Muzio Clementi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Muzio Clementi
Muzio Clementi.jpg
Muzio Clementi, Alekszander Orłowszki festménye (1810)
Életrajzi adatok
Születési név Mutius Philippus Vincentius Franciscus Xaverius Clementi
Született Róma,
1752. január 23.
Elhunyt Evesham,
1832. március 10. (80 évesen)
Pályafutás
Hangszer zongora
Tevékenység zeneszerző, zeneművész, zongoratanár, zenekiadó, karmester

Mutius Philippus Vincentius Franciscus Xaverius Clementi (Róma, 1752. január 23. – Evesham 1832. március 10.) olasz zeneszerző, zongorista, zongoratanár, zenekiadó és karmester. Síremlékén a Zongora atyja felirat látható.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy elismert ezüstkovács, Nicolò Clementi és a német származású Madalena Caisar gyermekeként született. Először 6 éves korában egy zenész rokontól, Antonio Buronitól kapott zeneoktatást, majd Giuseppe Santarellinél és Gaetano Carpaninál tanult. Sokoldalú zenei tehetsége hamar kibontakozott: 13 évesen orgonistaként alkalmazták, miután már tizenkét éves korában már négyszólamú misét írt, valamint megalkotta a Martirio de’ gloriosi Santi Giuliani oratóriumot, amiből napjainkra csak a libretto maradt fenn.

Anglia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol Sir Peter Beckford 1765-66-ban római tartózkodása alatt felfigyelt Clementi zenei tehetségére és a szülők beleegyezésével a délnyugat-angliai Dorsetben lévő birtokára vitte a 14 éves fiút. Itt mecénása elvárásai alapján és kívánsága szerint alapos iskolai képzést kapott, sokat gyakorolta csembalón elsősorban Georg Friedrich Händel, Johann Sebastian Bach és Domenico Scarlatti műveit. 1774-ben Londonba ment, ahol zongoristaként és zeneszerzőként koncertezett, és a King’s Theatre előadásait vezette.

Európai koncertturné[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A londoni sikereken felbuzdulva külföldi hangversenykörútra indult. 1780-ban Párizsban Marie Antoinette királyné előtt lépett fel, majd miután megjárta Münchent és Salzburgot Bécsben II. József színe előtt mérte össze zongoratudását Mozarttal. A „versenyre” 1781 szentestéjén, a bécsi császári udvarban került sor és Clementi győzelmével fejeződött be. Mozart egy apjához intézett levelében elég lenézően nyilatkozott róla:[1]

Most pedig Clementiről. Derék cembalista - és ezzel mindent elmondtam. Jobb keze nagyon mozgékony. Fő erőssége a tercpasszázs. Egyébként krajcárnyi ízlés vagy érzés sincs játékában. Puszta virtuozitás, semmi több.

Később mégis Clementi B-dúr zongoraszonátájának egy melódiáját használta fel a A varázsfuvola nyitányában.

Clementi ugyanakkor a rá jellemző szerénységgel dicsérte Mozartot:[2]

Alig néhány napra, amint Bécsbe érkeztem, meghívást kaptam a császártól, hogy zongorán szerepeljek előtte. Belépve a zeneterembe, ott találtam valakit, akit elegáns külseje miatt császári kamarásnak véltem, de alig kezdtünk társalgásba, azonnal zenei tárgyra tért át, és nemsokára mint művésztársak - Mozart és Clementi - ismertünk egymásra és barátságosan üdvözöltük egymást.

[…] Soha addig senkit nem hallottam olyan szellemesen és ennyi érzéssel játszani. Különösképpen egy Adagio lepett meg és több rögtönzött variációja, amelyhez maga a császár választotta a témát, s amelyet - felváltva kísérve egymást - variálnunk kellett.

Zeneszerző és pedagógus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Clementi 1783-ban visszatért Angliába, ahol mint karmester, zongoravirtuóz és pedagógus aratott nagy sikereket. Növendékei, mint például Johann Baptist Cramer és John Field, híres zongoravirtuózok lettek. Az 1790-es években elkezdett zongoragyártással és zenekiadással foglalkozni. 1798-ban a Longman & Broderip nevű híres zongoragyártó és zeneműkiadó céget átkeresztelték Clementi & Co. névre.

Utazások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1802-ben tanítványával, John Fielddel 8 évig tartó körútra indult: először Párizsba és Bécsbe mentek, ahol meglátogatták Haydnt, majd Szentpétervárra utaztak, Field itt is maradt. Clementi pedig folytatta zongoraművészi pályafutását: Drezdába, Prágába, Zürichbe és Berlinbe utazott; Berlinben megismerkedett későbbi feleségével Caroline Lehmannal és együtt utaztak tovább Rómába és Nápolyba. Felesége korai halála miatti elkeseredédében Clementi újból nagy utakat tett, végül 1810-ben visszatért Londonba.

London[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Londonban 1811-ben újra nősült (Emma Gisborne). 1813-ban részt vett a Royal Philharmonic Society megalapításában és kinevezték a társaság igazgatójának. Sok korabeli zeneszerzővel és zongoristával kapcsolatba került, mint Samuel Wesley, Ferdinand Ries és Friedrich Kalkbrenner. Sikerei után Clementi családjával visszavonult eveshami birtokára. Itt hunyt el 80 évesen. A londoni Westminster-apátságban temették el.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenekari művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szimfónia, op. 18 Nr. 1 B-dúr
  • Szimfónia, op. 18 Nr. 2 D-dúr
  • Szimfónia, Nr. 1 C-dúr
  • Szimfónia, Nr. 2 D-dúr
  • Szimfónia, Nr. 3 G-dúr("Die große Nationale")
  • Szimfónia, Nr. 4 D-dúr
  • Zongoraverseny, C-dúr
  • Ouvertüre, C-dúr
  • Ouvertüre, D-dúr
  • Minuetto pastorale

Szólókoncertek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 15 hegedűverseny

Zongoraművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 72 zongoraszonáta
  • 12 zongoraszonatina
  • 7 négykezes zongoraszonáta
  • Zongora duett, op. 1 Nr. 6
  • Zongora duett, op. 14 Nr. 1
  • Zongora duett, op. 14 Nr. 2
  • Zongora duett, op. 21 Nr. 1
  • Zongora duett, op. 22 Nr. 3
  • Zongora duettino, WoO 24
  • Zongora duettino, WoO 25
  • Zongora duettino, WoO 26
  • Zongora duettino, WoO 27
  • Zongora duettino, WoO 28
  • Versenymű három zongorára, op. 21 Nr. 1
  • Versenymű három zongorára, op. 21 Nr. 2
  • Versenymű három zongorára, op. 21 Nr. 3
  • Versenymű három zongorára, op. 22 Nr. 1
  • Versenymű három zongorára, op. 22 Nr. 2
  • Versenymű három zongorára, op. 22 Nr. 3
  • 5 Capriccio zongorára
  • Toccata zongorára, op. 11
  • Fantasie mit Variationen über "Au clair de la lune", op. 48
  • 12 variáció fortepianora, op. 49
  • egy etüdökből álló zongora-tankönyv

Fuvolaszonáták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fuvolaszonáta, op. 2, Nr. 3
  • Fuvolaszonáta, op. 2, Nr. 5
  • Fuvolaszonáta, op. 3, Nr. 1
  • Fuvolaszonáta, op. 3, Nr. 3
  • Fuvolaszonáta, op. 4, Nr. 1
  • Fuvolaszonáta, op. 4, Nr. 4
  • Fuvolaszonáta, op. 13 Nr. 1
  • Fuvolaszonáta, op. 31

Vokális művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oratórium
  • Négyszólamú mise

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozart felhasználta Clementi B-dúr zongoraszonátájának egy részletét A varázsfuvola című daljátékának nyitányában, Eric Satie pedig a zeneiskolások számára legismertebb Clementi-műre (C-dúr szonatina Op. 36) építette fel humoros Bürokratikus szonatináját, kedves történetet találván ki köré.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]