Hszia-dinasztia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hszia-dinasztia
夏朝 Hszia csao
(történelmi)
kb. i. e. 23. század – kb. i. e. 18. század
Xia.jpg
A dinasztia területe sárgával jelölve
Általános adatok
Fővárosa Jangcseng
Hivatalos nyelvek ókínai
Vallás sámánizmus, égimádat
Kormányzat
Államforma monarchia
Elődállam
Utódállam
Sang-dinasztia 

A Hszia-dinasztia (kínai írás: 夏朝, pinjin: Xià Cháo, népszerűsítő magyaros: Hszia csao) hagyományosan az első kínai dinasztiának tekintett uralkodóház, amely az i. e. 23–18. század közti mintegy fél évezredig uralkodott. Ezen idő alatt a későbbi kínai források – Bambusz-évkönyvek, Su csing, A történetíró feljegyzései – szerint 17 király váltotta egymást a dinasztia élén. Területe a mai Senhszi tartomány délnyugati és Honan tartomány nyugati vidékére terjedt ki. A Hszia-dinasztia kérdése azonban meglehetősen problematikus. A régészeti leletek nem bizonyítják, hogy ekkoriban Kína területén létezett volna valamiféle egységes állam, és Hszia nevű dinasztia létét sem igazolja semmi. A tárgyi leletek tanúsága szerint Kínában ekkoriban bomlott fel a fejlett ősközösségi társadalom, s a kínaiak elődjei a következő századokban léptek át a neolitikumból a korai bronzkorba.

Legendák és történetiség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első királya és alapítója Ta-jü (vagy Nagy ) volt, aki a hagyomány szerint a Sárga-folyó szabályozásával nyerte el a törzsvezérek bizalmát, akik a szövetség élére választották. Uralkodása alatt felbomlott a kínai ősközösség és helyét átvette a magántulajdonon alapuló rabszolgatartó társadalom. A kevés régészeti lelet miatt mindmáig folyik a vita arról, hogy a dinasztia létezett-e a valóságban. A dinasztia létezését nem erősíti meg az, hogy A történetíró feljegyzései történeti műben külön fejezetet szenteltek történetének és uralkodói családfájának, emellett a kronológia is erősen problematikus. A kínai források által megadott uralkodási idők nem adják ki a fél évezredes dinasztikus kort. Magát t is az i. e. 22. század elejétől az i. e. 21. század végéig, mintegy két évszázados bizonytalansággal sorolják a kronológiába. Az utolsó előttiként, tehát az i. e. 17. században említett Hou Csing idején egy földrengésről írnak a Taj-hegyen, ami azonban i. e. 1831-ben volt.

Kínai régészek 1959-ben folytattak ásatásokat a dinasztia vélelmezett fővárosában, Jangcsengben (ma Tengfeng), ahol i. e. 1900-ra datálható leletekre bukkantak. Azt azonban mindmáig nem sikerült megállapítani, hogy ezek a Hszia-dinasztia korának használati tárgyai voltak-e. A talált nyomok arra utaltak, hogy az ott élők faeszközöket használtak a mindennapi munkák során, azzal végezve a földművelést és ásva ki a házak faalapzatát. Akkoriban fejlett volt a munkamegosztás a társadalmon belül, valamint az időszámlálás és a mezőgazdaság is. Erről árulkodik, hogy például a Ta taj li csi 《大戴禮記》 című történeti munka Hszia hsziao cseng 《夏小正》 című fejezetében azt írták, hogy a csillagászok a Göncölszekér fordulata szerint állapították meg a hónapok sorrendjét, és a földműves munkákról a csillagok állása, mozgása, valamint a meteorológiai jelenségek és a növények fejlődése alapján határoztak.

A dinasztia uralkodásának végére meggyengült, és utolsó uralkodója, Hszia Csie az államügyekkel sem törődve minden idejét szeretőjénél töltötte, léha életet élve. (A leírás hitelességét erősen megkérdőjelezi, hogy később a sangok és más dinasztiák végét ugyanígy írták le, amivel mintegy igazolják a dinasztiaváltást és az uralkodóház elűzését.) A sang törzs vezére a mingtiaói csatában győzte le őt, véget vetve a Hszia-dinasztia sok évszázados uralmának, megalapítva a Sang-dinasztiát. Csie {{kínai|Nanzhao|Nancsao]]ba menekült és ott is halt meg.

Manapság a Hszia-dinasztiát a Lojangtól keletre, Honanban feltárt Erlitou-kultúrával 二里頭 (i. e. 19–14. század közepe) szokás azonosítani, amely valóban domináns szerepet töltött be a korabeli Kínában. Az Erlitou-településeken palotának is beillő, 100×100, illetve 72×58 méter alapméretű épületeket találtak. A sírokban a hagyományos edényeken kívül kezdetleges, egyszerű formájú bronzedények is felbukkannak.

Uralkodói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

uralkodási név
személynév
idő
megjegyzés
pinjin
magyaros
kínai
pinjin
magyaros
kínai
Dà Yǔ Ta-jü 大禹 i. e. 22–21. század KunJao és Ti-sun tisztviselője – fia
Xià Qǐ Hszia Csi 夏啓 Csi 啓 / 启 8–9 év Jü fia.
Tài Kāng Taj Kang 太康 Kāng Kang Hszia Csi fia
Zhòng Kāng Csung Kang 仲康 Kāng Kang Taj Kang testvére
Dì Xiāng Ti Hsziang 帝相 Xiāng Hsziang i. e. 3–2. évezred
fordulója előtt
28 évnél több
Csung Kang fia
négy évtizednyi interregnum
i. e. 2. évezred
vége
Han Csuo és fiai lázadása
Shào Kāng Sao Kang 少康 Szi 20–21 év Ti Hsziang fia
Zhù Csu   17 év Sao Kang fia
Huái Huaj 26 / 44 év Csu fia
Máng Mang   18 / 33 év Huaj fia
Xiè Hszie 泄 / 洩 25 év Mang fia
Bù Jiàng Pu Csiang 不降 Jiàng Csiang 59 év Hszie fia
Jiōng Csiung 21 év
Yǐn Jiǎ Jin Csia 胤甲 Yǐn Jin 21 év Csiung fia
Kǒng Jiǎ Kung Csia 孔甲 31 év
Gāo Kao 11 év Kung Csia fia
Hòu Jìng Hou Csing 后敬 Fa 19 év A taj-hegyi földrengés alapján i. e. 1831 körül uralkodott
Xià Jié Csie 夏桀 Lǔ Guǐ Lu Kuj 履癸 1675 / 1600 A mingtiaói csatában a sangok legyőzték

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Chang 1999: Kwang-chi Chang. "China of Eve the Historical Period." In The Cambridge History of Ancient China. From Origins of Civilization to 221 B.C. (Ed. Michael Loewe, Edward L. Shaughnessy) Cambridge University Press 1999. pp. 37-73. ISBN 0-521-47030-7
  • Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]