Terrakotta
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A terrakotta (olasz teracotta szóból, jelentése 'égetett föld') tisztítás után megformázott és kiégetett agyag, az ókori művészet egyik legfontosabb alapanyaga, átvitt értelemben az égetett agyagszobrok neve.
Tartalomjegyzék |
A terrakotta alkalmazási területei[szerkesztés]
- Épületdíszítés, párkány- és oromdíszek
- Nagy szobrászatban leginkább az ókori kultúrák használták, a mezopotámiaiak, a kínaiak, az egyiptomiak, a görögök, az etruszkok, a rómaiak. A görögöknél szerepe kezdett háttérbe vonulni, de például az etruszkoknál márvány és bronz hiányában fontos alapanyag maradt.
- A kerámiaművészetben, a kisplasztikában mind a mai napig fontos alapanyagként szerepel, olcsó, könnyen sokszorosítható.
A világ múzeumai mind rendelkeznek terrakotta gyűjteményekkel, a népi művészet kerámiái, kisplasztikái leggyakrabban agyagból készültek. A budapesti Szépművészeti Múzeum terrakotta gyűjteményének egyik legértékesebb része Paul Arndt müncheni régésztől vásárolt terrakotta kisplasztikák. Jelenleg a Kínában 1978-ban felfedezett agyaghadsereg-lelet képezi a világ legnagyobb terrakotta gyűjteményét.
Lásd még[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Művészeti kislexikon. Szerk. Végh János. Budapest : Corvina, 2006. Terrakotta lásd 218. p. ISBN 963-13-5534-9
