Muzio Clementi

Muzio Clementi, Alekszander Orłowszki festménye (1810)

Mutius Philippus Vincentius Franciscus Xaverius Clementi (Róma, 1752. január 23. – Evesham 1832. március 10.) olasz zeneszerző, zongorista, zongoratanár, zenekiadó és karmester.

Életrajza

Gyermekkora

Egy elismert ezüstkovács, Nicolo Clementi és a német származású Magdalena gyermekeként született. Először 6 éves korában egy zenész rokontól, Antonio Buronitól kapott zeneoktatást, majd Giuseppe Santarellinél és Gaetano Carpaninál tanult. Sokoldalú zenei tehetsége hamar kibontakozott: 9 évesen orgonistaként alkalmazták és tizenkét éves korában már négyszólamú misét írt, valamint megalkotta a Martirio de’ gloriosi Santi Guliano oratóriumot, amiből napjainkra csak a libretto maradt fenn.

Anglia

Az angol Sir Peter Beckford 1765-66-ban római tartózkodása alatt felfigyelt Clementi zenei tehetségére és a szülők beleegyezésével a délnyugat-angliai Dorsetben lévő birtokára vitte a 14 éves fiút. Itt mecénása elvárásai alapján kívánsága szerint egy alapos iskolai képzést kapott, sokat gyakorolta csembalón elsősorban Georg Friedrich Händel, Johann Sebastian Bach és Domenico Scarlatti műveit. 1774-ben Londonba ment, ahol zongoristaként és zeneszerzőként koncertezett, és a King’s Theatre előadásait vezette.

Európai koncertturné

A londoni sikereken felbuzdúlva külföldi hangversenykörútra indult. 1780-ban Párizsban Marie Antoinette királyné előtt lépett fel, majd miután megjárta Münchent és Salzburgot Bécsben II. József színe előtt mérte össze zongoratudását Mozarttal. A „versenyre” 1781. karácsony estjén a bécsi királyi udvarban került sor és Clementi győzelmével fejeződött be. Mozart egy apjához íntézett levelében elég lenézően nyilatkozott róla:

„	Most pedig Clementirõl. Derék cembalista - és ezzel mindent elmondtam. Jobb keze nagyon mozgékony. Fõ erõssége a tercpasszázs. Egyébként krajcárnyi ízlés vagy érzés nincs játékában. Puszta virtuozitás, semmi több.	”

Később mégis Clementi B-dúr zongoraszonátájának egy melódiáját használta fel a A varázsfuvola nyitányában.

Clementi ugyanakkor a rá jellemző szerénységgel dicsérte Mozartot:

„	Alig néhány napra, amint Bécsbe érkeztem, meghívást kaptam a császártól, hogy zongorán szerepeljek elõtte. Belépve a zeneterembe, ott találtam valakit, akit elegáns külseje miatt császári kamarásnak véltem, de alig kezdtünk társalgásba, azonnal zenei tárgyra tért át, és nemsokára mint mûvésztársak - Mozart és Clementi - ismertünk egymásra és barátságosan üdvözöltük egymást. […] Soha addig senkit nem hallottam olyan szellemesen és ennyi érzéssel játszani. Különösképpen egy Adagio lepett meg és több rögtönzött variációja, amelyhez maga a császár választotta a témát, s amelyet - felváltva kísérve egymást - variálnunk kellett.	”

Zeneszerző és pedagógus

Clementi 1783-ban visszatért Angliába, ahol mint karmester, zongoravirtuóz és pedagógus aratott nagy sikereket. Növendékei, mint például. Johann Baptist Cramer, John Field) híres zongoravirtuózok lettek. Az 1790-es években elkezdett zongoragyártással és zenekiadással foglalkozni. 1798-ban a Longman & Broderip nevű híres zongoragyártó és zeneműkiadó céget átkeresztelték Clementi & Co. névre.

Utazások

1802-ben tanítványával, John Fielddel 8 évig tartó körútra indult: először Párizsba és Bécsbe mentek, ahol meglátogatták Haydnt, majd Szentpétervárra utaztak (Field itt is maradt), Clementi pedig folytatta zongoraművészi pályafutását: Drezdába, Prágába, Zürichbe és Berlinbe utazott; Berlinben megismerkedett későbbi feleségével Caroline Lehmannal és együtt utaztak tovább Rómába és Nápolyba. Felesége korai halála miatti elkeseredédében Clementi újból nagy utakat tett, végül 1810-ben visszatért Londonba.

London

Londonban 1811-ben újra nősült (Emma Gisborne). 1813-ban részt vett a Royal Philharmonic Society megalapításában és kinevezték a társaság igazgatójának. Sok korabeli zeneszerzővel és zongoristával kapcsolatba került, mint Samuel Wesley, Ferdinand Ries és Friedrich Kalkbrenner. Sikerei után Clementi családjával visszavonult Evesham-i birtokára. Itt hunyt el 80 évesen. A londoni Westminster-apátságban temették el.

Munkái

Zenekari művei

• Szimfónia, op. 18 Nr. 1 B-dúr
• Szimfónia, op. 18 Nr. 2 D-dúr
• Szimfónia, Nr. 1 C-dúr
• Szimfónia, Nr. 2 D-dúr
• Szimfónia, Nr. 3 G-dúr("Die große Nationale")
• Szimfónia, Nr. 4 D-dúr
• Zongoraverseny, C-dúr
• Ouvertüre, C-dúr
• Ouvertüre, D-dúr
• Minuetto pastorale

Szólókoncertek

• 15 hegedűverseny

Zongoraművek

• 72 zongoraszonáta
• 12 zongoraszonatina
• 7 négykezes zongoraszonáta
• Zongora duett, op. 1 Nr. 6
• Zongora duett, op. 14 Nr. 1
• Zongora duett, op. 14 Nr. 2
• Zongora duett, op. 21 Nr. 1
• Zongora duett, op. 22 Nr. 3
• Zongora duettino, WoO 24
• Zongora duettino, WoO 25
• Zongora duettino, WoO 26
• Zongora duettino, WoO 27
• Zongora duettino, WoO 28
• Versenymű három zongorára, op. 21 Nr. 1
• Versenymű három zongorára, op. 21 Nr. 2
• Versenymű három zongorára, op. 21 Nr. 3
• Versenymű három zongorára, op. 22 Nr. 1
• Versenymű három zongorára, op. 22 Nr. 2
• Versenymű három zongorára, op. 22 Nr. 3
• 5 Capriccio zongorára
• Toccata zongorára, op. 11
• Fantasie mit Variationen über "Au clair de la lune", op. 48
• 12 variáció fortepianora, op. 49
• egy etüdökből álló zongora-tankönyv

Fuvolaszonáták

• Fuvolaszonáta, op. 2, Nr. 3
• Fuvolaszonáta, op. 2, Nr. 5
• Fuvolaszonáta, op. 3, Nr. 1
• Fuvolaszonáta, op. 3, Nr. 3
• Fuvolaszonáta, op. 4, Nr. 1
• Fuvolaszonáta, op. 4, Nr. 4
• Fuvolaszonáta, op. 13 Nr. 1
• Fuvolaszonáta, op. 31

Vokális művek

• Oratórium
• Négyszólamú mise

Külső hivatkozások

• Fidelio online MUZIO CLEMENTI (1752–1832)
• A Magyar Rádió Zrt. Mozart archívuma