Jao császár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jao császár
Ma Lin - Emperor Yao.jpg
Jao császárt ábrázoló selyemfestmény a Szung-korból

Kína legendás uralkodóinak egyike az öt császár korában
Uralkodási ideje
kb. i. e. 2333 – kb. i. e. 2234
Örököse Tan-csu
Elődje Cse császár
Utódja Sun császár
Életrajzi adatok
Született
i. e. 2324
Kaoju (a mai Csiangszu vagy Anhuj tartományban)
Elhunyt
i. e. 2206 (118 évesen)
Édesapja Ku
Édesanyja Csing-tu 慶都
Átírási segédlet
Jao
Kínai átírás
Hagyományos kínai
Egyszerűsített kínai
Mandarin pinjin Yáo
Wade–Giles Yao2

Jao császár nagy bölcsességű, legendás kínai uralkodó az öt császár korában. Ku császár és felesége, Csing-tu 慶都 fia, Cse császár öccse volt, aki elhunyt fivérét követte a trónon, és a történeti hagyomány szerint 100 évig (kb. i. e.2333-tól kb. i. e. 2324-ig) uralkodott. A trónját nem akarta rossz erkölcsű fiára, Tan-csura hagyni, hanem inkább, még életében átengedte azt Sunnak, akihez két lányát is feleségül adta. Uralkodására a későbbi konfuciánus hagyomány a korai kínai történelem „aranykoraként” gyakorta hivatkozott.

Származása, nevei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jao császár Ku császár és egyik felesége, bizonyos Csing-tu 慶都 gyermekeként született, a modern rekonstruált kronológia szerint i. e. 2324-ben. Anyja a tűz istenének, Huo-ti 火帝 (más legendaváltozat szerint Jen-tinek) volt a lánya. Fivére, Cse Ku császár, Csang-ji 常儀 nevű feleségétől született, így tehát vele féltestvérek voltak.[1] Így ő a Sárga Császár egyik ükunokája.

Jao császár családneve (hszing 姓) Ji-csi 伊祁, vagy csak egyszerűen Csi 祁 volt, a nemzetségneve (si 氏) Tao-tang 陶唐, a személyneve (ming 名) pedig Fang-hszün 放勳 volt. Mivel örökül kapott birtokai Tangban 唐 voltak, olykor a Tang-béli Jao, vagyis Tang Jao 唐堯 néven is hivatkoznak rá.[2]

Alakja, legendái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A későbbi konfuciánus hagyomány egyik legbölcsebb, példaértékű legendás uralkodójának már fogantatása is csodálatos körülmények között történt. Amikor anyja egy folyó forrásánál sétált, a folyóból kiemelkedő vörös sárkányra (cse lung 赤龍) lett figyelmes. A sárkány hátán egy vörös öltözéket viselő férfi képmása volt látható, akinek ragyogó szépségű arca, hosszú bajsza és nyolcszínű szemöldöke volt. Ekkor hirtelen sötét vihar kerekedett Csing-tu pedig egyesült a sárkánnyal. A legenda szerint ebből a nászból született Jao, aki a sárkány hátán látott szépséges férfiú képmására hasonlított.[3]

A nyolcszínű szemöldök a konfuciánus értelmezések szerint a bölcsességére utaló nyilvánvaló jel, mert aki ilyennel rendelkezik, az nyomon tudja követni az égitestek mozgását. Létezik olyan forrás is, amelyik szerint Jaonak három pupillája volt, ami ugyancsak a konfuciánus kommentárok szerint az éberségét jelképezi.[4]

Uralkodását szerencsés jelek sokasága kísérte. Palotájában a fű, kalászos gabonává változott, udvarában főnixek telepedtek meg, a lépcsőin pedig olyan csodálatos fa nőtt, amely a hónap első napjától a hónap közepéig minden nap hozott egy gyümölcsöt, majd pedig a hónap közepétől az utolsó napig minden nap lehullatott egyet. Egy másik csodálatos fa, amelyik a konyhájában nőtt, a helyiségeket hűtötte a nyári melegben.[5]

A források kiemelik Jao végtelen szerénységét és mértékletességét. Télen szarvasbőr öltözékkel védte magát, nyáron pedig egyszerű kenderruhát viselt, és cserépedényekből evett-ivott. Legfőbb feladatának azt tekintette, hogy gondoskodjék az égalatti valamennyi szenvedő emberéről.[6]

A történetírói hagyomány szerint húsz éves volt, amikor rosszul kormányzó, elhunyt bátyja után megörökölte a trónt, ő maga pedig száz évig uralkodott. Mivel nem akarta, hogy mihaszna, semmirekellő fia, Tan-zhu lépjen az örökébe, lemondott az uralkodásról, és trónját inkább átengedte Sunnak, akihez két lányát, O-huanot és Nü-jinget is feleségül adta.[7]

A hagyomány szerint a nevéhez fűződik, a bekerítős sakk (vej-csi 圍棋) feltalálása, amelyet azért tanított meg léha erkölcsű fiának, hogy ezáltal is helyes útra terelje.[8]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lásd az eredeti szövegben: Shi ji/1. (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 9.)
  2. Lásd az eredeti szövegben: Lun heng/81. (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 9.)
  3. Kínai mitológia 1988 411., 412. o.
  4. Kínai mitológia 1988 412. o.
  5. Kínai mitológia 1988 412. o.
  6. Kínai mitológia 1988 412. o.
  7. Kínai mitológia 1988 412. o.
  8. Lásd az eredeti szövegben: 藝文類聚/74. (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 9.)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
  • Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7. 6. o.
  • Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]