Schönvisner István
Schönvisner István; Schönwisner; Schönwiesner, Schoenvisner (Eperjes, 1738. december 15. – Nagyvárad, 1818. szeptember 26.) régész, egyetemi tanár, nagyváradi kanonok.
1756-ban belépett a jezsuita rendbe, s miután Nagyszombatban elvégezte teológiai tanulmányait, a bécsi Teresianum prefektusa lett. A rend feloszlatása (1773) után filozófiai studiumokat folytatott. 1777-től a budai egyetemi könyvtár másodőre, 1780-tól az egyetemen a régészet tanára, 1794-től a könyvtár igazgatója, 1802-től termovai apát és nagyváradi kanonok volt. Latin és német nyelvű munkái máig a magyarországi tudományos régészet alapvetésének tekinthetők; magyarországi érem- és pénzkatalógusai forrásértékűek. Schönwisner végeztette hazánkban az első tudományos ásatásokat, amelyek során többek között felfedezte Aquincumot és ásatta Szombathelyen Savaria romjait.
Művei [szerkesztés]
- 1778 De ruderibus Laconici Caldariique Romani... Budae.
- 1780 Commentarius geographicus In Romanorum iter per Pannoniae... Budae.
- 1791 Antiquitatum et historiae Sabariensis... Pestini
- 1801 Notitia Hungaricae rei numariae... Budae
- 1810 Catalogus numorum Hungariae ac Transilvaniae Instituti Nationali Széchenyiani I–III. Pestini.
Irodalom [szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon
- Pauler Tivadar 1856: A budapesti egyetem rectorai és cancellárjai. Pest
- Irod. tört. Közl. 1896
- Szentpétery Imre 1935: A Bölcsésztudományi Kar története. Budapest.
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||||
