Vu-hszia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A wuxia (hagyományos kínai: 武俠, pinjin: Wǔxiá, magyaros átírásban: vu-hszia) egy eredetileg irodalmi műfaj a kínai kultúrában, a hős harcművészek kalandjait mutatja be. Eredetileg a hős, illetve hősnő megjelölésére szolgál, a vu jelentése 'harci', akárcsak a vu-su (harcművészet) szóban, a hszia jelentése pedig 'kóborló lovag'.[1] A vu-hszia kínai „lovagjai”, a ju-hsziák nem hasonlítanak az európai lovagképhez, nem kötődnek társadalmi csoporthoz vagy ranghoz, nem kötik őket társadalmi szabályok vagy törvények, számukra a legfontosabb dolog a becsület, a hűség és az egyéni igazság.[1] A műfaj később kiterjedt a filmművészetre, sőt a képregényekre, az operára és a videojátékokra is. A filmművészetben a nyugati kultúra számára olyan filmek ismertették meg a műfajt, mint az Oscar-díjas Tigris és sárkány, a több díjra jelölt Hős, vagy A repülő tőrök klánja.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A műfaj eredete a Tang-dinasztia-korabeli romantikus prózához és a Szung-dinasztia korabeli, úgynevezett hua-pen-történetekhez vezethető vissza. A műfaj úttörői a Ming- és Csing-dinasztia korában kezdtek el ilyen műveket alkotni, ezekben már megtalálhatóak a modernkori vu-hszia főbb elemei.[2]

A modern vu-hsziaregények 1919 után jelentek meg, amikor a hszia, a hős számára már nem a konfuciuszi erények és a hagyományos kínai családrendszer jelentették a legfőbb szempontot, hanem a személyes szabadság. Ebben az időszakban a vu-hsziafilmeket és regényeket betiltották. A második világháború után a műfaj újraéledt, s olyan neves írók jelentek meg, mint Huan-csu Lou-csu (Blades from the Willows); Vang Tu-lu, aki bevezette a melodrámát a műfajba; vagy éppen Jao Mi-naj, aki titkos társaságokról írt. A vu-hsziaírókat ekkor két iskolára lehetett osztani: északi és déli. Az északi iskola követői Peking környékén összpontosultak és a hagyományosabb vonalat követték. A történeteik realisztikusak voltak, általában történelmi tárgyúak és a hagyományos értékrendeken alapultak. A déli iskola Sanghaj körül csoportosult és nagy hatással volt rájuk a nyugati irodalom, könnyedebb stílusú, amolyan „ponyvaregényeket” írtak.[2]

A műfaj fejlődésének második fázisa az ötvenes években következett be, Csin Jung Fox Volant of the Snowy Mountain című művének megjelenésével. Az ő kortársa volt Liang Jü-seng, aki az intellektuális hős koncepcióját vezette be, illetve Ku Lung, aki a főhőseit aszkétaként ábrázolta.[2]

Vuhszia a filmvásznon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első vu-hszia-filmnek az 1928-as The Burning of Red Lotus Monastery (Huo sao hung lien sze) című alkotást tartják. A modern filmek gyakorta nyúlnak speciális effektusok és drótkötél segítségéhez, hogy látványosabbá tegyék a fantasy-elemeket, például a repülés imitálását. Az 1930-as években a kormány betiltotta a vu-hszia-filmeket, mert úgy vélték, a természetfeletti motívumok és az erőszak ábrázolása rossz hatással van a fiatalokra.[2]

A legismertebb alkotások között vannak Tsui Hark (pinjin: Xu Ke, magyarosan: Hszü Ko) filmjei, valamint Jűn Vó-pheng látványosan koreografált alkotásai.[2]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Bambuszbalett. origo.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 17.)
  2. ^ a b c d e Yin, Eric: A definition of "wuxia" and "xia". Heroic Cinema. (Hozzáférés: 2010. augusztus 17.)