Szerbia budapesti nagykövetsége

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
  A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út
világörökségi helyszín része
Szerbia budapesti nagykövetsége
Rangjanagykövetség
Küldő országSzerbia
Fogadó országMagyarország
VezetőIvan Todorov (2018. december 1. – )
Beosztásaszerb nagykövet Magyarországon
Irányítószám1068
TelepülésBudapest
CímDózsa György út (92/b)
Ellenkező képviseletMagyarország belgrádi nagykövetsége
Elhelyezkedése
Szerbia budapesti nagykövetsége (Budapest)
Szerbia budapesti nagykövetsége
Szerbia budapesti nagykövetsége
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 50″, k. h. 19° 04′ 37″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 50″, k. h. 19° 04′ 37″
Szerbia budapesti nagykövetsége weboldala
EmbassyPages.com ID
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerbia budapesti nagykövetsége témájú médiaállományokat.

Szerbia budapesti nagykövetsége (1919 és 2003 között: Jugoszlávia budapesti követsége, illetve 1956-tól nagykövetsége) Budapesten az Andrássy út és a Dózsa György út sarkán, a Dózsa György út 92/b szám alatt, az úgynevezett Babocsay-villában található. 2019-ben a szerb nagykövet Ivan Todorov.

Története[szerkesztés]

1920 előtt követi szintű kapcsolata Magyarországnak csak az Osztrák-Magyar Monarchián keresztül volt Szerbiával. Szerb követség csak Bécsben működött, Budapesten csak konzulátust tartott fenn a balkáni ország, ami 1904-ben már biztosan működött a Kossuth Lajos utca 4. szám alatt (1904-9 között Petkovits Tivadar - vagyis feltehetően Todor Petković - volt Szerbiai magyarországi konzulja).[1] Az 1908-as boszniai válságot követően a monarchia és Szerbia kapcsolatai megromlottak, majd az első világháború kitörésével a diplomáciai kapcsolatok megszakadtak.

1919-ben már működött szerb követség Budapesten, a jugoszláv nemzeti tanácsot képviselve. A követ Petrovics Mirkó korábban a magyar honvédelmi minisztérium fogalmazója volt, feltehetően szerb nemzetisége és a magyar viszonyok ismerete miatt nevezték ki követté. A jugoszláv követség a VI. Vörösmarty utcában volt, egy kiürült magánlakásban.[2] 1920-ban tapasztalt diplomata, a volt hágai követ, Milan Milojević lett a jugoszláv követ, aki négy évig volt budapesti szolgálati helyén.[3] 1924-ben a követség az Andrássy út 114. szám alatt működött, és külön helyszínen nyitottak konzulátust, illetve útlevélhivatalt is.[4]

1932. augusztus 2-án[5] nyitott meg a Jugoszláv Királyi Követség a ma is ismert helyen, az Andrássy út és a Dózsa György út sarkán álló úgynevezett Babocsay-villában (Andrássy út 129., Dózsa György út 92/b), azonban feltehető, hogy csak bérelték az épületet, vagy csak egy részét vásárolták meg. Egy, a követségi dolgozók körében évtizedek óta terjedő legenda szerint Jovan Dučić költő itt bonyolította szerelmi légyottját egy ismeretlen magyar grófnővel, aki nekiajándékozta a villát, a költő pedig továbbadta azt a szerb államnak. Erre a legendára azonban utólagos nyomozással sem sikerült bizonyítékot találni.[6] A követség már néhány éve az épületben működött, amikor 1939-es árverési hirdetmények tudatták, hogy a villa a Fönícia Általános Aruképviseleti és Bizományi Kereskedelmi Rt. tulajdonában volt,[7] néhány évvel később, 1942-ben pedig a nemzetvédelmi propagandaminisztérium hivatala költözött a villába[8] (a nagykövetség továbbra is ott működött).

Amikor 1941-ben Magyarország az egy hónappal korábban kötött magyar–jugoszláv örök barátsági egyezmény ellenére megtámadta a Jugoszláv Királyságot, Svetozar Rašić követ még egy hétig Budapesten maradt, majd a követségi személyzettel együtt távozott a Szovjetunió irányába.[9]

1945-ben Jugoszlávia egyike volt annak a nyolc országnak, melyekkel Magyarország mihamarabb fel akarta venni a diplomáciai kapcsolatot.[10] Kezdetben azonban Jugoszlávia csak katonai missziót állomásoztatott Budapesten, majd miután 1947. február 10-én aláírták a párizsi békeszerződést, a két ország ismét felvehette a diplomáciai kapcsolatot. Ügyvivőként az első diplomata a későbbi szereplése miatt rossz hírű Lazar Brankov volt,[11] majd Karlo Mrazović(wd) követ 1947. március 27-én adta át megbízólevelét Tildy Zoltánnak,[12] és elfoglalta helyét a régi követségi épületben, a Dózsa György úton. A jogszláv követség intézte az Albániával kapcsolatos diplomáciai ügyeket is.[13] Az ezt követő években a két ország közti elhidegülés miatt a követségi szint nem emelkedett magasabb fokra. Míg például Romániával és Csehszlovákiával már 1954-ben nagykövetségi rangra emeltük a kapcsolatokat, Jugoszláviával ez csak 1956. október 3-án történt meg.[14]

Emléktábla Nagy Imre és társai menedékéről a követség falán

A nagykövetség a magyar történelem egy szomorú epizódjában is szerepet játszott: 1956. november 4. és november 22. között a Jugoszláv nagykövetségen húzták meg magukat a harmadik Nagy Imre-kormány egyes tagjai. Dalibor Soldatić(wd) akkori nagykövet az események időszakában aktívan tartotta a kapcsolatot Losonczy Géza államminiszterrel, majd az 1956-os forradalom bukásakor menedékjogot biztosított Nagy Imrének, számos politikusnak és családtagjaiknak, összesen 42 személynek.[15] 2006. november 4-én a nagykövetség és a Nagy Imre Társaság kezdeményezésére táblát helyeztek el az épület falán, mely az eseményekre emlékeztet.

Bár a rendszerváltozást követően Jugoszlávia 1992-ben szétesett, az ország - és így a követség is - nevében Jugoszláv maradt. Szerbia (Szerbia és Montenegró néven) 2003-ban államszövetséget alkotott Montenegróval, Magyarország 2003. február 7-én ismerte el az új entitást, lényegében ekkortól beszélhetünk Szerbia budapesti nagykövetségéről.[16]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1906-1907. Budapest: Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt.. 1907. 222. o.  
  2. ↑ Paál Jób: Idegen követségek Budapesten. Vasárnapi Újság, LXVI. évf. 8. sz. (1919. február 23.) 89. o. "fizetős hozzáférés)
  3. ↑ Magyarország és Románia közt helyreáll a diplomáciai kapcsolat. Kis Újság, XXXIII. évf. 199. sz. (1920. augusztus 22.) 4. o.
  4. ↑ Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz: 1925-1926. Budapest: Pesti Tőzsde. 1925. 226. o.  
  5. ↑ A jugoszláv kir. követség kéri következők közlését. Magyar Távirati Iroda, (1932. július 29.) 18. o.
  6. ↑ Csorba Zoltán: "A nagykövet szerelemmel villát szerzett országának". Napló (2017. március 19.) (Hozzáférés: 2019. december 26.)
  7. ↑ Elárverezik az Andrássy út 129. számú házat. Magyar Nemzet, II. évf. 268. sz. (1939. november 25.) 10. o.
  8. ↑ -A nemzetvédelmi propaganda- minisztérium új helyiségei. Függetlenség, X. évf. 242. sz. (1942. október 25.) 11. o. (fizetős hozzáférés)
  9. ↑ A budapesti jugoszláv Követ sorsa. Népszava, LXIX. évf. 86. sz. (1941. április 17.) 6. o.
  10. ↑ Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 15. o. arch Hozzáférés: 2019. június 10.  
  11. ↑ Vukman Péter: „Tito legszívósabb ügynöke”. In Bárdi Nándor (szerk.) – Tóth Ágnes (szerk.): Egyén és Közösség. Tanulmányok. Zenta: Vajdasági Magyar Művelődési Egyesület. 2012. 299. o.  
  12. ↑ (cím nélkül) . Szabad Szó, XLIX. évf. 73. sz. (1947. március 29.) 1. o. (fizetős hozzáférés)
  13. ↑ Az albán állampolgárok. Szabadság, III. évf. 119. sz. (1947. május 29.) 4. o.
  14. ↑ Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 106. o. arch Hozzáférés: 2019. június 10.  
  15. ↑ Janek István: Nagy Imre elrablásának története. Archívnet (2002) (Hozzáférés: 2019. június 10.)
  16. ↑ Torda Endréné: Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2003. Budapest: Külügyminisztérium. 2003. 214. o.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerbia_budapesti_nagykövetsége&oldid=26787924”