Pu Szung-ling

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pu Szung-ling
Pu Songling.jpg
Pu Szung-ling portréja.
Élete
Született 1640. június 5.
Cecsuan 淄川
(a mai Cepo Santung tartomány,
Kína)
Elhunyt 1715. február 25. (74 évesen)
Cecsuan
Nemzetiség kínai
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) novella
Irodalmi irányzat fantasztikus
Alkotói évei 17-18. század
Fontosabb művei A Liao-csaj különös történetei
(Liao-csaj cse ji
聊齋誌異 / 聊斋志异)


Pu Szung-ling (hagyományos kínai: 蒲松齡; egyszerűsített kínai: 蒲松龄; pinjin hangsúlyjelekkel: Pú Sōnglíng; Csecsuan, 1640. június 5.1715. február 25.) kínai író. A fantasztikus-realista novella típusának megteremtője a klasszikus kínai irodalomban.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pu Szung-ling 1640-ben született Santung tartomány Csecsuan nevű kisvárosában, a Ming-dinasztia uralkodásának végen. Nagy múltú, írástudó családból származott, de már apja se tudta letenni a hivatali vizsgákat, kereskedőnek állt, földjét felosztotta gyermekei között.

Pu Szung-ling szigorú konfuciánus nevelésben részesült, a hagyományos kínai vizsgarendszer első fokozatát letette (hsziucaj lett), de ez még nem jogosította fel hivatal betöltésére. A magasabb csüzsen fokozatot csak halála előtt nem sokkal szerezte meg. Tanulmányi kudarcát számtalan versben megörökítette (pl. Kósza gondolatok). Visszatért szülőföldjére, és haláláig (1715) a mai Pacsaicsaung nevű faluban élt. Tanítóskodásból tartotta fönn magát.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több kötetnyi értekezést, verset és színdarabot írt, Hszin-si jin-jüan-csuan (Egy házasság intő példája) címmel egy regény is fűződik a nevéhez.

Hírnevét azonban fő művének, a Liao-csaj cse-ji (Liao-csaj furcsa történetei, hagyományos kínai: 聊齋誌異; egyszerűsített kínai: 聊斋志异; pinjin: Liáozhāi zhìyì) című novellagyűjteménynek köszönheti. A kötet 413 vegyes stílusú írást tartalmaz. Egy része régi írott forrásokból merít: az Északi Szung-korban (960-1127) összeállított Taj-ping kuang-csi-ból, amely több száz kötetben gyűjtötte össze a Tang- (618-907) és az Öt Dinasztia-korának (907-960) több ezer történetét. Másik része népi eredetű: legendák, kísértethistóriák művészi igényű feldolgozása. Parasztok, kereskedők, egyszerű emberek és csavargók meséit gyűjtötte, a helybeliek Kusi mi-nek (azaz Történetek megszállottjának) nevezték. A történeteivel a fantasztikum és a szatíra segítségével a klasszikus kínai novella-irodalom – a Tang-korban kialakult csuan-csi (különös történet) szépprózai műfaj – csúcsát érte el.

A kötet hosszú ideig kéziratban maradt, csak jóval halála után, 1766-ban jelent meg először nyomtatásban. Novelláit majd húsz nyelvre fordították le. Magyarul első önálló kötete 1959-ben jelent meg Furcsa históriák címmel, amely leghíresebb novelláit tartalmazza.

További művei:

  • Zsi-jung szu-ce (Hétköznapi kifejezések), a korabeli falusi élet „kincset érő” forrása.
  • Nung-szang-csing (A földművelés és selyemhernyó-tenyésztés kánonja).
  • Tu-jü csu-csia (Nyelvjárási értelmező jegyzet), afféle tájszótár.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önálló kötetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pu Szung-ling: Furcsa históriák. Budapest, Magyar Helikon Könyvkiadó, 1959. (Válogatta, fordította, utószóval és jegyzetekkel ellátta Tőkei Ferenc, illusztrálta Vincze Lajos.) (Válogatás a szerző Liao-csaj cse-ji c. novellagyűjteményéből)
  • Pu Szung-ling: A pokolbíró. Kísértethistóriák és más különös történetek. Budapest, Nippon, 1995. Fordította, az utószót és a jegyzeteket Tőkei Ferenc írta. (A Furcsa históriák második, átdolgozott kiadása.)
  • Pu Szung-ling: A templom démona – Száznyolc elbeszélés Liao-csaj furcsa históriáiból. Budapest, Terebess, 1997. Válogatta, fordította és az elő- és utószót Tokaji Zsolt írta. Terebess
  • Pu Szung-ling: A Csevej-lak hihetetlen történetei Budapest, Fapadoskonyv.hu, 2010. Válogatta, fordította és az elő- és utószót Tokaji Zsolt írta. (A templom démona második kiadása.)

Folyóiratokban, antológiákban megjelent művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pu Song-ling: Előszó a Liao-csaj furcsa történetei-hez. In A szépség szíve – Régi kínai esztétikai írások. Budapest, Gondolat, 1973. (Válogatta, fordította és a jegyzeteket írta Tőkei Ferenc, a verseket Szerdahelyi István fordította.)
  • Pu Songling (Pu Szung-ling): Gong, a halhatatlan. In Átváltozások, 16. szám. 1999. Kalmár Éva fordítása.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9
  • Tőkei Ferenc: Utószó. In Pu Szung-ling: A pokolbíró. Budapest, Nippon, 1995.
  • Tokaji Zsolt: Pu Szung-lingről és munkásságáról. In Pu Szung-ling: A templom démona. Budapest, Terebess, 1997.