Ferdinand Hiller

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferdinand Hiller
Ferdinand Hiller2.jpg
Született
1811. október 24.
Frankfurt am Main
Elhunyt
1885. május 11. (73 évesen)
1885. május 10. (73 évesen)
Köln
Foglalkozása zeneszerző
zongorista
karmester
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Hiller témájú médiaállományokat.

Ferdinand Hiller (Majna-Frankfurt, 1811. október 24.Köln, 1885. május 11.) német zeneszerző és író.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aloys Schmitt, Vollweiler és Hummel voltak a mesterei. Már mint kitűnő zongorajátszó élt Párizsban 1828-tól 1835-ig, Choron zeneiskolájában tanítva és hangversenyeket adva. Milánóban Romilda című operáját (1839) előadatta, Drezdában másik kettőt. Ezután 1847-ben városi karnagy lett Düsseldorfban, 1850-ben pedig Kölnben. 1884-ben vonult nyugalomba, de 1851-ről 1852 novemberéig a párizsi olasz operát vezette. A kölni konzervatóriumot és a Gürzenich-hangversenyeket igazgatta. Közel 200 zeneműve közt 6 opera, 2 oratorium, kántáték, kamarazene- és kisebb-nagyobb énekművek, zongoradarabok. Híres tanítványa volt Max Bruch.

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Die Musik und das Publikum (1864);
  • Beethoven (1871);
  • Aus dem Tonleben unserer Zeit (2 kötet, 1868, új gyűjtemény 1871);
  • Musikalisches und Persönliches (1876);
  • Briefe an eine Ungenannte (1877);
  • Wie hören wir Musik? (1880);
  • Goethes musikalisches Leben (1883);
  • Erinnerungsblätter (1884).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]