Ősközösség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ősközösség az ember első társadalmi-gazdasági struktúrája, amely az egyéni élelemszerzés és az élelemtermelés időszaka között helyezkedik el. Jellemzője a közösségi élelemszerzés, a közösség javainak társas előállítása és a magántulajdon hiánya. Szokás „vadász, halász, gyűjtögető” népességnek nevezni, ez az életmódra utal, míg az ősközösség szó e népek társadalmára.

Az ősközösségi társadalom legfontosabb jellemzői:

  • kis népsűrűség; egy ember fenntartásához 1–10 km² területre van szükség
  • változatos étrend, de a gyűjtött növények a fontosabbak, a vadászat eredménye nem kiszámítható
  • alacsony népszaporulat, a gyermekek számának erős korlátozása
  • sok szabadidő, gazdag szájhagyományok
  • könnyen előállítható, egyszerű szerszámok
  • funkcionalitás, l'art pour l'art művészet nincs, az eszközök kidolgozása kizárólag a használattól függ

Az ősközösség felbomlásának menete vitatott, a lépések sorrendje bizonytalan, az okok és okozatok felcserélhetők. Fokozatosan alakult át az élelemtermelés kialakulásával és a letelepedéssel párhuzamosan a középső kőkorszaktól kezdve. Ekkor jelennek meg a régészeti leletekben a tárolóedények, veteményre utaló nyomok és az állattartást bizonyító háziállat-csontok. A leletek azonban nem utalhatnak arra, hogy az állandó lakhelyek kialakulása miatt volt szükség a vadászat és gyűjtögetés mellé kiegészítő táplálékforrást találni, vagy azért alakultak ki az állandó lakhelyek, mert növényeket kezdtek termeszteni és állatokat tartani. A mai Afrikában egyes népek a mai napig is nomád és félnomád állattenyésztők ideiglenes lakhelyekkel, így az állattenyésztés megjelenése önmagában nem indokolja a letelepedést. Lehetséges, hogy az egyre szaporodó magántulajdonú értéktárgyak tették szükségessé az egy helyben tartózkodást – mivel ezeket egyre nehezebb állandóan költöztetni –, majd a rögzített lakhelyek megjelenése miatt vált létfontosságúvá az élelemtermelés. A terméktöbblet árucserére is lehetőséget adott, így vált lehetővé a második nagy társadalmi munkamegosztás, az élelemtermeléssel foglalkozók és a kézművesek elkülönülése. Ez a folyamat sem tisztázott kellőképpen, mert már az élelemtermelés megindulása előtti időkből is ismert kézművestermék.

A vagyoni differenciálódás hozta létre az ősközösséget felváltó társadalmi rendszereket, elsősorban a redisztribúcióra épülő főnökségi rendszert és a korai királyságokat.

Az ősközösség a Marxot félremagyarázó marxizmusban egyfajta idealisztikus céllá, a kommunizmus mintájává vált.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]