Tao-tö-king

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jin és jang

A Tao-tö-king[1], (hagyományos kínai:道德经; egyszerűsített kínai: 道德經; pinyin hangsúlyjelekkel: Dàodéjīng; Wade-Giles: Tao Te Ching;[2] Hanganyag Dàodéjīng?*), illetve ahogy Weöres Sándor nyomán a mai magyar irodalom ismeri: Tao Te King –, vagyis Az Út és Erény könyve az a könyv, amelyben a hagyomány szerint a filozófiai taoizmus alapítómestere, Lao-ce könnyen megjegyezhető formában összegezte a tao szerinti élet tanításait. A könyv legfontosabb üzenete a követendő úttal, a taóval való harmónia keresésének keretbe foglalása. A könyvnek nincsen vallásos tartalma, amennyiben a tao követését nem tekintjük vallásnak. Valójában azonban magát a taóval való foglalatosságot természetvallásnak tartják, amely túlmutat isteneken és angyalokon, és a teremtő őserő törvényei szerinti életmódot tartja követendőnek.

Taoizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A taoizmus szerint a világegyetem mozgató ereje maga a tao, mint teremtő őserő. A könyv szavai szerint a tao névtelen, mert minden név valamilyen meghatározott létezőt jelöl meg. Szavakkal meghatározhatatlan, intellektussal fel nem fogható, tulajdonságokkal körül nem írható. Jelen van minden helyen, minden időben és minden rezdülésben – élőben és élettelenben egyaránt, köztük magában az emberben is. A tao mindenekelőtt az örökké mozgó, változó világ végső egységének az elve. A tao azonban a mindenek felett uralkodó elv.

A taoizmus legfontosabb tanítása harmóniát találni a természet erőit mozgató teremtő őserővel, elérni a nem-cselekvés (Wu-wei) állapotát, és ezáltal megvalósítani a tökéletességet és a halhatatlanságot, vagyis a teljes megvilágosodást.

A taoizmus egyik legismertebb mestere, Lao-ce, a hagyomány szerint megvalósította ezt az állapotot, s miután a Tao-tö-king tanításait lediktálta egy őt kérlelő határőrnek, elhagyta a civilizált világot, és halhatatlan remeteként élt tovább egy ismeretlen helyen.

A könyv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A könyv eredeti címe Lao-ce, ami nem mást jelent, mint Öreg gyermek, Öreg mester. A hagyomány szerint – és ez a legvalószínűbb – a könyv címe megegyezik a szerző nevével, aki csupán lediktálta a gondolatait, de címet nem adott a teljes műnek. A Tao-tö-king elnevezés a későbbi évszázadok alatt vált a mű ma ismert címévé. A könyv két részre osztható; első része a taóval foglalkozik (I–XXXVII.), második része pedig a te-vel. A könyvcím megközelítő jelentése a következő: könyv (king) a világ működését meghatározó örök törvényről (Tao) és annak hatóerejéről (Te)[3]. Más, ismert magyarázatok szerint a Te jelentése „erény”, ilyenformán a Tao-tö-king az erényes („tao szerinti”) életvitelre utal (XXXVIII–LXXXI).

A tao voltaképp a harmonikus életvitel megalapozója, és mint ilyent, természetvallásnak vagy tapasztalat-vallásnak tartják. Nem a hit az, ami alapot ad a tao követésének, hanem a gyakorlat, a tapasztalat. A könyv minden egyes versszaka egy viselkedési formára, egy helyes életvitelre utal, és egyben ennek az életmódnak a követésére biztatja az olvasót, valamint hangsúlyt fektet az ég, az ember és föld hármasságára, amelyben az ember feladata harmóniát teremteni az ég és a föld kettőssége, a jin és a jang ellentéte között.

A könyv fontos tanítása szerint a tao a nép küzdelmek és harcok nélküli életének, a harmonikus együttélésnek a megteremtője a nem-cselekvés, az ellent-nem-állás által. A taoista harcművészetek szerint ez az ellent-nem-állás, a harc nélküli harc az a hatalom, amely valódi békés együttélést teremthet az emberek között.

„Aki taóval szolgálja az emberek urát, az nem igázza le hadsereggel az égalattit, hiszen ez a tette könnyen ellene fordulhat. Mert amerre hadsereg járt, csak tüske és tövisbozót terem, s a nagy háborúk nyomában mindig ínséges esztendők járnak. Az igazán jó hadvezér célhoz ér és megállapodik, s nem vetemedik arra, hogy erőszakot alkalmazzon. Célhoz ér, de nem emeli fel magát; célhoz ér, de nem dicsőíti magát; célhoz ér, de nem kevélykedik; célhoz ér, de csak azért, mert nem tehet mást; célhoz ér, de nem alkalmaz erőszakot”.

Tao[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A taoizmus tanításai szerint az Ég, a Föld és az Ember mind alkotórészei az egységes világmindenségnek. Egymással szüntelen kölcsönhatásban vannak, és viselkedésüket egy mindenre kiterjedő, egyetemes törvény szabályozza. Ez a törvény nem más, mint a tao. Mindemellett a tao egy olyan utat vagy konkrét „ösvényt” is jelent, amiről voltaképpen nem is lehet letérni, mert ez maga a világ működésének a folyamata, a megnyilvánult világ eredendő oka.[4]

Te[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tao-tö-king második szavát Weöres Sándor nyomán gyakran erénynek fordítják, de sokkal inkább jelent „hatóerőt”, olyan erőt, amely által maga a tao működik. A te olyankor nyilvánul meg, amikor a dolgok folyása el akar térni a tao által kijelölt úttól. Ez a hatóerő a „Wu-Wei” – azaz a „nem-cselekvés” vagy „cselekvés nélküli cselekvés” – elve szerint működik, amely nem azonos a teljes passzivitással, hanem egyfajta természetes, erőfeszítés nélküli viselkedést jelent.

Összegzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tao-tö-king a világ egyik nagy vallásának, a taoizmusnak egy alapvető kézikönyve. Útmutató az erényes és sikeres élethez, egyben a kínai hagyomány és folklór nagy jelentőségű és máig töretlenül népszerű nemzeti kincse, irodalmi és filozófiai mű, mely a Csuang-ce és a Lie-ce mellett máig erősen hat a kínai emberek gondolkodására, életfelfogására és hagyományaira.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Tao-tö-king írásmódot közli az Osiris kiadó Helyesírás című kötete az 1357. oldalon és az Akadémiai Kiadó Keleti nevek magyar helyesírása című kötete a 402. és a 436. oldalon
  2. http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e7/Chinese-TaoTeChing.ogg
  3. Dr. Héjjas István: A modern tudomány és a keleti bölcselet, Orientpress, Budapest, 1990.
  4. HÉJJAS István: Illúzió és valóság, Aszklépiosz, Budapest, 1998.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lao-ce: Tao Te Csing (közismert „átírásban” Tao Te King)
  • Ecsedy Ildikó: Lao-ce, in. 33 híres bölcseleti mű, Bp., Móra Könyvkiadó, 1995
  • Filozófiai atlasz, Bp., Atheneum Kiadó, 1999

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]