Csü Jüan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
書.svg  A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
書.svg  Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Csü Jüan
Qu Yuan Chen Hongshou 2.jpg
Qu Yuan portréja.
Chen Hongshou (1598-1652) festménye
Élete
Született i. e. 343.
Chu-fejedelemség (a mai Hubei tartomány, Kína)
Elhunyt i. e. 278.
Miluo folyó
Pályafutása
Irodalmi irányzat elégia
Fontosabb művei Száműzetés
(Lisao 離騷 / 离骚)

Qu Yuan (kínai: 屈原; pinyin hangsúlyjelekkel: Qū Yuán, magyar népszerű: Csü Jüan) (i. e. 343–278) az első jelentős kínai költő, a Chu-fejedelemségbeli Huai fejedelem (i. e. 329–299) főhivatalnoka, akit reformtörekvései miatt megrágalmaztak és száműztek a fővárosból. Száműzetésében hazája során kesergett, és érzéseit leghíresebb művében, a Száműzetés című elégiában örökítette meg. Mikor hazája pusztulásának híre eljutott hozzá, bánatában a Miluo folyóba ölte magát. Halála napja, az 5. holdhónap 5. napja népi ünneppé lett Dél-Kínában, amikor sárkányhajó-versenyeket rendeznek, ami vízbe fúlt költő holttestének keresését szimbolizálja.

Tartalomjegyzék

Kora[szerkesztés]


Qu Yuan nevei
kínai írásjegyekkel: 屈原
pinyin: Qū Yuán
magyar népszerű: Csü Jüan
Családneve: Qu
kínaiul: 屈
Születési neve: Ping
kínaiul: 平
Adott neve (字): Yuan
kínaiul: 原
Saját adott neve (自名): Zhengze
hagyományos kínai: 正則
egyszerűsített kínai: 正则
Egyéb neve (别字): Lingjun
hagyományos kínai: 霛均
egyszerűsített kínai: 灵均

Qu Yuan abban a korban élt, amelyet a történetírás a Hadakozó fejedelemségek (Zhan guo 戰國) korszakának nevez, és i. e. 475-tól i. e. 221-ig tartott. Ez az időszak a Zhou (周)-kor utolsó szakasza, amelynek majd a Kínát első ízben egyesítő Qin Shi Huangdi vet véget. Ebben a korszakban Kína területén hét nagy fejedelemség osztozott, s ezek sorából is kiemelkedik három: az északnyugati Qin 秦, az északkeleti Qi 齊 és Qu Yuan szülőhazája, a déli Chu 楚. Valójában az összes fejedelemség célja az égalatti (tianxia 天下) egyesítése, a totális politikai, gazdasági hatalom megszerzése. Ennek megvalósítására két terv született. Az egyik az úgy nevezett „horizontális szövetség” (lianheng 連橫), amely egy nyugat-keleti egyesülést tervezett és amelyet Qin szorgalmazott volna, mégpedig úgy, hogy keleten Qire támaszkodva, Chu kirekesztésével egy nyugat-keleti tengelyt hozzon létre. A másik elképzelést, egy „vertikális szövetséget” (hezong 合縱) Chu dolgozta ki, amely szerint szintén Qire támaszkodva, Qin kirekesztésével egy észak-déli szövetség keretei közt a kisebb fejedelemségek egy tengely köré csoportosításával megtörte volna Qin erejét. E három nagyobb fejedelemég közül is leginkább kettő: Qin és Chu állt egymással szemben. Ezen politikai csatározások, és háborúkkal terhes időszak szülötte tehát Qu Yuan, aki származása révén komoly szervező szerepet játszott Chuban, amely szerep egyben vesztét is okozta. Halála után ötvenhét évvel a korszak végét jelző diadalt Qin vívta ki magának i. e. 221-ben, miután a fejedelemségeket sorra legyőzve, Kínát a Qin-dinasztia zászlaja alatt egy egységes birodalommá fogta össze.

Élete[szerkesztés]

Qu Yuan életrajzát Sima Qian jegyezte fel a A történetíró feljegyzései című munkájában (84. fejezet),[1] amelyet i. e. 109–91. között állított össze.[2] Vagyis Qu Yuan életéről az egyetlen tudósítás is csak halála után több mint másfél évszázaddal született. Az életrajza azonban csak kevés biztos adatot tartalmaz: a nagy történetíró sokkal inkább a kor politikai konfliktusaiban őrlődő költő-óriás tragédiáját állítja a központba, semmint tényszerűen számolna be az életéről. E szerint Qu Yuan a dél-kínai Chu fejedelemség uralkodói családjából származott, s magas udvari tisztséget töltött be, nevezetesen ő volt Huai 懷 / 怀 fejedelem (ur. i. e. 328–299) „balfelőli tanácsadója” (zuotu 左徒). „Széles tudású és határozott akaratú ember lévén, kitűnt a kormányzásban, és felette jártas volt a törvénykezésben. Mint belső ember, megvitatta az országos ügyeket a fejedelemmel, a törvények kiadásának módját, künn járván pedig fogadta a követeket és vendégeket, és választ adott a főembereknek. A fejedelem szerfelett bízott benne. A főminiszter, egy sorban lévén vele, versengett ővele és szívből gyűlölte őt hatalmáért.”f [3] A főminiszter egy ízben megrágalmazta őt a fejedelem előtt, aki haragjában „eltaszította magától” (shu 疏). Úgy tűnik, hogy ez az „eltaszítás” nem igazából száműzetés volt, Huai fejedelem alighanem csak az udvarából, a fővárosból távolíthatta el őt.f [4] Mindenesetre ez a mellőzöttség annyira megviselte, hogy „ezután pedig egy követ vőn karjába, s a Luo 羅 / 罗 folyóba vetette magát és meghalt.”f [5] Az életrajz nem fogalmaz egyértelműen, nem csak Qu Yuan korai éveinek eseményei vagy a mellőzöttségének vagy száműzetésnek időpontja nincs meghatározva, de azt sem lehet pontosan tudni, hogy egyszer vagy kétszer távolították-e el a Chu fejedelmi udvarból.

Művei[szerkesztés]

Searchtool right.svg  Bővebben: Csu elégiái

Qu Yuan művei a Han-korban összeállított Chu elégiái (Chu ci 楚辭 / 楚辞) című gyűjteményben maradtak fenn.f [6][7]

Kilenc dal[szerkesztés]

Searchtool right.svg  Bővebben: Kilenc dal

A Kilenc dal (Jiu ge 九歌)[m 1] címet viselő versciklus összesen tizenegy darabból áll, a címben szereplő kilences számnak a sámánizmusban van hagyománya, és feltehetően sohasem vonatkozott a költemények darabszámára. A Kilenc dal minden egyes darabja Qu Yuan szülőföldjének, Chu sámánénekein alapszik. Ezek a sámánénekeket egykor alighanem a sámán / sámánnő adhatta elő rituális keretek között, hogy az isteneket megidézze. Chu fejedelemség őslakói nem csak kultúrájukban különbözhettek az északi fejedelemségek népeitől, a kínaiak őseitől, hanem nyelvükben is, épp ezért Qu Yuan ezeket az ősi dalokat kínaira fordította, illetve kínai költeménnyé formálta őket.f [8]

Kilenc értekezés[szerkesztés]

A Száműzetés illusztrált kiadása a 17. századból.

A Kilenc értekezés (Jiu zhang 九章)[m 2] kilenc versből álló ciklus, melyek Qu Yuan politikai nézeteit tükrözik. Ezekben a versekben a költő közvetlenül a megrágalmaztatásával, elűzetésével és kortársai bírálatával foglalkozik. A kínai politikai költészet első és legkiválóbb alkotása.f [9]

Száműzetés[szerkesztés]

Searchtool right.svg  Bővebben: Száműzetés (elégia)

A Száműzetés (Li sao 離騷 / 离骚) Qu Yuan fő műve.[m 3][10] A monumentális elégia címének fordítása vitatott szó szerinti fordítása: „az elválás elégiája”. A mű alapvetően két tartalmi részre osztható, az elsőben a költő közvetlen szavakkal, a Kilenc értekezés verseinek modorában mondja el álmai szertefoszlását, megrágalmazását, véleményét és ítéletet kora visszamaradottságáról. A második részben viszont egy sámáni varázslat segítségével egy csodálatos utazás kezdődik, és a költő útra kel, hogy párt találjon magának. Mitológiai alakok segítik útján, s hiába találna új otthonra messze idegenben, hazáját nem képes elhagyni, és vállalja sorsát.f [11] Tőkei szerint „ha Qu Yuan ezt az egyetlen költeményt írta volna, akkor is a kínai irodalom egyik legnagyobb költője lenne. A Li sao talán az egész kínai költészet legnagyobb alkotása.”f [12]

Égi kérdések[szerkesztés]

Az Égi kérdések (Tian wen 天問 / 天问) Qu Yuan talán legérdekesebb és filológiailag rendkívül nehezen megközelíthető műve. A mű egész terjedelmében kozmogóniai és mitológiai kérdéseket tartalmaz, amelyekre azonban egyetlen esetben sem születik válasz. A kérdések számtalan mítoszt érintenek, legnagyobb részük a legendás Xia-dinasztia mítikus alakjaira és eseményeire vonatkozik. Azonban ezek közül már jó néhány ma már megfejthetetlen, mert az adott mítoszok vagy elvesztek, vagy egyetlen forrásuk épp ez a mű. Az Égi kérdések bizonyos szempontból az ősi kínai mitológia egyetlen hatalmas utalás-gyűjteménye.f [13]

Jóslatkérés és Az öreg halász[szerkesztés]

Az irodalomtörténet Qu Yuan műveként tartja számon a Jóslatkérés (Bu ju 卜居) és Az öreg halász (Yufu 漁父 / 渔父) című kisebb költeményeket is. A két didaktikus anekdotában a költő harmadik személyben szerepel, így a két mű kis-epikai jellegűvé válik. Az elsőben az ártatlanul meghurcolt és száműzetésre ítélt Qu Yuan elmegy egy nagy jóshoz, és jóslatot kér jövendőjét illetően, hogy mit is kellene most cselekednie. Az öreg halászban a száműzött Qu Yuan bolyongása közben egy öreg halásszal találkozik, aki megkérdi tőle, hogyan jutott ilyen keserves sorsra. A költő elmondja történetét, mire az öreg halász azt feleli neki, hogy ugyan mire való a mély értelem, s a magasan szárnyalás, ha ezzel az ember csak száműzetésre jut. Qu Yuan közli, nem hagyhatja, hogy tisztasága bemocskolódjék a föld szennyével, mire az öreg halász felnevet és a következő dallal felel: „Ha a folyam tiszta, / Mosd benne hajad; / Ha zavaros vize, Mosd a lábadat.”[m 4] Tőkei szerint mindkét művecskét írhatta ugyan maga Qu Yuan, de akármelyik követője is. Amennyiben Qu Yuan a szerzője ezeknek a költeményeknek, akkor ezek a legszabadabb ritmusú versei, amely sokak szerint sokkal inkább prózának tekinthetők.f [14]

Hatása[szerkesztés]

Qu Yuan költészetével már életében iskolát teremtett. Közvetlen követőiről a nagy történetíró, Sima Qian a következőket írja: „Miután Qu Yuan meghalt, maradtak Chuban tanítványai Song Yu 宋玉, Tang Le 唐勒 és Jing Cha 景差, akik valamennyien kedvelték az irodalmat és verseikkel nevet szereztek maguknak; mindnyájan pedig Qu Yuannak, mesterüknek hajlékony verselési módját követték, nem merészelve nyíltan felhánytorgatni dolgokat. Ennek utána pedig Chu napjai lehanyatlottak, néhány évtized múltával pedig végtére Qin által elpusztíttatott. Ahonnét pedig Qu Yuan a Luo folyóba vetette magát, százegynehány év múltával a Han-korban egy bizonyos Jia 賈 / 贾 mester, aki Changshában az uralkodó nevelő mestere volt, átkelvén a Xiang 湘 folyón egy versét vetette a folyóba Qu Yuan meggyászolására.”[15]

A hagyomány Qu Yuannak tulajdonítja a Chu elégiáiban található Távoli utazás (Yuan you 遠遊)[m 5] című verset, ami azonban csupán a Száműzetés gyenge utánzata, és jóval későbbről származik, mint Qu Yuan művei. Qu Yuan iskolájának legkiemelkedőbb alkotása A lélek idézése (Zhao hun 招䰟)[m 6] című költemény, melyet tanítványa, a már említett Song Yu írt. A költő a varázsénekek modorában egy mesés tájakon bolyongó lelket idéz vissza a földre, a földi jólét örömei közzé. Talán épp Song Yu idézi a versben vissza elhunyt mestere lelkét.f [16]

Qu Yuan költészete számára szegényes volt, az akkoriban hagyományosnak számító, a Dalok könyve versei diktálta négyszótagos sorokból álló, dalszerű versforma. Új, szabadabb ritmusú verselést teremtett, amely később a fu 賦 / 赋 nevet kapta, s a kínai költészet egyik legfontosabb versformájává vált.f [17] Qu Yuan tehát nem csupán a kínai költészet egyik iskoláját teremtette meg, hanem annak legfontosabb iskoláját. Hatása döntő jelentőségű volt még a Tang-kori kínai költészetben is. A kínai költészet aranykorának olyan meghatározó és kiemelkedő mesterei tartották Qu Yuant szellemi elődjüknek, mint Li Taibai, Du Fu és Bai Juyi.f [18]

Ünnepe[szerkesztés]

Searchtool right.svg  Bővebben: Sárkányhajó
Qu Yuan szobra egy sárkányhajón, Szingapúrban a Duanwu-ünnep alkalmával kiállítva.

Egy dél-kínai népi legenda szerint, miután Qu Yuan a Miluo folyóba vetette magát, csónakjaikon, hajóikon rizsgombócot szállító környékbeli falusiak siettek oda, hogy megmentsék a költőt. Csakhogy túl későn érkeztek. Hogy távol tartsák a halakat és az ártó szellemeket a testétől, evezőlapátjaikkal a vizet csapkodták, és rizst szórtak a vízbe felajánlásként Qu Yuan szellemének, és hogy így eltereljék a testéből lakmározni kívánó halakat. Aznap éjjel a szelleme megjelent a barátai előtt, és elmondta nekik, hogy a folyóba ölte magát, s arra kérte őket, hogy háromszögletű selyemdarabba csomagolt rizsbatyukat dobjanak a vízbe, hogy így távol tartsák a sárkányt. Ezeknek a rizzsel töltött kis méretű batyukat kínaiul zongzinek 粽子 nevezik, bár ma selyem helyett leginkább nádlevelet használnak. Qu Yuan szellemének hajóról történő keresése ünneppé vált, halálának évfordulóján, az ötödik holdhónap ötödik napján úgynevezett sárkányhajó-versenyeket rendeznek. Ez a Duanwu jie 端午節, vagy más néven a „dupla ötös ünnepe” (shuangwu jie 雙五節), amit nem csak Kínában, hanem Vietnamban és Koreában is megünnepelnek.[19]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ Tőkei Ferenc nyersfordításából Weöres Sándor készítette el Kilenc dal magyar nyelvű műfordítását, lásd KKK 1967, I. kötet, 163-172. o. 1998-ben kétnyelvű (kínai-magyar) kiadásban, Kilenc varázsdal címen, külön kötetben is megjelent Tokaji Zsolt szójegyzékével, lásd Csü Jüan 1998.
  2. ↑ Tőkei Ferenc nyersfordításából a magyar műfordítást Weöres Sándor készítette Kilenc ének címen, lásd KKK 1967, I. kötet, 173-193. o.
  3. ↑ Két magyar műfordítása is létezik, s mindkettő Tőkei Ferenc nyersfordításából készült. Weöres Sándor műfordítása először 1954-ben jelent meg (lásd, Csü Jüan 1954), Nagy László fordítása pedig 1958-ben (lásd, Csü Jüan 1959). Amikor évtizedekkel később Tőkei kétnyelvű (kínai-magyar) kötetben is megjelentette a verset, Nagy László műfordítását választotta (lásd Csü Jüan 1994).
  4. ↑ Csongor Barnabás fordítása, lásd Tőkei 1959, 195. o.
  5. ↑ Szerdahelyi István műfordításában lásd, KKK 1967, I. kötet, 226-231. o.
  6. ↑ Weöres Sándor műfordításában lásd, KKK 1967, I. kötet, 208-216. o.


Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ Az eredeti kínai szöveget lásd: 屈原列傳 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 24.)
  2. ↑ Qu Yuan életrajzát szemelvényekben Tőkei Ferenc fordította magyarra. Lásd Tőkei 1959, 132-137. o. vagy Tőkei, 1986, 111., 112. o.
  3. ↑ Tőkei 1959 132. o.
  4. ↑ Tőkei 1959 137. o.
  5. ↑ Tőkei 1959 137. o.
  6. ↑ Tőkei-Miklós 1960 43. o.
  7. ↑ A Chu elégiái kínaiul, angol szószedettel: 《楚辭 - Chu Ci》 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 25.)
  8. ↑ Tőkei 1959 141-154.
  9. ↑ Tőkei 1959 155-167. o.
  10. ↑ Nagy László műfordításában:Száműzetés (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 25.)
  11. ↑ Tőkei-Miklós 1960 45-47. o.
  12. ↑ Tőkei 1959 168. o.
  13. ↑ Tőkei 1959 188-193. o.
  14. ↑ Tőkei 1959 193-196. o.
  15. ↑ Tőkei Ferenc fordítása, lásd Tőkei 1959, 198., 199. o.
  16. ↑ Tőkei-Miklós 1960 47. o.
  17. ↑ Tőkei-Miklós 1960 47. o.
  18. ↑ Tőkei 1959 213. o.
  19. ↑ A Sárkányhajó-ünnep története: Dragon Boat Festival (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 23.)

Források[szerkesztés]

Magyarul[szerkesztés]

Idegen nyelven[szerkesztés]

  • ↑ Ma-Huang 1992: Ma Jigao 马积高 - Huang Jun 黄钧: Zhongguo gudai wenxueshi 中国古代文学史 (A klasszikus kínai irodalom története) I-III. Hunan Wenyi Chubanshe 湖南文艺出版社, 1992. ISBN 7-5404-0917-7

További információk[szerkesztés]

  • Qu Yuan és versei a China Radio magyar nyelvű oldalán: [1]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

m • v • sz
Kínai irodalom
Témakörök
Legfontosabb személyek
Legfontosabb művek

]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csü_Jüan&oldid=13345920”