Kung Csia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kung Csia
A Hszia (Xia)-dinasztia feltételezett elhelyezkedése
A Hszia-dinasztia feltételezett elhelyezkedése

A Hszia-dinasztia 14. uralkodója
Uralkodási ideje
kb. i. e. 1879 1848
ElődjeJin Csia
UtódjaKao
Életrajzi adatok
UralkodóházHszia-dinasztia
Születettnem ismert
Elhunyti. e. 19. század
ÉdesapjaPu Csiang
GyermekeiHszia-házbeli Kao
A Wikimédia Commons tartalmaz Kung Csia témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Átírási segédlet
Kung Csia
Kínai átírás
Hagyományos kínai孔甲
Egyszerűsített kínai孔甲
Mandarin pinjinKǒng Jiǎ
Wade–GilesK'ung3 Chia3

Kung Csia a félig legendás Hszia-dinasztia 14. uralkodója, aki a hagyomány szerint 31 évig (kb. i. e. 1879-1848) uralkodott.

Származása, családja[szerkesztés]

Kung Csia Pu Csiang fia, aki unokabátyja, Csin halála után lépett trónra, és lett a Hszia-dinasztia 14. uralkodója.

Élete[szerkesztés]

Életéről, akárcsak a legtöbb Xia uralkodónak az életéről meglehetősen kevés információt tartalmaznak a források. A korai történeti művek általában csak szűkszavú, a legfontosabb eseményekre koncentráló, kronologikus felsorolást tartalmaznak. Kung Csia uralkodása idején a Bambusz-évkönyvek szerint a következők történtek:

  • Uralkodása első évében a Nyugati-folyónál (Hsziho 西河) lakott. Megfosztotta hatalmától a nemesek egyikét, bizonyos Si-vejt 豕韋, Liu Lejt pedig kinevezte „sárkányszelídítővé” (huan-lung 豢龍).[1]
  • Uralkodása 3. évében a Tungjangbeli 東陽 Fu-hegyekben (Fusan 萯山) vadászott.[2]
  • Uralkodása 5. évében megkomponálta a „Kelet dallamai” (Tung jin 《東音》) című zeneművet.[3]
  • Uralkodása 7. évében Liu Lej 劉累 elvándorolt Lujangba 魯陽.[4]
  • Uralkodása 9. évében a vazallus Jin 殷 állam Jinből 殷 visszaköltöztette a fővárosát Sangcsiuba 商丘.[5]

A Bambusz-évkönyvek tömör, szűkszavú bejegyzéseit fejti ki valamelyest bővebben a nagy történetíró, Sze-ma Csien művében, a A történetíró feljegyzéseiben:

Csin császár halála után, Pu Csiang fia, Kung Csia lépett trónra. Kung Csia igen csak vonzódott a természetfeletti dolgokhoz, s örömét lelte a kicsapongó, rendetlen tevékenységekben. Hszia-hou nemzetség erénye hanyatlásnak indult, a fejedelmek pedig fellázadtak ellene.
Az Ég ekkor két sárkányt küldött, egy hímet és egy nőstényt. Kung Csia azonban sehogyan sem tudta őket megetetni, merthogy elveszítette a Huan-lung („Sárkányszelídítő”) nemzetség (Huang-lung si 豢龍氏) támogatását. Tao-tang nemzetsége már lehanyatlott, azonban egyik leszármazottja, bizonyos Liu Lej eltanulta a Huan-lungéktól a sárkányidomítást, s ezért Kung Csia szolgálatába állt. Kung Csia a Jü-lung 御龍 („Sárkányhajcsár”) családnevet adományozta neki és (a kegyvesztett) Si-vej 豕韋 örökébe léptette. Amikor a nőstény sárkány kimúlt, (Liu Lej) feltálalta azt Hszia-hounak (ti. Kung Csianak). Hszia-hou azonban menesztett valakit hozzá, hogy számon kérje, ő pedig félve (a büntetéstől) elvándorolt.[6][7]

Megjegyzések[szerkesztés]


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 18.)
  2. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 18.)
  3. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 18.)
  4. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 18.)
  5. Lásd az eredeti szövegben: Zhusu jinian (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 18.)
  6. Lásd az eredeti szövegben: Shi ji (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 18.)
  7. Nienhauser 1994 37., 38. o.

Irodalom[szerkesztés]

  • Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7. 6. o.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]