Faust (Goethe)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Fausti filozófia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Faust-könyvek a világdrámák sorába tartoznak; gondolati gazdagságukkal, filozófiai mélységükkel és művészi tökéletességükkel a világirodalom legnagyobb alkotásai. A lét egyetemes, nagy kérdéseire keresik a választ: mi a célja az emberi életnek? Mit kell tennünk, hogy kibontakoztassuk egyéniségünket?

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei témáját egy XVI. századi német népkönyvből merítette Goethe. Hőse egy középkori tudós, Faust doktor. A Faust bonyolult jelképrendszerében különböző elemek formálódnak egységes egésszé. Mint Dante Isteni színjátékában és a barokk eposzokban, itt is a keresztény hitregék túlvilágról szóló elképzelései vegyülnek az antik mitológiával. Az európai művelődés e két alappillére mellett szerepet kapnak a középkor mágikus hiedelmei és a népi babonák is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rembrandt Faust ábrázolása (1650-52)

A goethei életmű fő alkotása a Faust. Alkotója szinte egész életén át dolgozott rajta. A téma, a megismerésre, tudásra szomjazó emberi vágy drámája nem nála jelenik meg először. Vándorútja hosszú: kezdve a Faust Népkönyvön, amely ennek a motívumnak első írásos változata, Christopher Marlowe drámáján át a 18. századi Friedrich Müller, valamint Klinger Faust-alakjáig. Ezekkel egy időben már készült Goethe művének első változata, az úgynevezett "ősfaust". Ezt követte 1808-ban a végleges mű első német kiadása.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dráma alapgondolata közismert: Faust egyezséget köt az ördöggel (Mefisztó), hogy miközben az ördög minden óhaját teljesíti, halála után átengedi neki a lelkét, ha akad az életében egyetlen olyan pillanat, amikor valóban boldognak érzi magát. Az első rész líraibb, szubjektívebb: az elvont tudásból való kiábrándulás, a mágia sikertelen kutatása, s a tragikus szerelem Goethe személyes élménye. A fausti megismerésvágy a kor szellemének hatása, amelyben a francia forradalom előtti években feltörő polgárság mindentudásra való törekvése fejeződik ki.

Az első rész vezérmotívuma, a Margit-tragédia, az elcsábított és gyilkossá lett lány története, az elavult társadalmi rend, a merev előítéletek és a képmutató erkölcs elleni vád. Itt Faust még az úgynevezett "kisvilágban" bolyong, tévedései, csalódásai személyes, emberi jellegűek. A második – kevésbé ismert és olvasott rész – a "nagyvilágba" viszi főhősét.

Faust a közéletben keresi cselekvése értelmét, s bár csalatkozik, végül az alkotó mégis megváltja, küzdelmét jutalmazva feloldozza a hőst, jelképezve, hogy a küzdő ember nem bukhat el.

A Faust első részének műfaji sajátosságai:

  • 3 "helyszín": ég, föld, pokol
  • csodás elemeket tartalmaz
  • 3 felvonásból áll
  • választékos a szóhasználata
  • az Égi Prológus-ban lejátszódó Úr-Ördög közötti párbeszéd nem mindennapos

Megjelenési formák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Faust (Goethe) témájú médiaállományokat.

Goethe számos könyvet írt Faustot főszereplőként használva: