenei iskola igazgatója, és a Schikaneder[1]Színház Zenekarának karnagya. Az ifjú Hummel előbb Pozsonyban Franz Rieglernél tanult, majd Bécsben két évig Mozart tanítványa volt, első koncertjét kilenc évesen adta. 1788-ban már európai hangversenykörútra indult, s tanulmányait csak 1793-tól folytatta Albrechtsbergernél és Salierinél. Kismartonban (Eisenstadt), Esterházy Miklós herceg karnagyaként Joseph Haydn utódja volt 1804-1811 között. 1816-ban Stuttgartban, 1819-től Liszt Ferenc elődjeként Weimarban karmester. 1822-ben oroszországi körútján megismerte John Fieldet, 1828-ban Lengyelországban Chopint. Zongoraművészi karrierjének csúcsán, 1830-ban Párizsban és Londonban koncertezett. Utolsó turnéján 1834-ben Bécsben járt, ekkor egészsége megrendült.1837. október 17-én halt meg Weimarban.

Jelentősége [szerkesztés]

Kilenc operát, több színpadi kísérőzenét, kantátákat, egyházi műveket és nagy mennyiségű kamarazenét komponált. Zongoraművei (versenyművek, szonáták, etűdök, variációk, bagatellek és az Oberons Zauberhorn fantázia) népszerűsítették a virtuóz, divatos romantikus zongorastílust. Magyar vonatkozású művei a Balli Ongaresi és a Rondo all’ ongarese. Szerzői jogi törvénye (1825–27) máig alapja a modern szerzői és kiadói jogszabályoknak. Zongoraiskolája 1828-ban jelent meg Ausführliche Anweisung zum Pianofortespiel címen, amelyben már jórészt a modern ujjrendet követi.

Szülőháza és múzeuma Pozsonyban a Klobucnícka utcában található.

  • Műveinek listája [2]

Források [szerkesztés]

Hummel sírja a Történeti Temetőben Weimarban