Csu elégiái

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
書.svg  A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
書.svg  Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Chu elégiái (hagyományos kínai: 楚辭; egyszerűsített kínai: 楚辞; pinjin hangsúlyjelekkel: Chǔ cí; magyar népszerű: Csu ce) a Han-korban összeállított versgyűjtemén. Az elnevezése onnan származik, hogy antológiában a Hadakozó fejedelemségek idején, Dél-Kínában létezett egykori Chu 楚 fejedelemség verseit gyűjtötték össze, amelyben többek között a kínai költészet első legnagyobb formátumú költőjének Qu Yuannak és követőinek, tanítványainak az alkotásai maradtak fenn. A hagyományos felosztás szerint a kötet 17 egységre (vers, versciklus, hosszabb elégia stb.) osztható, melynek összeállítása a i. sz. 2. században élt Wang Yi 王逸 nevéhez köthető.[1]

Tartalomjegyzék

Keletkezése [szerkesztés]

Qu Yuan portréja a 17. századból.

A Chu elégiái a kínai irodalom, költészet második legnagyobb és legjelentősebb versgyűjteménye, antológiája a Dalok könyve után. Azonban, amíg a Dalok könyve, melynek összeállítását a hagyomány Konfuciusznak tulajdonítja a korabeli Kína északi területeinek népdalait és szertartási énekeit tartalmazza, addig a Nyugati-Han-dinasztia idején (i. sz. 25-220), a i. sz. 2. században összeállított Chu elégiái - miként arra a címe is utal - a Jangcétől délre fekvő tartomány, Chu (kb. i. e. 1030–223) verseinek gyűjteménye. A másik számottevő különbség, hogy a Dalok könyvével ellentétbe a Chu elégiái név szerint ismert költőinek műveit tartalmazza. Közülük is a legjelentősebb, a kínai irodalom egyik legnagyobb formátumú és legnagyobb hatású költője, Qu Yuan (i. e. 343–278), akinek művei csak ebben az antológiában maradtak fenn.
Igaz, hogy a gyűjteményben szereplő jó néhány vers helyi, dél-kínai sámánéneken, népdalon alapszik, de fenn maradt változatában már mindegyik egy képzett költő átdolgozása. az ókori Chu fejedelemség területén élő őslakosság, mind etnikailag, mind nyelvileg különbözött az északi kínaiaktól. Így a Chu elégiáiban fennmaradt versek közül feltehetően több nem csak átdolgozás, hanem egy ma már ismeretlen nyelven született alkotások kínai fordításai is. A Chu eredeti ősvallása a samanizmus volt, s épp ezért érződik a samanisztikus hagyomány hatása ezeken a verseken, amely elsőként jelenik meg a kínai költészetben. Több vers fő motívuma a lélek transzcendens utazása különféle csodálatos világokban, illetve több költeményben is samanista istenségek, szellemek jelennek meg.
A Han-dinasztia történeti műve, a Han shu szerint Chu fejedelemségből összesen 106 költő, 1.318 alkotása ismert. E roppant hatalmas anyagból került végül kiválogatásra a kötetben szereplő 17 alkotás. Qu Yuan művei mellett az olyan tanítványai és követői versei is megtalálhatók, mint Song Yu 宋玉 (i. e. 3. század), Wang Bao 王褒, Jia Yi 賈誼 (i. e. 200-169), Yan Ji 嚴忌 és Liu Xiang 劉向/刘向 (i. e. 79-8).
A Chu elégiáit a Han-dinasztia kori Shun császár (Han Shudi 漢順帝/汉顺帝) (115–144; ur.: 125-144) Császári Könyvtárának könyvtárosa, a költőként is számon tartott Wang Yi 王逸 (kb. 89–158) állította össze.

Prozódiája és stílusa [szerkesztés]

A Chu elégiáinak versei zömében hét szótagos[m 1] sorokból épülnek fel, rímképlete: xaxa /xbab/ xc/xc stb. A páratlan (rím nélküli) és páros (rímes) sorokat, mintegy cezúra jelölésként, az önálló jelentéssel nem rendelkező 兮 xi (ó kínai: *gˤe) partikula választja el egymástól.
Már a hétszótagú sorok alkalmazásával is jelentősen különbözik a Dalok könyve tartalmazta északi népdalok és szertartási énekek négyszótagú sorokból építkező alkotásaitól. Ezek a különbségek, formai újítások jól lehet a Chu-béli őslakók nyelvének, dialektusából adódhatnak, de művészi alkalmazásuk mindenképpen Qu Yuanhoz köthetők. Annak ellenére, hogy a hagyomány az úgy nevezett fu 賦/赋 műfaj megalkotását majd csak Qu Yuan tanítványának, Song Yunek tulajdonítja, az ehhez vezető nagy forma változásokat már Qu Yuan költészetében megszülettek.f [2] Mindezek óriási hatással voltak már a Han-kori költészetre is, de alapjaiban határozták meg a Tang-kori lírát is. Később saoti 騷體/骚体 („Száműzetés-stílus”) néven külön műfajként tartotta számon a kínai irodalomtörténet.

Tartalma [szerkesztés]

Száműzetés [szerkesztés]

A Száműzetés illusztrált kiadása a 17. századból.
Searchtool right.svg  Bővebben: Száműzetés (elégia) és Csü Jüan

A Száműzetés (Li sao 離騷/离骚) Qu Yuan fő műve.[m 2][3] A mű két nagyobb tartalmi egységre osztható, az elsőben a költő közvetlen szavakkal mondja el álmai szertefoszlását, megrágalmazását, véleményét és ítéletet kora visszamaradottságáról. A második részben viszont sámáni varázslat segítségével egy csodálatos útra indul, hogy párt találjon magának. Mitológiai alakok segítik útján, s hiába találna új otthonra messze idegenben, hazáját nem képes elhagyni, és vállalja sorsát.f [4] Tőkei szerint, „ha Qu Yuan ezt az egyetlen költeményt írta volna, akkor is a kínai irodalom egyik legnagyobb költője lenne. A Li sao talán az egész kínai költészet legnagyobb alkotása.”f [5]

Kilenc dal [szerkesztés]

Searchtool right.svg  Bővebben: Kilenc dal és Csü Jüan

A Kilenc dal (Jiu ge 九歌)[m 3] címet viselő versciklus szintén Qu Yuan alkotása. Összesen tizenegy darabból áll, a címben szereplő kilences számnak a sámánizmusban van hagyománya, és feltehetően sohasem vonatkozott a költeményének számára. A Kilenc dal minden egyes darabja Qu Yuan szülőföldjének, Chu sámánénekein alapszik. Ezek a sámánénekek egykor alighanem a sámán a sámánnő adhatta elő rituális keretek között, hogy az isteneket megidézze. Chu fejedelemség őslakói nem csak kultúrájukban különbözhettek az északi fejedelemségek népeitől, a kínaiak őseitől, hanem nyelvükben is, épp ezért Qu Yuan ezeket az ősi dalokat kínaira fordította, illetve kínai költeménnyé formálta őket.f [6]

Kilenc értekezés [szerkesztés]

Searchtool right.svg  Bővebben: Csü Jüan

A Kilenc értekezés (Jiu zhang 九章)[m 4][7] kilenc versből álló ciklus, melyek Qu Yuan politikai nézeteit tükrözik. Ezekben a versekben a költő közvetlenül a megrágalmaztatásával, elűzetésével és kortársai bírálatával foglalkozik. A kínai politikai költészet első és legkiválóbb alkotása.f [8]

Égi kérdések [szerkesztés]

Searchtool right.svg  Bővebben: Csü Jüan

Az Égi kérdések (Tian wen 天問/天问)[m 5][9] Qu Yuan talán legérdekesebb és filológiailag rendkívül nehezen megközelíthető műve. A mű egész terjedelmében kozmogóniai és mitológiai kérdéseket tartalmaz, amelyekre azonban egyetlen esetben sem születik válasz. A kérdések számtalan mítoszt érintenek, legnagyobb részük a legendás Xia-dinasztia mítikus alakjaira és eseményeire vonatkozik. Azonban ezek közül már jó néhány ma már megfejthetetlen, mert az adott mítoszok vagy elvesztek, vagy egyetlen forrásuk épp az a mű. Az Égi kérdések bizonyos szempontból az ősi kínai mitológia egyetlen hatalmas utalás gyűjteménye.f [10]

Jóslatkérés [szerkesztés]

Az irodalomtörténet Qu Yuan műveként tartja számon a Jóslatkérés (Bu ju 卜居) című kisebb költeményt is.[m 6][11] A didaktikus anekdotában a költő harmadik személyben szerepel, így a mű kis-epikai jellegűvé válik. Az versben az ártatlanul meghurcolt és száműzetésre ítélt Qu Yuan elmegy egy nagy jóshoz, és jóslatot kér jövendőjét illetően, hogy mit is kellene most cselekednie.f [12]

Az öreg halász [szerkesztés]

Az öreg halász (Yufu 漁父/渔父)[m 7][13] című kisebb költemény, melyet hagyományosan szintén Qu Yuannak tulajdonítanak, a költő azonban mindvégig harmadik személyben szerepel. A vers története szerint a száműzött Qu Yuan bolyongása közben egy öreg halásszal találkozik, aki megkérdi tőle, hogyan jutott ilyen keserves sorsra. A költő elpanaszolja neki a történetét, mire az öreg halász azt feleli neki, hogy ugyan mire való a mély értelem, s a magasan szárnyalás, ha ezzel az ember csak száműzetésre jut. Qu Yuan közli, hogy nem hagyhatja, hogy tisztasága bemocskolódjék a föld szennyével, mire az öreg halász felnevet és a következő dallal felel: „Ha a folyam tiszta, / Mosd benne hajad; / Ha zavaros vize, Mosd a lábadat.”[m 8]
Tőkei szerint ezt és Jóslatkérés című művecskét is írhatta ugyan maga Qu Yuan, de akár valamelyik követője is. Amennyiben Qu Yuan a szerzője ezeknek a költeményeknek, akkor ezek a legszabadabb ritmusú versei, amely sokak szerint sokkal inkább prózának tekinthetők.f [14]

Távoli utazás [szerkesztés]

A Távoli utazás (Yuan you 遠遊/远游)[m 9][15] című költeményt a hagyomány szintén Qu Yuannak tulajdonítja, de a mű tartalmi vizsgálata ezt nem erősíti meg. Szerzője tehát ismeretlen. Egyes kutatók, stiláris és tartalmi vizsgálatok alapján úgy vélik, hogy a szerzőt, a Huainan hercege Liu An (i. e. 179-122) köré csoportosult művészek között kell keresni.f [16] A vers egyértelműen a Száműzetés témáját veszi mintául, azonban itt már erősen van a taoizmus hatása is. Jól lehet, egy szellemi utazás leírása olvasható, a végkifejlete azonban merőben különbözik Qu Yuan alkotásáétól, hiszen itt egyfajta taoista megnyugvást talál a költő. Tőkei szerint „kétséget kizáróan megállapítható, hogy a Li sao [ti. a Száműzetés] gyenge utánzata és feltétlenül későbbi eredetű.”f [17]

Kilenc érvelés [szerkesztés]

A Kilenc érvelés (Jiu bian 九辯/九辩)[m 10][18] Song Yunek tulajdonított alkotás. A címben szereplő „kilenc” szimbolikus, feltehetően csak a „sok” szinonimájaként használják, hiszen a mű nem ilyen tagolású. Témájában, stílusában és hangulatában is Qu Yuan az elutasítottság, a meg nem értettség miatti fájdalom szülte elégikus hangulatú költeményeit idézi.

A lélek idézése [szerkesztés]

A lélek idézése (Zhao hun 招䰟)[m 11][19] Qu Yuan iskolájának, követőinek alkotása közül a legkiemelkedőbb alkotása, amelyet a hagyomány ugyan Qu Yuannak vagy Song Yunek tulajdonít, de egyikük szerzősége sem igazolható.f [20] A költemény a samanisztikus varázsló énekek modorában egy mesés tájakon bolyongó lelket idéz vissza a földre, a földi jólét örömei közé. Tőkei szerint „talán Song Yu idézi benne vissza Qu Yuan lelkét, mert a fővárosban, az udvari élet örömei közt maradván, a mester nagy példája már egy kicsit távolinak, érthetetlennek tűnhetett.”f [21]

A nagy idézés [szerkesztés]

A nagy idézés (Da zhao 大招)[m 12][22] című verset a hagyomány Qu Yuannak vagy tanítványának Jing Chának 景差 tulajdonítja, de egyikőjük szerzősége sem bizonyított, minden valószínűség szerint a Han-korban keletkezett.f [23] Témájában és stílusában is A lélek idézése című vers utánzatának tekinthető.

Egy remete idézése [szerkesztés]

Az Egy remete idézése (Zhao yinshi 招隱士/招隐士)[m 13][24] című rövid költeményt, a Huainanzi című filozófiai mű szerzőjeként is számon tartott Huainan hercegének, Liu Annak 劉安/刘安, (i. e. 179-122) tulajdonítják. A versben a költő egy remetének állt herceget próbál meg visszahívni a vadonból.

További művek [szerkesztés]

A Chu elégiái a fenti 11 alkotáson kívül további 6 művet tartalmaz, amelyeknek azonban egyelőre nem létezik magyar fordítása (még részletek formájában sem), így címeiknek sincs elfogadott magyar változata. Ezen költeményekről, versciklusokról elmondható, hogy mind műfajilag, mind témájában szorosan kapcsolódnak ugyan a Qu Yuan teremtette költészeti iskola alkotásaihoz, de jelentőségük és irodalmi értékük jóval azok alatt marad. Feltehetően mindegyik későbbi, Han-kori alkotás, amikor is a költők inkább csak inspirálódtak a Chu fejedelemségbeli költők alkotásaiból, illetve azok imitációit készítették el. A további hat alkotás:

  • A Xi shi 惜誓; szó szerint: „Sajnálom eskümet”.[25]
  • A Qi jian 七諫/七谏; szó szerint: „Hét figyelmeztetés”.[26]
  • A Ai shi ming 哀時命/哀时命; szó szerint: „A sorsom siratása”.[27]
  • A Jiu huai 九懷/九怀; szó szerint: „Kilenc bánat”.[28]
  • A Jiu tan 九歎/九叹; szó szerint: „Kilenc panasz”.[29]
  • A Jiu si 九思; szó szerint: „Kilenc vágyakozás”.[30]

Megjegyzések [szerkesztés]

  1. ↑ A kínai nyelv monoszillabikus, vagyis egyszótagú, ami azt jelenti, hogy a szavak egyszótagból állnak, és mindegyik egyszótagú szót egy külön írásjeggyel jelölnek, lásd kínai nyelv és kínai írás.
  2. ↑ Két magyar műfordítása is létezik, s mindkettő Tőkei Ferenc nyersfordításából készült. Weöres Sándor műfordítása először 1954-ben jelent meg (lásd, Csü Jüan 1954), Nagy László fordítása pedig 1958-ben (lásd, Csü Jüan 1959). Amikor évtizedekkel később Tőkei kétnyelvű (kínai-magyar) kötetben is megjelentette a verset, Nagy László műfordítását választotta (lásd Csü Jüan 1994).
  3. ↑ Tőkei Ferenc nyersfordításából Weöres Sándor készítette el Kilenc dal magyar nyelvű műfordítását, lásd KKK 1967, I. kötet, 163-172. o. 1998-ben kétnyelvű (kínai-magyar) kiadásban, Kilenc varázsdal címen, külön kötetben is megjelent Tokaji Zsolt szójegyzékével, lásd Csü Jüan 1998.
  4. ↑ Tőkei Ferenc nyersfordításából a magyar műfordítást Weöres Sándor készítette Kilenc ének címen, lásd KKK 1967, I. kötet, 173-193. o.
  5. ↑ Nincs teljes magyar fordítása, Garai Gábor műfordításában részletek olvashatók belőle, lásd Tőkei 1959. 188-190. o.
  6. ↑ Csongor Barnabás műfordításában olvasható magyarul, lásd KKK 1967, I. kötet 193., 194. o. Szerdahelyi István műfordításában a Kínai-magyar Irodalmi Gyűjtemény I. 6. füzetében jelent meg. Lásd Tőkei 1997.
  7. ↑ Csongor Barnabás műfordításában olvasható magyarul, lásd KKK 1967, I. kötet 194., 195. o. Szerdahelyi István műfordításában a Kínai-magyar Irodalmi Gyűjtemény I. 6. füzetében jelent meg. Lásd Tőkei 1997.
  8. ↑ Csongor Barnabás fordítása, lásd Tőkei 1959, 195. o.
  9. ↑ Szerdahelyi István műfordításában lásd, KKK 1967, I. kötet, 226-231. o.
  10. ↑ Magyarul egy rövid részlete olvasható Tellér Gyula műfordításában, lásd KKK 1967, I. kötet, 217., 218. o.
  11. ↑ Weöres Sándor műfordításában lásd, KKK 1967, I. kötet, 208-216. o.
  12. ↑ A vers magyarul Weöres Sándor műfordításában olvasható: KKK 1967, I. kötet, 219-225. o.
  13. ↑ Magyarul Tellér Gyula műfordításában olvasható, lásd KKK 1967,I. kötet, 255., 256. o.

Hivatkozások [szerkesztés]

  1. ↑ A Chu elégiái kínaiul, angol szószedettel: 《楚辭 - Chu Ci》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 25.)
  2. ↑ Tőkei 1959 209. o.
  3. ↑ Nagy László műfordításában:Száműzetés (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 25.)
  4. ↑ Tőkei-Miklós 1960 45-47. o.
  5. ↑ Tőkei 1959 168. o.
  6. ↑ Tőkei 1959 141-154.
  7. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Jiu zhang (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  8. ↑ Tőkei 1959 155-167. o.
  9. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Tian wen (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  10. ↑ Tőkei 1959 188-193. o.
  11. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Bu ju (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  12. ↑ Tőkei 1959 193., 194. o.
  13. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Yufu (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  14. ↑ Tőkei 1959 193-196. o.
  15. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Yuan you (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  16. ↑ Hawks 1985 191-193. o.
  17. ↑ Tőkei 1959 199. o.
  18. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Jiu bian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  19. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Zhao hun (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  20. ↑ Tőkei 1959 202-208. o.
  21. ↑ Tőkei-Miklós 1960 47. o.
  22. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Da zhao (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  23. ↑ Tőkei 1959 209. o.
  24. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Zhao yin shi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  25. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Xi shi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  26. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Qi jian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  27. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Ai shi ming (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  28. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Jiu huai (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  29. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Jiu tan (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)
  30. ↑ A kínai eredeti szöveg angol szószedettel: Jiu si (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 27.)

Források [szerkesztés]

Magyarul [szerkesztés]

Idegen nyelven [szerkesztés]

  • ↑ Davis 1999: Albert Richard Davis (Editor and Introduction): The Penguin Book of Chinese Verse. Baltimore, Penguin Books, 1970.
  • ↑ Hawkes 1985: David Hawkes: The Songs of the South: An Anthology of Ancient Chinese Poems by Qu Yuan and Other Poets. Penguin Books, 1985. ISBN 0-14-044375-4
  • ↑ Hinton 2008: David Hinton: Classical Chinese Poetry: An Anthology. New York, Farrar, Strauss, and Giroux, 2008. ISBN 0374105367 / ISBN 9780374105365.
  • ↑ Ma-Huang 1992: Ma Jigao 马积高 - Huang Jun 黄钧: Zhongguo gudai wenxueshi 中国古代文学史 [A klasszikus kínai irodalom története] I-III. Hunan Wenyi Chubanshe 湖南文艺出版社, 1992. ISBN 7-5404-0917-7
  • ↑ Murc 2000: Alfreda Murc: Poetry and Painting in Song China: The Subtle Art of Dissent. Cambridge (Massachusetts - London, Harvard University Asia Center for the Harvard-Yenching Institute, 2000. ISBN 0-674-00782-4.
  • ↑ Scarpari 2006: Maurizio Scarpari. Ancient China: Chinese Civiilization from the Origins to the Tang Dynasty. Vercelli, VMB Publishers, 2006. ISBN 88-540-0509-6
  • ↑ Yang 2005: Yang Lihui, et al.: Handbook of Chinese Mythology. New York, Oxford University Press, 2005. ISBN 978-0-19-533263-6
  • ↑ Yip 1997: Yip Wai-lim: Chinese Poetry: An Anthology of Major Modes and Genres . Durham and London, Duke University Press, 1997. ISBN 0-8223-1946-2

További információk [szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]

m • v • sz
Kínai irodalom
Témakörök
Legfontosabb személyek
Legfontosabb művek
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csu_elégiái&oldid=13645447”