Wenzel Gusztáv
Kövesdi Wenzel Gusztáv (Lukau, Szászország, 1812. január 19. – Budapest, 1891. november 20.) jogtudós, egyetemi tanár, történetíró, az MTA tagja.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
Alsó-Luzsicában született, ahol atyja akkor a Napóleon ellen viselt háborúban mint huszárkapitány állomásozott. Tanulmányait a milanói katonaiskolában kezdette és a veronai gimnáziumban folytatta, majd Salzburgba került, végül a veszprémi és váci gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait. A jogot Bécsben és Pest-Budán hallgatta. 1836-ban jogi doktor lett; ekkor adta ki első értekezését Dissertatio inauguralis juridica de fontibus iuris privati Hungarici et theses e scientiis iuridicis ac politicis Pestini.
Elvállalta József nádor fiának, Sándor királyi hercegnek a tanítását, azonban a herceg még ugyanabban az évben meghalt. Wenzel Gusztáv ezután a pesti tudományegyetemen a bölcsészeti, majd 1838-ban a jogi karnál nyert helyettes tanári minőségben alkalmazást. A következő évben Bécsben a Theresianumban a magyar ifjak magyar jogi tanára és prokurátora lett. Innen a szabadságharc után a pesti egyetemre került és 1850-ben a magánjog és bányajog rendes tanárává nevezték ki. 1861-ben a magyar magánjog tanítását fogadta el s tanította 1889-ig. A Magyar Tudományos Akadémia 1846. szeptember 18-án levelező tagjává választotta, akkor, midőn még alig írt egyebet, mint 1843-ban magyarázó szöveget a Geiger Nepomuk János magyar történelmi tárgyú képeihez, mely Bécsben magyar és német nyelven jelent meg; de aki felkutatta a legelrejtettebb forrásmunkákat, levéltárakat s búvárkodott, folyamatosan kereste az összeköttetést a külföld legjelesebb tudósaival. 1866-ban a pesti egyetem rektora, 1868-ban királyi tanácsos lett. A Magyar Történelmi Társulat másodelnöke s a délszláv történeti társulat tagja, 1879. május 12-én ünnepelte negyven éves tanári jubileumát s ő Felségétől a nemességet nyerte Kövesdi előnévvel, az egyetemtől pedig a díszoklevelet. 1889. nyugdíjaztatása alkalmával a király a főrendiház örökös tagjává nevezte ki.
Emlékezete [szerkesztés]
Emlékbeszédet Vécsey Tamás tartott felette az Akadémián. (Emlékbeszédek VIII. kötet 5 füzet).
Művei [szerkesztés]
- 1850 Frangepán Kristóf velencei fogsága. Pest.
- 1853 Ideiglenes polgári perrendtartás. Pest.
- 1854 Az ausztriai általános polgári törvénykönyv magyarázata. Pest.
- 1855 Handbuch des österr, allg. Bergrechtes. Bécs.
- 1856 Okmányi kalászat. Pest.
- 1856 A magyar történet legrégibb idejétől 1561-ig. Pest.
- 1856 Bon Alajos jelentése. Pest.
- 1856 Kiefenberger és Radler német költeményeik méltatása. Pest.
- 1856 Budai regesták. Pest.
- 1863 Ozorai Pipo. Pest.
- 1863-1864/1872/1879/1885 A magyar és erdélyi magánjog rendszere I-II. Buda/Pest/Budapest (az egész mű rövid áttekintése 1877).
- 1869/1870/1873 Egyetemes európai jogtörténet. Buda/Budapest.
- 1872 Magyarország jogtörténetének rövid vázlata. Pest.
- 1866/1872 Magyar és erdélyi bányajog rendszere. Buda/Pest.
- 1877 Magyarország városai és városjogai a múltban és jelenben. Budapest.
- 1880 Magyarország bányászatának kritikai története. Budapest.
- 1887 Magyarország mezőgazdaságának története. Budapest.
Számos tanulmánya jelent meg a Magyar Történelmi Emlékekben, a Magyar Történelmi Tárban, a Magyar Tudományos Akadémia társadalmi tárgyú értekezéseiben, a Történelmi Értekezések között, az Akadémiai Értesítőben, az akadémia Évkönyvében, az Archaeologiai Értesítőben, a Századokban, valamint a Magyar orvosok és természetvizsgálók XII. nagygyűlésének munkálatai közt.
Forrás [szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
