Kung-kung

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Átírási segédlet
Kung-kung
Kínai átírás
Hagyományos kínai共工
Egyszerűsített kínai共工
Mandarin pinjinGònggōng
Wade–GilesKung4 Kung1

Kung-kung a víz istene az ókori kínai mitológiában, aki egyszer dühében fejét nekicsapta az eget tartó hegybe, amitől az egyik oldala leszakadt. Gonosz szellemként megpróbálta akadályozni t abban a feladatában hogy sikerrel elvégezze az özönvíz megfékezését.

Neve[szerkesztés]

Kung-kung nevét, melynek jelentése: „közös munka” a késői hagyomány, egyfajta utólagos interpretációval tisztségnévként azonosítja.[1]

Alakja, legendái[szerkesztés]

Egyes források Kung-kungot olyan gonosz szellemként képzelték el, akinek kígyóteste, emberarca és vörös haja volt.

Sokszor a lázadó hős szerepében jelenik meg, a Hegyek és vizek könyvében például rátámadt apjára, Csu-zsungra, aki a tűz szelleme volt, majd pedig vereséget szenvedett. Ekkor elkeseredett dühében fejét beleverte a Pu-csou-san 不周山 -hegybe, amely az eget tartó nyolc oszlop egyike. A hatalmas erejű ütéstől beszakadt a föld egyik oldala, az égbolt egy része pedig lebillent. Az megsérült égboltot majd Nü-va javította meg ötszínű olvasztott kövek segítségével.[2]

Egy, feltételezhetően későbbi legendaváltozat szerint Kung-kung Csuan-hszü uralkodóval harcolt, vagy azon mesterkedett, hogy megakadályozza t az árvizek megfékezésében.[3]

Még későbbi forrásokban Kung-kung már historizált figuraként, gonosz főhivatalnok formájában jelenik meg, aki például Sun ellen lázad fel, és szít fegyveres harcot.[4]

Néhány forrás tudni véli, hogy Kung-kungnak segítő társai is akadtak, például a kilenc emberfejet viselő, kígyótestű, kegyetlenségéről és mohóságáról híres Hsziang-liu 相柳, valamint a gonosz Fulu, aki halála után medvévé változott.[5]

Kung-kungnak állítólag két fia is volt, az egyik, akinek a neve nem maradt fenn, halála után gonosz démonná változott, a másik, Hsziu azonban jóságos volt.[6]

Megjegyzések[szerkesztés]


Jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
  • Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]