Hszin-dinasztia
 |
Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője. Kérjük, , ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján. |
| Hszin ()-dinasztia 新朝 Hszin csao () | |
| történelmi | |
| 9 – 23 | |
 | |
| A Hszin ()-dinasztia | |
| Általános adatok | |
| Fővárosa | Csang'an () |
| Hivatalos nyelvek | ókínai |
| Kormányzat | |
| Államforma | monarchia |
| Uralkodó | császár (huang-ti ()) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hszin ()-dinasztia 新朝 Hszin csao () témájú médiaállományokat. | |
| Átírási segédlet | |
| Hszin csao | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 新朝 |
| Egyszerűsített kínai | 新朝 |
| Mandarin pinjin | Xīn cháo |
| Wade–Giles | Hsin1 Ch'ao2 |
A Hszin ()-dinasztia (9 – 23) rövid életű állam volt, melyet Vang Mang () alapított, aki Ping császár és a gyermek Liu Jing () trónját követelte. Vang Mang () halála után a Han-dinasztiát Liu Hsziu (), Han Csing-ti () távoli utódja állította helyre, így a Hszin ()-dinasztiát a Han-dinasztia interregnumának tekintik, mely a nyugati és a keleti Han-dinasztiát választotta el.
Története[szerkesztés]
A Nyugati Han-dinasztia bukásához évszázados belső problémák vezettek. A birodalom i. e. 80-tól a császár diktatúrája volt, amelyben minden kormányzati posztot csakis az ő családtagjai tölthettek be. Han Vu-ti () uralkodásának vége felé, s különösen utódjai alatt a parasztok terhei növekedtek, fokozódott a földkoncentráció, ami az uralkodóház meggyengüléséhez vezetett. A tehetetlen császárok kezéből a tényleges hatalom a császárnéi családok kezében összpontosult. Vang Mang () (王莽; i. e. 45 – i. sz. 23), az egyik császárné unokaöccse i. sz. 9-ben palotaforradalmat hajtott végre, s Hszin () („Új”) néven saját dinasztiát alapított. A feszültségek enyhítése érdekében visszaállította a kútföldrendszert, az uralkodó tulajdonának nyilvánított minden földet, megtiltotta a rabszolgák adásvételét, a sólepárlást, a vasöntést és a szeszfőzést állami monopóliummá nyilvánította. Új, ókori típusú pénzt bocsátott ki, megváltoztatta a mértékegységek etalonját és minden rangot, intézményt megváltoztatott.[1]
Vang Mang () reformjainak alapjául a sok klasszikus részletet tartalmazó, de nem túl régi kompiláció eredményeképpen összeállított Csou szertartásai című mű szolgált, amely részletes leírást tartalmaz a Csou () adminisztrációs rendszerről, a hivatali rangokat pedig a Föld, az Ég, és a Négy Évszak hivatalnokai közt osztja szét.[2]
Vang Mang () radikális reformjai azonban eredménytelennek bizonyultak, azokat képtelen volt következetesen végrehajtani. Az állandó bizonytalanság és a természeti csapások hatalmas felkelésekhez vezettek. Ezek közül a legjelentősebb az i. sz. 17-es Lülin- (綠林) („Zölderdő”) felkelés és a 18-as vörösszemöldökűek (cse-mej () 赤眉) felkelése volt. Vang Mang () uralmát a felkelők i.sz. 23-ban megdöntötték. A főváros Csang'an () bevételéért vívott csatában, a császár maga is elhunyt. Holttestét a lázadók feldarabolták, a fejét pedig az ideiglenes főváros városfalára tűzték ki. A trónra a Han-ház egyik tagja, Liu Hsziu () (劉秀; i. e. 5 – i. sz. 57) került (i. sz. 25), visszaállítva ezzel a Han-dinasztia uralmát.[3]
Megjegyzések[szerkesztés]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Gernet 2001. 126. o.
- ↑ Gernet 2001. 126., 127. o.
- ↑ Gernet 2001. 127. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ Gernet 2001: Jacques Gernet. A kínai civilizáció története. Budapest, Osiris Kiadó 2001. ISBN 963 389 111 6
- ↑ Loewe 1986.: Loewe, Michael. The Former Han Dynasty. In The Cambridge History of China: Volume I: the Ch'in and Han Empires, 221 B.C. – A.D. 220, 103–222. Edited by Denis Twitchett and Michael Loewe. Cambridge: Cambridge University Press. ISBN 0-521-24327-0.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
Kínai államok (i. e. 29. század – i. sz. 1912) | |
|---|---|
Ókor (i. e. 29. század – i. sz. 220)
 Középkor I. (220–589)
 Középkor II. (589–1368)  Újkor (1368–1912)  |
