Szuj-dinasztia
| Szuj ()-dinasztia 隋朝 Szuj csao () | |
| történelmi | |
| 581 – 618 | |
 | |
| A Szuj ()-dinasztia | |
| Általános adatok | |
| Fővárosa | Tahszing () (581–605), Lojang () (605–614） |
| Terület | kb. 4,100,000 km² |
| Népesség | kb. 46,019,956 (609-ben) fő |
| Hivatalos nyelvek | közép kínai |
| Vallás | buddhizmus, taoizmus, népi vallásosság |
| Kormányzat | |
| Államforma | monarchia |
| Uralkodó | császár (huang-ti ()) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szuj ()-dinasztia 隋朝 Szuj csao () témájú médiaállományokat. | |
| Átírási segédlet | |
| Szuj csao | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 隋朝 |
| Egyszerűsített kínai | 隋朝 |
| Mandarin pinjin | Suí cháo |
| Wade–Giles | Sui2 Ch'ao2 |
A Szuj ()-dinasztia rövid életű, de jelentős kínai dinasztia volt, amely a több mint három és fél évszázada széttagolt Kínát 589-ben újraegyesítette. A dinasztiának mindössze két uralkodója volt: Jang Csien (), aki Szuj Ven-ti () néven uralkodott (581–604), majd pedig a fia, Szuj Jang-ti () (604–618). Míg Szuj Ven-ti () konszolidálta a dinasztia hatalmát, újjáépítette az egységes igazgatási rendszert és felvirágoztatta a gazdaságot, addig Szuj Jang-ti () költséges építkezéseivel és hadjárataival kimerítette az országot. 618-ban a dinasztiát felkelések döntötték meg, s helyére a Tang-dinasztia lépett. A Szuj ()-dinasztia legfontosabb öröksége az egységes kínai állam helyreállítása mellett a Nagy-csatorna felépítése volt.
Története[szerkesztés]
Jang Cien (), a későbbi Ven () császár ősei két évszázadon át az északi császárok szolgálatában álltak, és rokoni kapcsolatok fűzték őket az Északi Csou ()-dinasztiához. Az Északi Csou () császár 578-ban bekövetkezett halálakor bekövetkezett utódlási harcban Jang Cien () ragadta magához a hatalmat. Tapasztaltsága és rátermettsége megfelelő elismertséget biztosított a számára, hogy seregével megtámadja a déli területeket. Miután legyőzte Csen () állam uralkodóját, a három évszázadon át tartó széttagoltságot követően a kínai birodalom újraegyesült.[1]
Szuj Jang-ti () legfontosabb tette a Nagy-csatorna megépíttetése volt. A csatornára nagy szükség volt, már az i. e. 5. ban felmerült megépítésének ötlete. Kína gazdasági központja a Déli és északi dinasztiák korában a Sárga-folyó völgyéből délre, a Jangce völgyébe került, itt termelték az ország gabonájának nagy részét. A politikai központ viszont továbbra is északon maradt, a nagyobb háborúkat is északon vívták, ezért meg kellett oldani az adógabona és a hadsereg utánpótlásának északra szállítását. Az ország vízi útjai általában nyugat-kelet irányúak, tehát a célnak nem feleltek meg; a szárazföldi utak alkalmatlanok voltak ilyen hatalmas mennyiségű gabona továbbítására; a tengeri hajózás pedig még nem volt elég biztonságos. Így aztán Szuj Jang-ti () úgy döntött, hogy hatalmas, csaknem kétezer kilométer hosszú, hajózható csatornát ásat a déli gabonatermő vidékek és északi fővárosa összekötésére. A nagy mű uralkodásának hatodik évében, 610-ben készült el. A Nagy-csatorna jelentős hatással volt a kínai gazdaság és kereskedelem fejlődésére. Egészen a 19. század végéig, a vasútépítések kezdetéig ez volt az egyik legfontosabb kereskedelmi útvonal, de a déli szakaszát ma is használják. A csatorna építése azonban rendkívüli áldozatokkal járt, volt idő, amikor a felnőtt férfi lakosság egyharmadát kivezényelték a munkához. Ezt a terhet a gazdaság nem tudta elviselni, az erőltetett ütemű munka éhínségekhez vezetett.
A Nagy-csatorna megépítése után tovább rontották a helyzetet a császár hódító hadjáratai; 612 és 614 között háromszor támadta meg milliós sereggel Koreát, s mindháromszor súlyos vereséget szenvedett. Ezután sorra törtek ki a parasztfelkelések, míg végül 618-ban a császári testőrök megfojtották Szuj Jang-ti ()t. A Szuj ()-dinasztia ezzel 38 éves uralkodás után megbukott, de intézkedéseivel előkészítette a Tang-dinasztia három évszázados uralmát.
Kultúra[szerkesztés]
Buddhizmus[szerkesztés]
Költészet[szerkesztés]
A Szuj ()-dinasztia uralkodói[szerkesztés]
| Templomi neve (si hao () 諡號) | Születési neve | Uralkodás ideje | Uralkodási éra |
| Ven-ti () (文帝) | Jang Csien () (楊堅) | 581-604 | Kaj-huang () (開皇) 581-600 Zsen-sou () (仁壽) 601-604 |
| Jang-ti () (煬帝) vagy Ming-ti () (明帝) |
Jang Kuang () (楊廣) | 604-618 | Ta-je () (大業) 605-618 |
| Kung-ti () (恭帝) | Jang Ju () (楊侑) | 617-618 | Ji-ning () (義寧) 617-618 |
| Kung-ti () (恭帝) | Jang Tung () (楊侗) | 618-619 | Huang-taj () (皇泰) 618-619 |
Hivatkozások[szerkesztés]
Megjegyzések[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Paludan 2009. 83. o.
Irodalom[szerkesztés]
- ↑ Gernet 2001: Jacques Gernet. A kínai civilizáció története. Budapest, Osiris Kiadó 2001. ISBN 963 389 111 6
- ↑ Paludan 2009: Ann Paludan. Kínai császárok krónikája. Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó 2009. ISBN 978 963 11 8551 5
- ↑ Wright 2008.: Wright, Arthur F. "The Sui dynasty (581-617)". The Cambridge History of China: Volume 3: Sui and T'ang China, 589-906. Part 1. Edited by Denis C. Twitchett and John K. Fairbank. Cambridge: Cambridge University Press. 48–149. ISBN 978-0-521-21446-9
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
Kínai államok (i. e. 29. század – i. sz. 1912) | |
|---|---|
Ókor (i. e. 29. század – i. sz. 220)
 Középkor I. (220–589)
 Középkor II. (589–1368)  Újkor (1368–1912)  |
