Johann Georg Albrechtsberger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Georg Albrechtsberger
Johann Georg Albrechtsberger.jpg
Albrechtsberger portréja, Leopold Kupelwieser alkotása
Életrajzi adatok
Született 1736. február 3.
 Habsburg Birodalom, Klosterneuburg
Származás osztrák
Elhunyt 1809. március 7.(73 évesen)
 Habsburg Birodalom, Bécs
Családja
Házastárs Rosalia Weiss
Pályafutás
Tevékenység zeneszerző, orgonista, zenetudós, zenetanár
Műfajok egyházi zene, kamarazene, versenyművek
Hangszer orgona
Híres művei G-moll prelúdium és fúga
1. C-dúr kettős hegedűre és csellóra
G-moll vonósnégyes
B-dúr zongoraverseny
C-dúr hárfaverseny
Az 1880-ban, Lipcsében megjelent Die Gartenlaube című újság 289. oldala. Az asztalnál ülők sorban: Haydn, Albrechtsberger, Mozart (háttal), Salieri, Signora Cavalieri, Schikaneder (áll), Madame Lange (háttal), Gluck.
Johann Georg Albrechtsberger sírja a bécsi Szent Marx temetőben

Johann Georg Albrechtsberger (Klosterneuburg, 1736. február 3.Bécs, 1809. március 7.) osztrák zeneszerző, orgonista, zenetudós, zenetanár.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albrechtsberger 1736-ban született Alsó-Ausztriában, a Bécs mellett fekvő Klosterneuburgban. Zenével hét évesen kezdett foglalkozni a helyi Szent Márton plébániatemplom kórusában, ahol a plébános felismerve tehetségét orgonálni tanította. Tanulmányait a melki bencés apátságban folytatta, ahol a hangszeres ismeretek mellett zeneelméletet és filozófiát is tanult. Itt ismerkedett meg Johann Joseph Fux zeneelméleti munkáival.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányai befejeztével a katedrális orgonistája lett. 1755-ben Győrben kap kórusvezetői állást az orsolyita templomban, majd 1757-től Maria Taferl-ben lett orgonista és karvezető. Innen került Bécsbe, ahol eleinte a karmelita templom kórusvezetői posztját töltötte be. Ez idő alatt Mann udvari orgonistától vett orgonaleckéket, barátaival Michael Haydn-nel és Franz Joseph Aumann-nal. 1772-ben nevezte ki II. József császár udvari orgonistának, Mann utódjának. Ezt pozíciót húsz évig töltötte be. 1792-től haláláig a Szent István székesegyház karnagya lett. Itt alakult ki legígéretesebb tanítványainak köre, amelybe Beethoven, Johann Nepomuk Hummel, Franz Xaver Wolfgang Mozart, Joseph Weigl, Ignaz Moscheles, Ludwig-Wilhelm Tepper de Ferguson, Antonio Casimir Cartellieri és Joseph Eybler tartozott. A stockholmi Svéd Zenei Akadémia 1798-ban tiszteletbeli tagjai közé választotta.

Felesége, egy eggenburgi szobrász leánya, Rosalia Weiss volt. Tizenöt gyermekük közül csak hat élte túl édesapját. 1809-ben hunyt el Bécsben. A Szent Marx temetőben (Sankt Marxer Friedhof) helyezték örök nyugalomra. Mind zenei, mind elméleti munkáit, egykori tanítványa, Ignaz von Seyfried, rendszerezte és adta ki 1826-ban.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albrechtsberger 279 egyházi művet, 278 csak billentyűs hangszerekre és 193 egyéb hangszerre, illetve zenekarra írt világi művet komponált, közülük kiemelkedik C-dúr hárfaversenye és a császári udvar számára írt kamarazenéi, melyek előadásában maga II. József is közreműködött csellón. Kevés kottája jelent meg nyomtatásban, ennek ellenére az Országos Széchényi Könyvtárban több, mint 300 művét őrzi, melyek az Esterházy-gyűjtemény részét képezik. A többi munkájának kéziratát a Bécsi Zenebarátok Társasága (Wiener Gesellschaft der Musikfreunde) őrzi.

Jelentősebb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orgona és zongora darabok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 8 kis prelúdium orgonára
  • 5 prelűd orgonára
  • Fúga zongorára, Op.17.
  • G-moll prelúdium és fúga orgonára és 4 kézre

Zenekari és kamarazeni művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Négy Concertino hárfára és zenekarra, 1772
  • C-dúr hárfaverseny, 1773
  • B-dúr zongoraverseny
  • Három koncertdarab dorombra, mandolinra és vonósokra, 1765 körül
  • Vonóstrió, Op.9
  • G-moll vonósnégyes, Op. 7.
  • Vonósnégyes, Op.16
  • 1. C-dúr kettős hegedűre és csellóra
  • C-dúr partita fuvolára, hárfára és nagybőgőre
  • D-dúr partita fuvolára, brácsára és nagybőgőre
  • F-dúr partita fuvolára, hárfára és vonósokra
  • D- dúr divertimento két hegedűre és nagybőgőre

Misék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Esz-dúr mise
  • D-dúr mise, 1783
  • Ave regina coelorum (Dicsőség a mennyek királynőjének)
  • Magnificat anima mea Dominum (Lelkem az Urat magasztalja)
  • Tenebrae factae sunt (Nincsen sötétség)

Zeneelméleti munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gründliche Anweisung zur Composition mit deutlichen und ausführlichen Exempeln, zum Selbstunterrichte, erläutert; und mit einem Anhange: Von der Beschaffenheit und Anwendung aller jetzt üblichen musikalischen Instrumente (Alapos útmutató a zeneszerzéshez, egyértelmű és részletes példákkal, saját tapasztalatokkal, magyarázatokkal és egy függelékkel: az összes elérhető hangszer természetéről és alkalmazásáról), Breitkopf, Leipzig, 1790

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]