Náray-Szabó Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Náray-Szabó Gábor
10 éves a Wikipédia konferencia 033.jpg
Náray-Szabó Gábor a 10 éves a Wikipédia konferencián
Életrajzi adatok
Született 1943március 11. (71 éves)
Budapest
Ismeretes mint kémikus
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
ELTE
Pályafutása
Szakterület kémia
Kutatási terület elméleti kémia, szerkezeti biológia, krisztallográfia
Tudományos fokozat a kémiai tudomány kandidátusa (1973), akadémiai doktor (1983)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanár
Jelentős munkái Magyarország első fehérje-krisztallográfiai laboratóriumának megalapítása
Akadémiai tagság levelező tag (1990), rendes tag (1998)

Náray-Szabó Gábor (Budapest, 1943. március 11. –) magyar kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 1996 és 1999 között főtitkár-helyettese. Az elméleti kémia és a szerkezeti biológia neves kutatója. 2006 és 2013 között az MTA Könyvtárának főigazgatója volt. Náray-Szabó István kémikus, egyetemi tanár fia.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemi tanulmányait a Veszprémi Vegyipari Egyetemen kezdte 1961-ben, majd 1963-ban átkerült az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természettudományi Karának vegyész szakára, ahol 1967-ben szerzett diplomát.

Diplomájának megszerzése után a Chinoin gyógyszergyárban kezdett el dolgozni, majd 1968 és 1970 között a Budapesti Műszaki Egyetem Fizikai Intézetében volt aspiráns. 1971-ben és 1973-ban Göttingenben volt Humboldt-ösztöndíjjal vendégkutató.

1972-ben visszatért a Chinoinba, illetve a BME Fizikai Intézetébe, utóbbiba vendégkutatóként. 1977-ben az ELTE-n volt vendégkutató. Egy évre rá a Chinoin tudományos információs osztályának vezetőjévé nevezték ki, amely osztályt 1990-ig igazgatott. A rendszerváltás után a Bionavion Biokémiai Kutatás-Fejlesztési Kft. ügyvezető igazgatója volt 1991-ig. Ezután az ELTE Természettudományi Karának elméleti kémia laboratóriumába került, ahol 1992-ben kapott egyetemi tanári megbízást.

1981-ben választották a Magyar Kémikusok Egyesületének elnökségi tagjává és titkárává. 1983-ban az egyesület főtitkára, 1990-ben elnöke lett. Ezt a pozícióját 1997-ig töltötte be. Ezenkívül 1990 és 1994 között a Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetsége (MTESZ) elnöke volt. 1994 és 1998 között az MTESZ elnökségének tagja volt, amelybe 2002-ben tért vissza.

1987 és 1990 között az Európai Kémikus Egyesületek Szövetsége (FECS; Federation of European Chemical Societies) főtitkára, 2002-től 2005-ig annak elnöke volt, valamint 1982 és 1999 között az Elméleti Szerveskémikusok Világszövetsége elnökségi tagjaként is dolgozott.

1973-ban védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1983-ban a kémiai tudományok akadémiai doktori értekezését. A Fizikai-Kémiai és Szervetlen Kémiai Bizottság tagja lett. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává választotta. 1996 és 1999 között a tudományos köztestület főtitkár-helyetteseként dolgozott. 2006-ban kinevezték az MTA Könyvtára főigazgatójává. Emellett 1994-ben a párizsi Művészeti és Tudományos Akadémia, 2002-ben a Szent István Akadémia rendes tagjává is megválasztották.

Közéleti pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2000-ben az Oktatási Minisztérium főosztályvezetőjévé nevezték ki, majd 2001 és 2002 között a minisztérium nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkáraként dolgozott.

Az 1995-ben alakult konzervatív Professzorok Batthyány Körének tagja, majd 2003 és 2009 között e Kör elnöke volt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatási területe: elméleti kémia, számítógépes molekulatervezés, szerkezeti biológia és az elektrosztatikus enzimkatalízis elmélete (amelynek egyik kidolgozója volt).

Náray-Szabó új módszert fejlesztett ki igen nagy molekulák elektrosztatikus potenciáltérképének kiszámítására. Ezt széles körben alkalmazta többek között kémiai, illetve enzimreakciók, a krisztallográfia területén a kristálycsomagolás, valamint a hidratáció jelenségeinek vizsgálatára.

Egyik kidolgozója volt az úgynevezett Fragment Self Consistent Field-módszernek, amelyet az enzimreakciók és a kristályhibák leírására alkalmazott. Az általa kidolgozott elektrosztatikus enzimkatalízis elméletét az enzimekben és kristályos felületeken lejátszódó reakciók értelmezésére alkalmazta. Új típusú matematikai képletet javasolt különböző molekulák kvantitatív (mennyiségi) összehasonlítására.

Munkatársaival megalapította Magyarország első fehérje-krisztallográfiai laboratóriumát, amelyben számos fehérje térszerkezetét határozták meg.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MTESZ díj (1990)
  • Universitatea de Vest Timisoara (Temesvár) tiszteletbeli doktora (1996)
  • Than Károly Emlékérem, Magyar Kémikusok Egyesülete (1997)
  • BIOSCIENCE díj az év legjobb magyar molekuláris biológiai közleményéért (1998)
  • Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (1998)
  • Máltai Lovagrend ezüstérme (1999)
  • Pro Universitate et Scientia, Magyar Professzorok Világtanácsa (2003)
  • MTESZ gyémántjubileumi érme (2008)
  • A Magyar Érdemrend középkeresztje (2012)

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Náray-Szabó Gábor témájú médiaállományokat.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 916–917. o.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 797. old., ISSN 1787-288X