Tőry Emil

Tőry Emil (Pest, 1863. április 17. – Budapest, 1928. május 31.) építész, építészeti szakíró

Életpályája

A budapesti műegyetemen szerzett oklevelet 1887-ben, ezután Berlinben és Párizsban tanult. Miután hazatért, építészeti irodát nyitott. 1897-től a budapesti műegyetem magántanára, 1906-tól rendkívüli tanára volt. 1908-tól Budapesten Pogány Móriccal létesített társas viszonyt. Ennek a korszaknak a kiemelkedő alkotása volt a torinói világkiállítás magyar pavilonja, amely a Lechner Ödön által elindított magyaros stíluskeresés szép példája. A sátorarchitektúrát mint ősmagyarnak tartott építészeti formát alkalmazta. Az Adria Biztosító épületénél már modernebb szerkezetet használtak, Lajta Béla hatására.

Művei

• A torinói világkiállítás magyar pavilonja (1911) (Pogány Móriccal és Györgyi Dénessel). Fájl:Http://images-00.delcampe-static.net/img large/auction/000/051/613/865 001.jpg
• Első díj a bécsi Osztrák-Magyar Bank székházpályázatán (Pogány Móriccal, 1912)
• Az Adriai Biztosító Társulat székháza (Budapest, Deák tér, később Budapesti Rendőrkapitányság, ma: Hotel Méridien, tervpályázat alapján, Pogány Móriccal)(1912 – 1918)
• A Nemzeti Színház pályaterve (1913, Pogány Móriccal) (a kivitelezésére nem került sor)

Főbb írásai

• Marcus Vitruvius Pollio theoriaja az antik szentélyekről (Bp., 1896);
• A görög építőművészet története az Ókorban (Bp., 1904);
• A római építőművészet szerkezet- és alaktana (Bp., 1904);
• Andrea Palladio szerepe az építőművészet történetében (Bp., 1905);
• Róma antik építőművészete (Bp., 1905);
• Újabb építkezések Németországban (Bp., 1905);
• Michelangelo mennyezetképe a római Sixtus kápolnában (Bp., 1912);
• Néhány szó a műegyetemi építészoktatás reformjához (Bp., 1919).

Emlékezete

A Magyar Művészet hasábjain Lyka Károly búcsúzott tőle 1928-ban.

Lásd még

• Pogány Móric

Külső hivatkozás

• Magyar életrajzi lexikon