Han-dinasztia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Han-dinasztia
汉朝/漢朝 Han csao
történelmi
i. e. 206i. sz. 220
Han-dinasztia címere
Han-dinasztia címere
A Han-dinasztia i. e. 87-ben
A Han-dinasztia i. e. 87-ben
Általános adatok
Fővárosa Csang'an és Lojang
Népességkb. 57,671,400 (az időszámítás kezdete körül) fő
Hivatalos nyelvek ókínai
Vallás népi vallásosság, taoizmus
Kormányzat
Államforma monarchia
Uralkodó császár (ti)
Dinasztia Han
ElődállamUtódállam
 Csin-dinasztiaHárom királyság kora (kínai) 
A Wikimédia Commons tartalmaz Han-dinasztia
汉朝/漢朝 Han csao
témájú médiaállományokat.

A Han-dinasztia (i. e. 206 – i. sz. 220) Kína történelmében az első hosszú életű császári dinasztia volt.

Története[szerkesztés]

A dinasztia leszármazási táblája

A Csin-dinasztia rövid ideig tartó uralmát egy felkeléssorozat söpörte el. A dinasztia bukását követő zűrzavarból két lázadó vezér, Hsziang Jü és Liu Pang emelkedett ki, akik közül i. e. 202-ben az utóbbi kerekedett felül, megalapítva a Han-dinasztiát. Liu Pang kénytelen volt támogatóit, rokonait nagy földbirtokadományokkal jutalmazni, s a Csin-dinasztia bukásából okulva igyekezett minden tekintetben kompromisszumos politikát folytatni. A központi hatalom megerősödésére, a birodalom felvirágzására csak Liu Pang dédunokája, Han Vu-ti (ur. i. e. 141/140–87) alatt került sor. Wu megfogadta egyik tanácsadója, Tung Csung-su javaslatát, s az ország államideológiájává a konfucianizmust tette, amely ekkor már legista elemekkel keveredett.

A Han-dinasztia síremléke

Han Vu-ti végleg felszámolta a helyi kiskirályok uralmát, a birodalmat tizenhárom tartományra osztotta, amelyet kinevezett hivatalnokok igazgattak. Bevezette a versenyvizsgákat. A birodalom határait évtizedek óta veszélyeztető hsziungnukra sorozatos vereségeket mért, birodalma határait kiterjesztette, s biztosította a Közép-Ázsiába vezető kereskedelmi útvonalakat.

Han Vu-ti uralkodásának vége felé, s különösen utódjai alatt a parasztok terhei növekedtek, fokozódott a földkoncentráció, ami az uralkodóház meggyengüléséhez vezetett. A tehetetlen császárok kezéből a tényleges hatalom a császárnéi családok kezébe csúszott át. Vang Mang, az egyik császárné unokaöccse i. sz. 9-ben palotaforradalmat hajtott végre, s Hszin néven saját dinasztiát alapított. A feszültségek enyhítése érdekében visszaállította a kútföldrendszert, az uralkodó tulajdonának nyilvánított minden földet, megtiltotta a rabszolgák adásvételét, a sólepárlást, a vasöntést és a szeszfőzést állami monopóliummá nyilvánította. A reformokat azonban képtelen volt következetesen végrehajtani, s az állandó bizonytalanság és a természeti csapások hatalmas felkelésekhez vezettek (i. az. 17-ben a Lülin- (Zölderdő) felkelés; i. sz. 18-ban a Cse-mej (vörösszemöldökűek)). Vang Mang uralmát a felkelők megdöntötték, s a trónra a Han-ház egyik tagja, Liu Hsziu került (i. sz. 25), visszaállítva a Han-dinasztia uralmát.

Terrakotta lófej (1-2. század)

Ettől fogva az i. e. 206/202-től i. sz. 9-ig tartó időszakot Nyugati (vagy Korai) Han-kornak, az i. sz. 25-től 220-ig tartó periódust pedig Keleti (vagy Kései) Han-kornak nevezik – a fővárosok, Csang’an (a mai Hszi'an, Senhszi tartományban), illetve Lojang (Honan tartományban) elhelyezkedése alapján). Liu Hsziu visszatért a Nyugati Han-kor elején alkalmazott parasztpártoló politikához, s sikerült dinasztiája hatalmát konszolidálnia. A megerősödött birodalom újra legyőzte a hsziungnukat (73, 91), s megszilárdította Kína közép-ázsiai uralmát.

A 2. században azonban újra megindult a földkoncentráció, a parasztok elszegényedtek, miközben a trónon tehetetlen bábcsászárok követték egymást. 184-ben kitört egy taoista szekta által vezetett felkelés, a sárgaturbánosok felkelése, amely ugyan elbukott, de a dinasztia uralma végleg meggyengült, s a hatalom a helyi parancsnokok kezébe került. Ezek egyike 220-ban hivatalosan is véget vetett a Han-dinasztia uralmának. Ezzel a széttagoltság több évszázados korszaka vette kezdetét Kínában. A Han-kort közvetlenül a három királyság kora (220-280) követte.

A Han-kor Kína történetének egyik legfényesebb korszaka volt: megszilárdult az egységes, bürokratikusan kormányzott Kína eszméje, a kínai művészetek virágzásnak indultak, a konfucianizmus hivatalos állameszmévé vált, rögzült a hivatalnokvizsgák rendszere. A kínaiak a mai napig „han”-oknak nevezik magukat, nyelvüket pedig „a hanok nyelvének” (han-jü).

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons:Category:Han Dynasty
A Wikimédia Commons tartalmaz Han-dinasztia témájú médiaállományokat.