A vörös szoba álma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A vörös szoba álma
Hongloumeng3.jpg
A vörös szoba álma egyik illusztrációja. Hszü Pao-csuan 徐寳篆/徐宝篆 (1810–1873) festménye
Szerző Cao Hszüe-csin 曹雪芹
Eredeti cím Hung lou meng
hagyományos kínai:
紅樓夢
egyszerűsített kínai:
红楼梦
Ország Csing-kori Kína
Nyelv korabeli beszélt kínai
Műfaj regény
Kiadás
Kiadás dátuma 18. század
Magyar kiadó Európa Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1959, 1962, 1964, 1976, 1988

A vörös szoba álma (hagyományos kínai: 紅樓夢; egyszerűsített kínai: 红楼梦; pinjin hangsúlyjelekkel: Hóng lóu mèng) Cao Hszüe-csin 曹雪芹 (más néven: Cao Csan 曹霑, 1715 vagy 1724–1763 vagy 1764) regénye, amelyet a legjelentősebb klasszikus kínai regényként tartanak számon.

A mű kezdetben A kő története (Si-to csi) 石頭記 / 石头记 címen kéziratos formában terjedt Pekingben, még Cao Hszüe-csin életében. A regény első nyomtatott változata 1791–92-ben jelent meg és 120 fejezetből állt. Ezt a változatot Cseng Vej-jüan 程偉元 / 程伟元 (? – 1818) és Kao O 高鶚 (kb. 1738 – kb. 1815) állították össze és adták ki. Máig nem tisztázott a regény utolsó negyven fejezetének szerzősége.

A regényt a romantika és a realizmus stílusjegyeinek keveredése jellemzi, éppúgy megtalálhatók és meghatározók benne a mindennapi élet eseményei, mint a természetfeletti jelenségek, a szereplőket pedig egyszerre irányítják a lelki tényezők és a sorsuk. A regény nem egységes cselekményszövésű, hanem inkább különálló epizódok sorozatából álló mű, melyben a szerző a Csia 賈 / 贾 család hanyatlását ábrázolja nagy részletességgel. A családhoz számos rokon, szolga és szolgáló járul, így a 30 főszereplő mellett több mint 400 mellékszereplő tűnik fel a regény lapjain. A legtöbb figyelmet a fiatal Csia Pao-jü, a családfő tehetséges, de makacs és öntörvényű örököse kapja, aki hanyagolva a társadalmi és a családi hagyományokból fakadó kötelezettségeit, intim viszonyba kerül számos unokahúgával és szolgálójával. E nők közül a legfontosabb a búskomor Lin Taj-jü (Kék Drágakő), Pao-jü szerencsétlen sorsú szerelme, illetve a jó kedélyű Pao-csaj (Drága Boglár), aki végül Pao-jü felesége lesz. A műről, valamint Pao-jü figurájáról általában azt tartják, hogy bizonyos fokig önéletrajzi jellegű, s Cao Hszüe-csin életét tükrözi. A regény képe a nagycsaládról hűen adja vissza a felsőbb osztályok életét a Csing-dinasztia (1644–1911) korai szakaszában, míg a szereplők egyedi ábrázolása olyan pszichológiai mélységet ér el, amilyen számos szakértő szerint korábban nem létezett a kínai irodalomban.

Szerzősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A regény szerzőjeként Cao Hszüe-csint (1715/1724–1763/1764) tartják számon, aki egy igen tehetős, befolyásos kínai család sarja. A család még Cao gyerekkorában elszegényedett, és Dél-Kínából áttelepültek a fővárosba, Pekingbe. Cao Hszüe-csin pontos életrajzi adatai nem ismertek, ami tudható róla, az a kortársai beszámolóiból maradt fenn. Nagy szegénységben, festmények adásvételéből élt Peking nyugati külvárosában, és mintegy egész évtizedig írta regényét, melyet 1763-ban vagy 1764-ben bekövetkezett halála miatt nem tudott befejezni. Egy 80 fejezetből álló kézirat, illetve annak másolatai maradtak utána, amely ekkor még A kő története (Si-to csi 石頭記 / 石头记) címet viselte. Nyomtatásban először csaknem 30 évvel a halála után jelent meg a regény teljes, ekkor már 120 fejezetes változata, amelyet Cseng Vej-jüan 程偉元 / 程伟元 (?–1818) és Kao O 高鶚 (kb. 1738–kb. 1815) állított össze. Máig viták folynak arról, hogy az utolsó negyven fejezetet Kao O toldotta-e az eredeti nyolcvan fejezethez, vagy lényegi részét, szerkezetét, főbb elemeit maga Cao Hszüe-csin írta, s Cseng és Kao csak felfedezte és végső formába öntötte, vagy esetleg a 40 fejezet egy ismeretlen szerző munkája.[1]

Önéletrajzi vonatkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A regény eleven, életszerű karakterábrázolása azt sugallja, hogy a történet nem lehet csupán a fantázia terméke. Már a regény megjelenését követően nem sokkal megkezdődtek a találgatások, spekulációk, hogy vajon kiről, miről szólhat a regény, amelyet a szerző nem akart művében nyilvánvalóvá tenni. Ezek között voltak olyan, minden alapot nélkülöző elméletek is, hogy például A vörös szoba álma tulajdonképpen nem más, mint egy próféciákat tartalmazó mű, amely a Változások könyvének segítségével fejthető meg.[2] Volt azonban néhány olyan teória is, amik egymással versengve majd egy évszázadon át tartották magukat. Ezek közül az egyik legnépszerűbb az volt, hogy a regény a Csing-dinasztia legjelentősebb költőjének, a mandzsu uralkodókhoz rokoni szállal kötődő Na-lan Hszing-töről 納蘭性德 / 纳兰性德 (1655–1685) és családjáról szól.[3] Egy másik teória szerint a dinasztia harmadik császára, Sun-cse 順治 (ur. 1643–1661) és ágyasa, Tong 董 asszony (1639–1660), az egykori kurtizán tragikus szerelmének igaz történetén alapul.[4] Egy harmadik elmélet szerint, melynek egyik fő szószólója Caj Jüan-pej (1868–1940) volt, A vörös szoba álma nem más, mint „a Kang-hszi uralkodása idején alatt született politikai regény. A szerző pedig egy lelkes nacionalista, aki azért írta ezt a könyvet, hogy kifejezze a Ming-dinasztia bukása miatti bánatát, hogy bemutassa a Csing-dinasztia gonoszságait, s hogy kifejezze sajnálatát azon han írástudókkal szemben, akik megalkudva hivatalt vállaltak a mandzsuk alatt…”[5] Ezen elméleteket cáfolta meg a regény eladdig legfelkészültebb és legkiválóbb szakértő tudósa, Hu Si 胡適 / 胡适 (1891–1962), aki felfejtve és rekonstruálva a szerző, Cao Hszüe-csin családi hátterét, elsőként mutatott rá a nyilvánvaló párhuzamokra és jelentette ki, hogy A vörös szoba álma részben önéletrajzi ihletettségű.[6]

Nyelvezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vörös szoba álma a korabeli írott köznyelven íródott, nem pedig a magas kultúra hivatalos nyelvén, az írásban használt ven-jen klasszikus kínaiul. A szerző azonban jártas volt a ven-jen nyelvű írásban és a klasszikus kínai költészetben is, így a regényben olvasható számtalan versbetét ezen a nyelven szólal meg, hibátlanul. A regény párbeszédei pedig azon a korabeli észak-kínai, közelebbről pekingi beszélt nyelvjárásban íródtak, amely a modern beszélt kínai köznyelv közvetlen előzményének tekinthető. A 20. század elején a kínai nyelvészek az írott, megreformált köznyelv elterjesztéséhez előszeretettel használták ezeket a dialógusokat a szöveggyűjteményeikben.[7]

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mitikus indítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A regény egy álom leírásával kezdődik, amit a Szucsouban élő, a történet szempontjából mellékszereplőnek számító Si-jin[m 1] nevű ember álmodik. A könyvtárában, a hőségtől elbóbiskolva álmában egy buddhista szerzetest és egy taoista papot pillant meg. A buddhista szerzetes egy követ visz magával, amiről társa kérdésére elmondja, hogy azért hozza magával, mert a gondviselés akarata folytán egy szerelmi drámát kell elindítania, amelynek itt a Földön kell lejátszódnia. A kőről elmondja, hogy a világ kezdetekor, amikor is az ég megrepedezett oszlopait ki kellett javítani, Nü-kua istennő erre a célra kiválasztott 36 501 darab követ, amiket megolvasztva megjavíthatta az ég oszlopait és kifoltozhatta az eget. Csakhogy ezt az egy követ alkalmatlannak találta és félretette. A kő azonban az istennő kezének érintésétől életre kelt, és a mellőzöttsége miatti fájdalomtól hajtva elvándorolt. Vándorlása során, távol nyugaton, a Szellem-folyam partján találkozott Bíborgyöngyvirággal (Csu Hszien-cao 珠仙草[m 2]), akibe menten beleszeretett. Gyöngéden gondozta, óvta őt, majd a virág földi növénylétét levetkezte, és emberi alakot öltve fiatal leánnyá változott. Ekkor azonban elszakadtak egymástól, s a leány fogadalmat tett, miszerint, ha a következő életében úgy találkozik jótevőjével, mint ember az emberrel, akkor háláját annyi könnyel fogja leróni, amennyit csak egy teljes hosszú élet alatt onthat. S ezt a követ viszi most a buddhista szerzetes a Félelmetes Ébredés Tündéréhez (Csing Huan hszien-ce 警幻仙子), hogy felvegye őt a földön lejátszódó dráma szereplőinek körébe, s a többi szereplő után küldje. Si-jin megkéri őket, hadd vethessen egy pillantást a különös kőre, amelyről beszélgettek. A buddhista szerzetes megengedi, ő pedig azt látja, hogy az egy csillogó fényű, szép jáspiskő, melyre négy írásjegyet véstek: tung-ling pao-jü 通靈寶玉 / 通灵宝玉, vagyis „átható szellemi erő drágaköve”. A kő másik oldalán ugyancsak volt néhány sornyi írás, de mielőtt Si-jin azt is elolvashatta volna, a szerzetes visszavette a követ és távoztak A Nagy Üresség Árnyékbirodalmába. Amikor utánuk akart sietni, hatalmas mennydörgés robaja állította meg, és ébresztette fel.[8]

A történet háttere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet ugyan Csinling 金陵 városában kezdődik, amely Nanking másik neve, ám a központi cselekmény a fővárosban, Pekingben zajlik. A fővárosban négy nemesi család lakik palotáikban, a Csia 賈/贾, a Si 史, a Vang 王 és a Hszüe 薛.[m 3] „Ez a négy hatalmas család rokonságban és sógorságban van egymással, s így jóban-rosszban szövetségesek.”[9] A négy nemesi család közül a szerző a cselekmény szempontjából a Csiákat állítja a központba, akik öt nemzedéke, hogy hercegi rangra emeltettek. „Két édestestvér volt az, aki közülük a trónnak tett kimagasló szolgálatai miatt hercegi rangot viselhetett, az idősebbik mint Ning-kuo 寧國/宁国, a Trón Nyugalmának Hercege, a fiatalabbik mint Zsung-kuo 榮國 / 荣国,[m 4] a Trón Becsületének Hercege.”[m 5][10] A két testvér egy-egy, a hercegi címe után elnevezett palotát (fu 府) építtetett és családjaikkal itt rendezkedtek be. A Csiáknak tehát két palotája is található a városban. Azonban a történet kezdetekor a nagynevű és magas méltóságú Csia család mindkét ágában már a visszafordíthatatlan hanyatlás jelei mutatkoznak.

A központi történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gazdag és tekintélyes Csia családba, amely a császár kegyes jóindulatát élvezi, egy napon bájos vendég érkezik. Kék Drágakő az, aki a rokon Lin család utolsó sarja, s aki édesanyja korai halála miatt a Zsung-kuo palota anyahercegnőjének, nagyanyjának gyámsága alá kerül. A kislány hamar megtalálja a helyét a családban, Cseng asszony, az anyahercegnő menye közli vele, hogy a szelíd, jó nevelést kapott lányaival fog együtt lakni, tanulni és szórakozni. Csupán fiától, Pao-jütől óvja a vendégét. Pao-jü, akinek a neve azt jelenti, hogy „Drága Jáde”, arról a csodálatos kőről kapta a nevét, amit születésekor a szájában találtak és amit azóta is a nyakában hord talizmánként. A két fiatal az első pillanattól kezdve rokonszenvet és vonzódást érez egymás iránt. Kék Drágakő nehezen viseli, amikor egy új kisasszony kerül a palotába. A másik rokonleány, Pao-csaj, vagyis „Drága Boglár”, szintén távoli rokon, aki azonban kicsiny gyerekkorától fogva ismeri az egy évvel fiatalabb unokaöccsét, Pao-jüt, s vele cinkos barátságban vannak. Kék Drágakő féltékenységét Pao-jü csak esdeklő bocsánatkérésekkel tudja valamelyest enyhíteni.

Egy alkalommal, amikor a család a Ning-kuo-palotabeli rokonságnál vendégeskedik, Pao-jü a fiatal és szép sógornőjének, Csin Ko-csingnek a szobájában tér éjjel nyugovóra. Furcsa álmot lát, melyben a Félelmetes Ébredés Tündére elviszi őt a Nagy Üresség Árnyékbirodalmába, ahol a szenvedélyek démonai lakoznak. Pao-jü egy figyelmeztető feliratot is olvas: „Létezés lesz látomássá, látomás lesz létezéssé”. Az ifjú lepihen és meghallgatja a Tündér táncoslányainak előadásában a „Vörös Szoba Álmának” tizenkét énekét.[m 6] Sajnos nem tudja megfejteni a szöveg finom célzásait és bonyolult allegóriáit. A Tündér figyelmezteti, hogy a jövőben vigyázzon az egészségére, mert folyamatos veszélyben van attól a kórságtól, amit bujaságnak hívnak, s amely Pao-jü esetében a szellem bujasága. Ezt követően a Tündér bebocsátotta hozzá legszebb szolgálólányát, hogy az megtanítsa a fiúnak a szerelem művészetét, és ezáltal ráébressze arra, mily végesek még a halhatatlanok örömei is.

Nem sokkal a látogatást követően a szép sógornő, Csin Ko-csing váratlanul meghal. Halála sorsfordítónak mutatkozik a temetésére összegyűlt nagycsalád életében. Innentől valahogy minden rosszra fordul. Pao-jü továbbra is Pao-csaj és Kék Drágakő féltékeny játszmájában őrlődik, miközben szigorú apja korholásait hallgatja léha életvitele miatt. Pao-jü nővére, Tavasz Érkezése abban a megtiszteltetésben részesül, hogy a császár másodfeleségének rangjába emelik. Hazalátogatása alkalmával a méltóságos rokont a család egy hatalmas költséggel létrehozott új, gyönyörű park, A Szemek Gyönyörűségének Parkjával tiszteli meg. A látogatást követően a család fiataljai ennek a parknak az épületeiben kapnak új lakrészeket. Pao-jü és Kék Drágakő között titkos szerelem szövődik. S bár házasságukat tervezgetik, a család női tagjainak más szándékuk van. Amikor Kék Drágakő megtudja, hogy szerelmese felesége Pao-csaj lesz, betegségbe esik, és az esküvőjük napján meghal.

Ez a esztendő a családra is sorscsapásként nehezedik, amit az is rossz ómenként vetít előre, hogy Pao-jü elveszíti talizmánkövét. Pao-jü apját vesztegetéssel vádolják meg, és a császári kegynek vége szakad. A család több tagját meghurcolják és száműzik. A hanyatlást szomorúan és tehetetlenül szemlélő anyahercegnő nyolcvanhárom éves korában távozik az élők sorából. A család már jóval szerényebb körülmények között kénytelen megrendezni az újabb temetését. Pao-jü nővére, a császár másodfelesége is meghal messze idegenben. Pao-jü sokadjára is betegségbe esik, pedig a vizsgái időpontja, melyet apja követelésére kell letennie, nagyon közel van. Amikor már az orvosok is lemondtak a fiúról, egy buddhista szerzetes kér bebocsátást a palotába, aki az elveszettnek hitt jádekövet hozta vissza. Pao-jü menten felépül és hosszasan beszélget a szerzetessel. Megtudja, hogy ő bizony a csodás kő újjászületése, míg szerelme, az elhunyt Kék Drágakő, a neki hálás Bíborgyöngyvirág volt. Pao-jü ettől kezdve szobájába zárkózva készül a vizsgáira, s amint a vizsga napja elérkezik, unokaöccsével együtt útnak indul, hogy megpróbáljon a család nevének dicsőséget szerezni. Este azonban az unokaöcs egyedül tér haza, és nem tudja merre lehet, hová tűnhetett el mellőle Pao-jü, akivel a vizsga végeztével még együtt jöttek ki. Sehol nem akadnak a nyomára, pedig császári hírnökök is keresik, hiszen Pao-jü a vizsgán az előkelő hetedik helyet szerezte meg. Kedvéért a császár hazaengedi a száműzött rokonait is, de a fiú így sem került elő. Neve mégsem veszett ki a világból, mert a császár meghallgatván Pao-jü történetét a „Csodálatos szellemi géniusz” cím adományozásával tiszteli meg emlékét. Felesége, Pao-csaj néhány hónap múlva egy kisfiút szült a családnak: Pao-jü egyetlen gyermekét.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A regényben – a klasszikus kínai regényektől nem idegen módon – rendkívül sok szereplő jelenik meg, akik közül mintegy harminc fő- vagy főbb szereplőnek tekinthető, míg a mellékszereplők száma közel ötszáz. A szerző különösen a női szereplők ábrázolásában jeleskedett, összetett karakterei máig hivatkozott, népszerű alakjai a kínai műveltségnek. Az alábbi felsorolásban csak a történet alakításában jelentősebb szereppel rendelkező alakokat szerepelnek, feltüntetve nevük eredeti, kínai formáját és megadva a magyar fordításban olvasható változatát.

Pao-jü és Csinling tizenkét szépsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csia Pao-jü 賈寶玉 / 贾宝玉; jelentése: „Drága Jáde”, a magyar fordításban: Pao-jü.
    A regény központi figurája, férfi főszereplője, aki a történet kezdetekor 12–13 vagy 14 éves.[m 7] A Zsung-kuo palotabeli Csia Cseng és felesége Vang asszony fia, aki egy csodálatos kővel a szájában született, melyet talizmánként azóta is a nyakában visel. Innen kapta a nevét is, amely „Drága Jádét” vagy a magyar fordításban: „Ékkövet” jelent. A történet misztikus magyarázata szerint ő ennek a csodás kőnek emberi alakot öltött formája. A szigorú konfuciánus elveket valló apja, nagy hangsúlyt fektetne a klasszikus műveltségének csiszolására, míg ő inkább a könnyebb olvasmányokat és a szórakozás különféle formáit részesíti előnybe. Az anyahercegnő kedvenc és elkényeztetett unokája, aki kiváltképp a lányok, a nők társaságában érzi jól magát, épp ezért a környezetében sokan attól tartanak, hogy felnőve puhány szoknyabolonddá válik. Mindezek ellenére „nagyon szeszélyes, de eleven eszű, öregesen okos fiúvá fejlődött”[11] A buja vágyaknak is nehezen tud ellenállni, a történet során a palota számos női lakójával (rokonok, szolgálólányok) kerül intim kapcsolatba, miközben az igazi szerelme Kék Drágakő.
  • Lin Taj-jü 林黛玉; jelentése: „Kékesfekete Jáde”, a magyar fordításban: Kék Drágakő vagy Lin kisasszony.
    A regény női főszereplője, Pao-jü 12 éves unokahúga, később szerelme is. Édesapja a Jangcsou-beli tudós hivatalnok, Lin Zsu-haj, édesanyja pedig az anyahercegnő egyetlen leánya, Csia Min. Rendkívül művelt, kiválóan ért a költészethez és a zenéhez, ám rendkívül zárkózott és féltékeny teremtés. A történet szerint Kék Drágakő édesanyja halálakor kerül nagyanyja gondozásába a Zsung-kuo palotába, később pedig édesapját is elveszíti. Már a palotába érkezése napján Pao-jüvel együtt szinte azonnal megmagyarázhatatlan, sorsszerű vonzalmat éreznek egymás iránt. A misztikus kerettörténet szerint ugyanis ő Bíborgyöngyvirág reinkarnációja, aki azért született a földre, hogy könnyeivel rója le háláját egykori jótevőjének.
  • Hszüe Pao-csaj 薛寶釵 / 薛宝钗; jelentése: „Kincs-hajtű”, a magyar fordításban: Drága Boglár vagy Pao-csaj.
    Hszüe Pan húga, akiknek az édesanyja édestestvére a Zsung-kuo palotabeli Cseng úr feleségének. Kései gyermekként, az édesanyja negyvenévesen szülte. Léha bátyja helyett, ő az özvegyen maradt anyjuk igazi támasza. „Puha, kerekded szépségével Pao-csaj simára csiszolt fényes acháthoz hasonlított. De csiszoltsága nemcsak külsőleg volt tökéletes. Hála a tanulásban tanúsított buzgóságának… tízszeresen is felülmúlta bátyját… Kiemelkedő erényei és előnyös tulajdonságai miatt hamarosan felfigyeltek rá, és rákerült azoknak a lányoknak a listájára, akiket a nemesi és mandarin-osztály tekintélyes családjaiból évente birodalomszerte kiválasztottak, hogy őket az udvarnál bemutassák, s aztán vagy a császári ágyasok, vagy pedig a császári hercegnők palotahölgyei sorába emeljék őket.”[12] A történet idején ünnepli a 15. születésnapját.
  • Csia Jüan-csun 賈元春 / 贾元春; jelentése: „Első Tavasz”, a magyar fordításban: Tavasz Érkezése.
    Pao-jü, mintegy tíz évvel idősebb nővére. Nevét onnan kapta, hogy az első holdhónap első napján született. A történet idején már nem tartózkodik a palotában, mert „szépsége és erényei miatt méltónak találták arra, hogy mint palotahölgyet, a császárnő szolgálatába vegyék.”[13] Majd a császár másodfeleséggé léptette elő, és a Főnixpalota úrnőjévé nevezte ki.[14]
  • Csia Tan-csun 賈探春 / 贾探春; jelentése: „Tavasz Keresése”, a magyar fordításban: Tavasz Virulása.
    Pao-jü húga. Valójában csak féltestvérek, hiszen Tavasz Virulásának Cseng úr egyik ágyasa, Csao az édesanyja.
  • Csia Jing-csun 賈迎春 / 贾迎春; jelentése: „Tavasz Üdvözlése”, a magyar fordításban: Tavasz Köszöntése.
    Csia Sö herceg egyik lánya.
  • Csia Hszi-csun 賈惜春 / 贾惜春; jelentése: „Tavasz Sajnálása”, a magyar fordításban: Tavasz Búcsúzása.
    A Ning-kuo-palotabeli Csen herceg édestestvére, aki a Zsung-kuo-palotában nevelkedik, mivel a Csia anyahercegnő unokájaként bánik vele. A történet idején tíz egynéhány éves, a második legfiatalabb Csin-ling tizenkét szépsége között. A Csia-ház bukását követően buddhista apácának áll.
  • Si Hsziang-jün 史湘雲 / 史湘云; jelentése: „A Hsziang-folyó felhője”, a magyar fordításban: Felhőcske.
    Csia Pao-jü egyidős unokanővére. A Si család legfiatalabb nemzedékét képviseli, a Csia nagyanya, vagyis az anyahercegnő fivérének unokája. „Hetyke elevensége és bugyborékoló víg kedélye miatt a takaros kis Hsziang-jün kisasszony régtől fogva szívesen látott vendége volt a háznak, s gyermekkorától kezdve jó pajtása volt a vele egyidős Pao-jünek. ők ketten nem egy vidám csínyt követtek el együtt…”[15]
  • Vang Hszi-feng 王熙鳳 / 王熙凤; jelentése: „Ragyogó Főnix”, a magyar fordításban: Főnix vagy Főnix asszony.
    Az anyahercegnő legidősebb unokájának, Csia Liennek a felesége. Fiatal, szép, határozott és energikus asszony, aki az anyahercegnő és Wang asszony után a harmadik legbefolyásosabb és legnagyobb tekintélyű nő a Csia családban. Csin Ko-csing halála után megbízzák, hogy felügyelje és irányítsa a Ning-kuo-palota ügyeit. Ebben a feladatában erőskezű matrónaként áll helyt. Férje nem túl kedvesen bánik vele, nem kap sok szeretet tőle. Olykor a kegyetlenségig kemény és gonosz. Egy ízben, egyik makacs udvarlóját, zaklatóját addig gyötörte, míg az el nem emésztette magát, egy másik alkalommal pedig férje gyűlölt ágyasát, második Ju kisasszonyt kergette öngyilkosságba. Ennek ellenére olyan egyszerű emberekkel, mint például Liu asszony, képes együtt érző, baráti kapcsolatot kialakítani, aki egyébként Főnix asszony egyetlen lányának a nevét is adta.
  • Csia Csiao-csie 賈巧姐 / 贾巧姐; a magyar fordításban nem nevezik nevén.
    Főnix asszony és Csia Lien egyetlen lánya. A regényben többnyire, mint gyermek jelenik meg. A Cseng Vej-jüan és a Kao O regényváltozatában, a Csia-ház bukása után, Liu asszony közvetítésével feleségül megy az öregasszony szomszédságában lakó vagyonos család sarjához, és boldogan éli az ifjú vidéki feleségek eseménytelen életét. A tizenkét szépség között ő a legfiatalabb.[m 8]
  • Miao-jü 妙玉; jelentése: „Szépséges Jáde”, a magyar fordításban: Miao-jü
    Szépséges és fiatal buddhista hitű remetelány, aki Zsung-kuo-palotában lakik. „Ez a nagy műveltségű tizennyolc éves lány Szucsouból, nemesi mandarincsaládból származott. Szülei halála után lemondott a világról és Buddha szolgálatára szentelte magát. A császári feleség látogatása alkalmával a város kapuin kívül fekvő egyik kolostorból hozták át a parkba.[16]
  • Li Van 李紈 / 李纨; jelentése: „Fehér selyem”, a magyar fordításban: Li Van.
    Pao-jü fiatalon elhunyt bátyjának, Csia Csunak az özvegye, Pao-jü sógornője. Elsődleges feladata, fiának Lannak a felnevelése és a fiatal sógornők felügyelete. A húszas éveinek végén járó özvegyet a regény szelíd természetű asszonyként mutatja be, aki a tökéletes mintaképe a konfuciánus elvek szerint előírt gyászoló feleségnek. Mikor fia sikeresen leteszi a hivatalnoki vizsgáját, ő is magasabb társadalmi pozícióba jut, ennek ellenére mégis tragikus figura, hiszen a regény szerint a szigorú erkölcsi normák és társadalmi szabályok rigorózus betartásának áldozta fel ifjúságát.
  • Csin Ko-csing 秦可卿; a magyar fordításban: Zsung asszony vagy Csin Ko-csing.
    Ning-kuo-palotabeli Csen herceg szép, fiatal menye, Csia Zsung felesége. Az ő hálószobájában és ágyában álmodta Pao-jü a titokzatos „vörös szoba álmát”, amelyben a Félelmes Ébredés Tündére a Ko-csing nevű húga segítségével mutatta meg a fiúnak a szerelem művészetét. A fiatal asszony, mint kacér, érzéki nő jelenik meg a regényben, akinek még az apósával is viszonya volt. Korai, betegség okozta tragikus halála és temetése a regény egyik központi eseménye. A neve kettős szójátékot is rejt, ugyanis, nevének három írásjegye, a csin ko csing 秦可卿, hasonló hangzású, de más jelentésű írásjegyekkel írva jelentheti, hogy „az érzelmek lehetnek lényegtelenek” 情可輕 vagy „az érzelmek lehetnek túláradóak” 情可傾.

Galéria 1[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kaj csi 改琦 (1773–1828) illusztrációi a regényhez 1879-ből:

További főszereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csia mu 賈母 / 贾母; a magyar fordításban: Csia nagyanya, vagy anyahercegnő, vagy öreg taj-taj.
    Eredetileg a Si családból származik, a férje, Csia Taj-san halála után – a történet idején – ő a Zsung-kuo-palota teljhatalmú úrnője. Két fia (Csia Sö, Csia Cseng) és egy lánya (Csia Min) van. A lánya, aki férjhez menve elköltözött a palotából, korán meghal, így az anyahercegnő félárva unokáját, Kék Drágakőt magához veszi a palotába, ahol támogatja és segíti annak a másik kedvenc, dédelgetett unokájával, Pao-jüvel való kapcsolatát.
  • Liu lao-lao 劉姥姥 / 刘姥姥; a magyar fordításban: Liu asszony, vagy Liu sógornő.
    Csia Cseng feleségének távoli, falun élő rokona, aki időnként látogatóba érkezik a Zsung-kuo-palotába. „Jó erőben lévő, idős parasztasszony.”[17]
  • Csia Sö 贾赦 / 贾赦; a magyar fordításban: Csia Sö.
    Az anyahercegnő idősebbik fia, a történet idején ő viseli a Zsung-kuo palota hercegi címét: „barátságos, kissé flegmatikus úr, ki szereti a nyugalmat és nem nagyon törődik a családi háztartás ügyeivel.”[18]
  • Csia Cseng 賈政 / 贾政; a magyar fordításban: Csia Cseng.
    Az anyahercegnő fiatalabbik fia: „kiváló szellemi és jellembeli tulajdonságokkal rendelkezik. Törzsének főméltóságú őséhez minden tekintetben méltó, s annak mindig is kedvence volt. Nagyapja kívánságára, de hajlamainak megfelelően is, szabályszerűen és alaposan felkészült a hivatalnoki pályára. Különleges császári kegy folytán a harmadik állami vizsga kötelezettsége alól fölmentették, és most kisegítő egy minisztériumban.”[19] A legidősebb főfelesége Vang asszony, ők Pao-jü szülei.
  • Csia Lien 賈璉 / 贾琏; a magyar fordításban: Csia Lien.
    Vang Hszi-feng, vagyis Főnix asszony férje, Pao-jü unokabátyja.
  • Hsziang-ling 香菱; a magyar fordításban: kis Lótusz.
    Valódi neve: Csen Jing-lien 甄英莲, annak a Csen Si-jinnek a lánya, aki a regény elején a csodálatos kő álmát álmodja. A lányt ötéves korában rabolták el, majd tizenhárom évesen, a történet idején, adja el az elrablója egy Feng nevű embernek rabszolgaként, néhány napra rá Hszüe Pannak is, aki miatta öli meg Fenget.
  • Ping-er 平兒; a magyar fordításban: Ping-er.
    Vang Hszi-feng, vagyis Főnix asszony szobalánya.
  • Hszüe Pan 薛蟠; a magyar fordításban: Hszie Pan (sic!).
    A nagy befolyással bíró Hszüe család sarja, Hszüe Pao-csaj, vagyis Drága Boglár bátyja. Nem saját tehetségéből, hanem az örökségként rámaradt milliós vagyonból tisztséget visel és illetményt húz a pénzügyminisztériumból, mint a császári udvari ruhatár kiváltságos bevásárlója. Az üzlethez nem igazán ért, ezt bizalmasaira hagyja. „Ő maga teljesen a szenvedélyeinek élt, és idejét kakasviadalokkal, lóversenyekkel, vadászatokkal és részeg dáridókkal ütötte agyon. Pazarló volt és élvhajhász, féktelen, durva fickó, faragatlan viselkedésű és nyegle modorú.”[20] A történet elején embereivel agyonveret egy Fang nevű férfit, aki előbb vette meg rabszolgaként az általa is kiszemelt kis Lótuszt.
  • Vang fu-zsen 王夫人; a magyar fordításban: Vang asszony.
    Csia Cseng legidősebb főfelesége, ő Pao-jü és Tavasz Érkezésének édesanyja.
  • Hszüe ji-ma 薛姨媽 / 薛姨妈; a magyar fordításban: Hszie néni (sic!).
    Pao-csaj, vagyis Drága Boglár édesanyja.
  • Hua Hszi-zsen 花襲人 / 花袭人; a magyar fordításban: Gyöngyszem.
    Pao-jü kedvenc szolgálólánya és bizalmasa, aki két évvel idősebb a fiúnál. Ő az, akivel a fiú, felébredve a „a vörös szoba álmából”, élete első szexuális kapcsolatát létesíti. „Ettől a naptól kezdve a fiú többé nem mint szolgálóleányt, hanem mint bizalmasát kezelte a leányt, az pedig még az eddiginél is nagyobb odaadással viszonozta bizalmát.”[21]
  • Csing-ven 晴雯; jelentése: „Tiszta felhő”; a magyar fordításban: Tarka Felhő.
    Pao-jü idősebb szobalánya.
  • Jüan-jang 鸳鸯; a magyar fordításban: Mandarinkacsa.
  • Ming-jen 茗煙 / 茗烟; a magyar fordításban: Ming-jen.
    Pao-jü fiatal szolgája.
  • Ce-csüan 紫鵑 / 紫鹃; a magyar fordításban: Kakukk.
    Fiatal szobalány, akit az anyahercegnő saját személyzetéből osztott be unokája, Kék Drágakő mellé.
  • Hszüe-jen 雪雁; a magyar fordításban: Hókacsa.
    Fiatal (tíz esztendős) szobalány, akit Két Drágakő Jangcsouból hozott magával.
  • Csao ji-niang 趙姨娘 / 赵姨娘; a magyar fordításban: Csao másodfeleség.
    Csia Cseng másodfelesége, ő Tavasz Virulásának és Csia Huannak, Pao Jü fiatalabb féltestvéreinek édesanyja

Galéria 2[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kaj csi 改琦 (1773–1828) illusztrációi a regényhez 1879-ből:

Fontosabb mellékszereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csin Csung 秦鐘; a magyar fordításban: Csin Csung.
    Pao-jü unokaöccsének feleségének Csing Ko-csingnek az öccse, aki ugyan egy nemzedékkel alacsonyabb szinten van Pao-jünél, mégis valamivel idősebb nála. Tanulótársak lesznek a Csia család által fenntartott házi iskolában, majd a legjobb barátokká válnak. Súlyosan megbetegszik, és a regény 16. fejezetében meghal.[m 9]
  • Csia Lan 賈蘭; a magyar fordításban: Csia Lan.
    Pao-jü unokaöccse, a fiatalom elhunyt bátyjának Csia Csunak és özvegyének Li Vannak a fia.
  • Csia Csen 賈珍; a magyar fordításban: Csia Csen, vagy Csen úr.
    A Ning-kuo-palota negyedik hercege.
  • Csia Zsung 賈蓉; a magyar fordításban: Csia Zsung.
    A Ning-kuo-palota negyedik hercegének, Csia Csennek a fia, aki a történet idején 16 éves, de ő maga nem méltó a hercegi címre, mert „atyja hibájából híjával volt minden értelmes nevelésnek. Csak szeszélyeinek és élvezetinek él…”[22] Ő Csin Ko-csing férje.
  • Ju si 尤氏; a magyar fordításban: Ju asszony, vagy Ju mama.
    Csia Csen felesége, a Ning-kuo-palota úrnője.
  • Ju er csie 尤二姐; a magyar fordításban: második Ju kisasszony, vagy második Ju lány.
    Ju asszony idősebbik hajadon lánya. Csia Lien a legnagyobb titokban veszi feleségül, s Főnix asszony jó ideig nem is tud férje másodfeleségének létéről. Amikor azonban kitudódik, sőt, a második Ju kisasszony terhes is lesz, Főnix asszony módszeres kegyetlenségeivel az öngyilkosságba hajszolja.
  • Ju szan csie 尤三姐; a magyar fordításban: harmadik Ju kisasszony, vagy harmadik Ju lány.
    Ju asszony fiatalabbik hajadon lánya. Szemérmetlen, kacér nőszemély, akit a nővére Csia Lien segítségével akar férjhez adni mindenáron. Ő titokban Pao Jüt szemelte ki magának, mint jövendőbeliét. Végül Rideg Lovag jegyzi el, ám a férfi végül meggondolja magát. A megszégyenített harmadik Ju kisasszony öngyilkos lesz.
  • Hszing fu-zsen 邢夫人; a magyar fordításban Hszing asszony
    Csia Sö felesége, Csia Lien mostohaanyja.
  • Csia Huan 賈環; a magyar fordításban: Csia Huan vagy a fattyú.
    Pao Jü öccse. Csupán féltestvérek, hiszen Csia Huan édesanyja Csao másodfeleség.
  • Sö-jüe 麝月; jelentése: „Pézsmaszarvas hold”; a magyar fordításban: Pézsma
    Pao-jü szobalánya, aki rangban közvetlenül Gyöngyszem és Tarka Felhő után következik. Odaadó, gondoskodó teremtés, tökéletesen egészíti ki Gyöngyszemet.
  • Csiu-tung 秋桐; a magyar fordításban: Csiu-tung.
    Tizenhét éves hajadon lány, aki kezdetben Csia Sö herceg szolgálója volt, majd később ura a fiának, Csia Liennek ajándékozta ágyas gyanánt.[23]
  • Sa ta-csie 傻大姐; a magyar fordításban: Bambácska.
    Az anyahercegnő mellett durva munkákat végző szolgáló és kifutólány. „Az anyahercegnő kedvét lelte a tenyeres-talpas, széles képű és nagy lábú teremtésben, akinek egyszerű, naiv lelkivilága a vidámság állandó forrásául szolgált.”[24]
  • Csia Jü-cun 賈雨村; a magyar fordításban: Csia Jü-cun.
    A Csia család feltételezett, távoli rokonságába tartozó személy. Kék Drágakő apjának, Lin Zsu-hajnak a pártfogoltja, aki beajánlja őt a Zsung-kuo palotába. Ő kíséri el a fővárosba Lin úr lányát, Kék Drágakőt.

Galéria 3[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kaj csi 改琦 (1773–1828) illusztrációi a regényhez 1879-ből:

Családfák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csia család[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 
 
 
 
 
 
 
 
 
† Közös ősök
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csia Jen
(Ning-kuo hercege)
 
 
 
 
 
 
 
Csia Jüan
(Zsung-kuo hercege)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csia Taj-hua
 
 
 
 
 
 
 
Csia Taj-san
 
Csia nagyanya
az anyahercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csia Fu
 
Csia Csing
 
 
 
 
 
 
 
Csia Sö
 
Hszing asszony
 
Csia Min
 
Lin Zsu-haj
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Jo Si
 
Csia Csen
 
Csia Hszi-csun
Tavasz Búcsúzása
 
Vang Hszi-feng
Főnix asszony
 
Csia Lien
 
Csia Jing-csun
Tavasz Köszöntése
 
 
 
Lin Taj-jü
Kék Drágakő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csia Zsung
 
Csin Ko-csing
 
 
 
 
 
Csia Csiao-csie
 
Csia Cseng
 
Vang asszony
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Li Van
 
Csia Csu
 
Csia Jüan-csun
Tavasz Érkezése
 
Pao-jü
 
Csia Tan-csun
Tavasz Virulása
 
Csia Huan
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csia Lan

A Si család[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 
 
 
 
 
 
 
 
 
† A Si család őse
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csia nagyanya
az anyahercegnő
 
 
 
 
 
 
 
Csia nagyanya fivére
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Felhőcske apja
 
 
Si Ting
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Si Hsziang-jün
Felhőcske

A Vang család[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
† A Vang család őse
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Vang Hszi-feng, Főnix asszony apja
 
 
 
Vang Ce-teng
 
 
 
Vang aszony
 
 
Vang Ce-seng
 
 
 
Hszüe néni
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Wang Rong
 
Vang Hszi-feng
Főnix asszony
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Xia Csin-kui
 
Hszüe Pan
 
Hszüe Pao-csaj
Drága Boglár
 
Csia Pao-jü
 
 

Helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szun Ven 孙温 (1818–1904) egyik illusztrációja a regényhez (19. sz.)

Mivel A vörös szoba álma lényegében egyetlen család történetére építkező regény, viszonylag kevés olyan helyszín jelenik meg, amikor az események a Csia család két palotája jelentette mikrokörnyezeten kívül játszódnak.

A történet Szucsouban 蘇州 / 苏州 kezdődik, ahol Csan Si-jin és Csia Hua élnek. Ez utóbbi egyébként Hucsouban 湖州 született. A Lin család ugyancsak Szucsouban él, közelebbről Jangcsouban, ahol Csan Si-jinnel összeér a történetük.

A Csia család eredetileg Csinlingből 金陵 („Arany domb”) származik, ami a korabeli Nanking 南京, vagyis a „Déli Főváros” másik neve. Ide nevezték ki prefektusnak Csia Huát, és a regény elején még itt áll a Hszüe család palotája is.

A regény túlnyomó része a fővárosban (csing 京, vagy csing-tu 京都), illetve környékén játszódik. A mandzsuk uralta Csing-dinasztia idején (1644–1911) végig Peking 北京, vagyis az „Északi Főváros”, amelyet azonban a szerző egyszer sem nevez meg konkrétan. Itt áll a Csia család két palotája is, a Ning-kuo fu 寧國府 / 宁国府, vagyis a „Trón Nyugalmának Palotája” és a Zsung-kuo fu 榮國府 / 荣国府 , vagyis a „Trón Becsületének Palotája”. Amikor a Zsung-kuo-palotabeli Csia Jüan-csunt a császár másodfeleségének rangjába emeltetett és megengedték neki, hogy hazalátogasson a szülői házba. A rokonság azzal tisztelte meg az immár magas méltóságú családtagját, hogy a palota területén egy impozáns parkot alakított ki, amelyet (Ta-kuan jüannak 大觀園 / 大观园, vagyis „A Szemek Gyönyörűségének Parkjának” neveztek el. Az új park leglátványosabb helyszínei és épültei közül a legtöbbnek Pao-csaj adott költői, találó elnevezést. A látogatást követően a család néhány tagja, mint például Pao-jü, Kék Drágakő, Si Hsziang-jün és Hszüe Pao-csaj itt kapnak egy-egy saját lakrészt, rezidenciát.

A Szemek Gyönyörűségének Parkjának főbb részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szemek Gyönyörűségének Parkja egy 1889-ből származó illusztráción
  • Bambusz Remetelak (Hsziao-hsziang kuan 潇湘馆 / 瀟湘館; szó szerint „Viharzúgásos Hsziang-lak”): Kék Drágakő lakrésze a parkban.
  • Harmonikus Piros Udvar, vagy Begónia Udvar (Ji hung jüan 怡红院 / 怡紅院; szó szerint: „Harmónia vörös udvar”): Pao-jü lakrésze a parkban.
  • Őserdő Udvar (Heng vu jüan 蘅蕪苑 / 蘅芜苑; szó szerint: „Illatozó növényzet kertje”): Hszüe Pao-csaj lakrésze a parkban.
  • Rizstermelő Paraszt háza (Tao hsziang csü 稻香居 / 稻香居; szó szerint: „A rizstermelés illatának háza”): Az özvegy Li Van lakrésze a parkban.
  • Ce ling csou li tö cuj csin lou 紫菱洲里的翠錦樓 / 紫菱洲里的翠锦楼): Tavasz Köszöntésének a lakrésze a parkban.[m 10]
  • Derült Őszidő Remetelak (Csiu suang csaj 秋爽齋 / 秋爽斋): Tavasz Virulásának a lakrésze a parkban.
  • Damasztkioszk (Csuj csin ko 綴錦閣 / 缀锦阁): Tavasz Köszöntésének a lakrésze a parkban.
  • Meleg Illatok Kastélyocskája (Liao feng hszüan ju nuan hsziang wu 蓼風軒暖香塢 / 蓼风轩暖香坞): Tavasz Búcsúzásának a lakrésze a parkban.
  • Li-hsziang jüan 梨香院: Hszüe néni lakrésze a Zsung-kuo-palotában.[m 11]
  • Jégmadárkalitka (Lung cuj an 隴翠庵 / 陇翠庵; szó szerint: „Lung-hegyi jégmadár apácazárda”): Miao-jü lakrésze a parkban.
  • A Szemek Gyönyörűségének Kilátója (Ta-kuan lou 大觀樓 / 大观楼; szó szerint: „A nagy látvány tornya”): a park főépülete.

Szövegváltozatok, kiadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vörös szoba álmának szövegkritikai vizsgálata máig központi tárgyát képezi a kutatásoknak. Ennek oka, hogy a fennmarat kézirat- és kiadásváltozatok olyan, olykor jelentős különbségeket mutatnak, melyekre mindenképpen érdemes lenne magyarázatot találni.Tény az, hogy a művet Cao Hszüe-csin életében nem adták ki, nem adatta ki, azonban több, kézzel másolt példány létezett belőle.[25] Számos kutató azon a véleményen van, hogy az eredeti, Cao-féle kézirat összesen 108 vagy 110 fejezetből állhatott, de ismeretlen okok miatt, a szerző halála után már csak 80 fejezet maradt fenn. Egy ilyen kézirat volt az is, amelyet majd 1791-ben Cseng Vej-jüan és Kao O megszerkesztett és nyomtatásban is megjelentett, és olyan változtatásokat, javításokat tartalmaz, amelyeket a szerző, Cao nem engedélyezett.[26] Elképzelhető, hogy a szerző saját maga semmisítette meg a befejező kb. 30 fejezetet,[27] de az is lehetséges, hogy ezek a hiányzó fejezetek bekerültek a Cseng és Kao által 120 fejezetesre bővített kiadásba.[28]

A „Rúzs-féle változatok”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A regény „Csi-mao kéziratának” (己卯本) egyik lapja, ami egyike a „Rúzs-féle” kéziratos változatoknak (kb. 1759)

A vörös szoba álma egészen az 1791-es nyomtatott megjelenéséig csak kéziratos változatokban létezett, melyek közül sokáig csak a 80 fejezetes változatok voltak ismertek. Ezeket ismeretlen szerkesztők vörös tussal korrigálták, javították és kommentálták. Ezekből a kommentálásokból az sejthető, hogy már a regény korai, kéziratos változatának sem egyetlen szerzője volt, és ezek a szerkesztők, kommentátorok akár Cao Hszüe-csin közvetlen családtagjai is lehettek. A regényen a legjelentősebb szerkesztői munkát egy Cse Jen-csaj 脂硯齋 / 脂砚斋 (szó szerint: „Rúzs Tus-dörzskő Stúdió”) álnevet használó személy végezte el. Az általa szerkesztett, korrigált legkorábbi kéziratos szövegváltozatokat ma Cse-pen 脂本, vagyis „Rúzs-féle változatoknak” nevezik. A vizsgálatok eredményeképpen az is elképzelhető, hogy ennek az ismeretlen szerkesztőnek a hatására alakította úgy a szerző a történetet, amilyennek most ismert. Ám azt, hogy kit rejt a Cse Jen-csaj álnév, máig nem sikerült kideríteni. A vörös szoba álma egyik elismert kutatója, Csou Zsu-csang 周汝昌 (1918–2012) azon a véleményen volt, hogy a titokzatos „Rúzs Tus-dörzskő” nem más, mint Cao Hszüe-csin egyik unokahúga és egyben másodfelesége, akiről az író egyébként Si Hsziang-jü 史湘雲 alakját formázta.[29][30] Feltevését nem fogadták el széles körben,[31] így a rejtélyes szerkesztő kilétének meghatározása továbbra is vizsgálatok tárgya. David Hawkes brit sinológus csupán annyit állít, hogy a szerző egyik közreműködő közeli rokona lehetett.[32]

Ma tizenkét ilyen korai kéziratváltozat ismert (lásd szövegdoboz), melyek között ugyan jelentős eltérés nem figyelhető meg, de tudományos szempontból mindenképpen szövegvariánsoknak tekintendők. Az első 80 fejezetet tartalmazó szövegvariánsok számos utalást tartalmaznak a regény drámai végkifejletét illetően. Például olyanokat, hogy Kék Drágakő a regény végén nyilvánvalóan meg fog halni, vagy hogy Pao-jü feleségül veszi Pao-csajt (Drága Boglárt), és végül szerzetesnek áll.

A legújabb kritikai kiadások a „Rúzs-féle változatokat” veszik alapul a regény első 80 fejezetének tekintetében.

A CsengKao-féle változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cseng Vej-jüan 程偉元 / 程伟元 (?–1818) és Kao O 高鶚 (kb. 1738 – kb. 1815) 1791-re összeállította és kiadásra előkészítette az addig A kő története (Si-to csi 石頭記 / 石头记) címet viselő kéziratot és még abban az évben A vörös szoba álma címen meg is jelentették. A „Rúzs-féle” kéziratok csak 80 fejezetesek voltak, az 1791-ben megjelent első nyomtatott kiadás azonban már 120 fejezetet tartalmazott. Ennek az első 80 fejezetét egyértelműen a „Rúzs-féle változatok” alapján állították össze, azonban az utolsó 40 fejezet teljesen új megjelenés volt, olyan hozzátoldás, amelynek előzményei ma már nem fejthetők fel.

1792-ben ismét megjelentették a regényt, javítva az első kiadás tipográfiai és szerkesztési hibáit. A előszóban Cseng azt állítja, hogy a teljes mű, így a utolsó 40 fejezet is a szerző saját maga által írt kéziratain alapul.[34]

Az utolsó 40 fejezet eredete és az 1791–92-es előszóban állítottak körül mind a mai napig tudós viták zajlanak. A vörös szoba álma modern kutatói közül többen azon a véleményen vannak, hogy az utolsó negyven fejezet teljes mértékben utólagos hozzátoldás. A regény egyik első tudományos kutatója, Hu Si (1891–1962) egy 1921-es cikkében azzal támasztja alá ezt a hipotézist, hogy az 1791–92-ben, nyomtatásban megjelent 120 fejezetes változat befejezésében a központi karakterek sorsa egészen eltér attól, mint amit Cao Hszüe-csin a 5. fejezetben megelőlegezett és sejtetni enged. A 20. század közepén előkerült, 1791 előttről származó 120 fejezetes kézirat csak tovább komplikálta az utolsó 40 fejezet keletkezési körülményeinek kiderítését, valamint Cseng Vej-jüan és Kao O szerepének tisztázását. Jóllehet ha a megtalált 120 fejezetes kézirat csakugyan tartalmazza a ma ismert utolsó 40 fejezetet, akkor igazolni látszik Cseng azon állítása, amit az 1791–92-es kiadás előszavában megfogalmazott, miszerint ők a szerző eredeti kézirata alapján dolgoztak.[35]

A regény legtöbb modern kiadása és fordítása a Cseng Vej-jüan és Kao O által szerkesztett kiadáson alapul. Vannak olyan kiadások, amelyek az utolsó 40 fejezetet függelékben teszik közre, sőt olyan is van, amelyik egyáltalán nem tartalmazza.

Hungológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kínai Népköztársaságban A vörös szoba álmát a klasszikus kínai regényirodalom fő művének tekintik, jelentőségét hangsúlyozandó, az irodalomtudomány keretei között külön diszciplína fejlődött ki, amely a hungológia (kínaiul: hung-hszüe 紅學 / 红学)[m 12][36] nevet kapta. A hungológia, vagyis A vörös szoba álma kutatás alapvetően fő kutatási témái a szerző Cao Hszüe-csin életének kutatása, illetve az önéletrajzi párhuzamok felfejtése a regényben; a regény fellelhető különböző kiadásainak, változatainak összehasonlító vizsgálata; szövegkritikai vizsgálatok, melyek során újabb kommentárok születnek és nem utolsó sorban, a rejtélyes szerkesztő, „Rúzs Tus-dörzskő” kilétének és a szerzővel való kapcsolatának kiderítése.[37]

Megítélése és kritikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hu Si (1891–1962)

A 20. század elején a reformer politikus, kora egyik legtermékenyebb filozófusa és irodalomtörténésze, Liang Csi-csao 梁啟超 / 梁启超 (1873–1929) A vörös szoba álmát a másik nagy kínai regénnyel, a Vízparti történettel együtt olyan műnek bélyegezte, mely „rablásra és bujálkodásra buzdít”. A károsnak tartott nyugati irodalom hatásait vélte felfedezni bennük, melynek visszaszorítása társadalmi felelősség.[38] Az író és költő Vang Kuo-vej 王國維 / 王国维 (1877–1927) ezzel szemben olyan regényként tekintett rá, amely vigaszt nyújt az olvasóinak. A 20. század elején, az 1910-es években megindult kulturális reform egyik fő célkitűzése a nyelvújítás volt. Ennek keretei között élesen bírálták a megmerevedett klasszikus kínai nyelv írásbeli dominanciáját és a reformmozgalom képviselői egyre erőteljesebben szorgalmazták a beszélt nyelven alapuló új kínai írott és egyben irodalmi nyelv megteremtését és használatát. A mozgalom egyik kiemelkedő alakja volt Hu Si, aki többek között a korabeli beszélt nyelvet tükröző formában megírt regényt tekintette az egyik olyan alapnak, amelyet felhasználva megszülethet az új kínai irodalmi nyelv. Ezt a feladatát oly komolyan vette, hogy a pekingi köznyelven íródott regény szókincsére alapozta a modern mandarin nyelvet is. Hu Si tanítványai, Ku Csie-kang 顧頡剛 / 顾颉刚 (1893–1980) és Jü Ping-po 俞平伯 (1900–1990) voltak azok, akik elsőként megállapították, hogy a regény szerzője Cao Hszüe-csin. A szerzőség meghatározására tett erőfeszítéseik is jól példázzák a kulturális reform jelentette szemléletváltást, amelynek köszönhetően előtérbe került és felértékelődött a regény, amely a hagyományos értelmiségi értékrendben, a magas kultúra köreiben korábban alantas műfajnak számított.[39]

Az 1920-as évekre az új szellemiségű értelmiségi körök hatására A vörös szoba álmának tanulmányozása, a hung-hszüe 紅學 / 红学 már nem csupán népszerű kedvtelésnek számított, de hivatalosan is elismert tudományos diszciplínaként tekintettek rá. A rajongó, lelkes olvasók táborába tartozott a fiatal Mao Ce-tung is, aki később azt állította, hogy ötször is elolvasta A vörös szoba álmát, és a kínai irodalom legjelentősebb alkotásai egyikének tartotta.[40][41] A regény témája és stílusa olyan kínai szerzőket inspirált, mint Pa Csin 巴金 (1904–2005) és Lin Jü-tang 林語堂 / 林语堂 (1895–1976), akik A család (Csia 家; 1931-ben), illetve az Egy múló pillanat (Csing hua jen jün 京華煙雲 / 京华烟云; 1939-ben) című regényeiket bevallottan A vörös szoba álmának hatására írták.[m 13]

A vörös szoba álmát a világirodalom egyik remekének tekintem. Jellemfestése, mély és gazdag emberiessége, tökéletesen csiszolt stílusa és maga a mese is feljogosít erre az ítéletre. Alakjai élnek, valóságosabbak és meghittebbek számunkra, mint élő barátaink s mindegyik olyan hangon beszél, amelyet külön-külön megismerünk. Mindenekfölött meg van benne az, amit "nagy történetnek" nevezünk.”

Lin Jü-tang: Mi, kínaiak (Révai Nyomda és Kiadó, Budapest, 1939., 285. oldal)

Az 1950-es években A vörös szoba álma kutatás nagy lendületet kapott, ami elsősorban a hung-hszüe-kutató Jü Ping-po jelentős, cikkekben közölt tanulmányainak volt köszönhető. Csou Zsu-csang 周汝昌 (1918–2012), aki fiatal kutatóként már az 1940-es évek végén felkeltette Hu Si figyelmét, 1953-ban megjelentette nagy hatású tanulmánykötetét, amely rövid időn belül bestsellerré vált.[m 14] 1954-ben Mao elnök személyesen bírálta Jü Ping-pot "burzsoá idealizmusa" miatt, amiért tanulmányaiban elmulasztotta hangsúlyozni a regényben kifejtett feudális társadalom hanyatlását és az osztályharc tematikát. A 1956-ban Mao által meghirdetett „Virágozzék száz virág!” kampány során Jü Ping-po heves és éles bírálatok kereszttüzében találja magát, melynek a kormányzat részéről nem várt hatása az volt, hogy A vörös szoba álmával kapcsolatos, a központi ideológiával ellentétes, vagy attól eltérő nézeteiről olyan széles tömegek is értesültek, akik egyébként fel sem figyeltek volna a tudós munkásságára.[m 15]

A kulturális forradalom első éveiben (1966–1976) A vörös szoba álma sok más klasszikus kínai regénnyel együtt burzsoá irodalomnak bélyegezve az elítélendő és tiltandó művek közé került, de tekintélyét nem sokára így is visszanyerte. Csou Zsu-csang pedig, a 2012. május 31-én bekövetkezett haláláig mintegy hatvan jelentős tanulmányt írt és jelentetett meg a regénnyel és annak szerzőjével kapcsolatban.[42]

Feldolgozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képző- és díszítőművészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vörös szoba álmához kapcsolódó első képzőművészeti alkotások alighanem magához a regényhez kapcsolódó illusztrációk voltak. A regény egyik első, leghíresebb illusztrátorának a Szungcsiang 松江 (a mai Sanghaj) területén született és alkotott képzőművész, Kaj Csi 改琦 (1773–1828) tekinthető. Kaj Csi tizennyolc éves volt, amikor a regény első nyomtatott változata megjelent. Az ifjú művészre olyan nagy hatást tett a történet, hogy élete során elkészítette a regény fontosabb szereplőit ábrázoló fametszetes sorozatát. A teljes sorozat összesen 50 képből áll, melyen 55 szereplő látható. A Hung lou meng tu-ju 紅樓夢圖咏 / 红楼梦图咏 címet viselő sorozatát azonban csak több mint fél évszázaddal a halála után, 1879-ben adták ki először.[m 16][43] A vörös szoba álma legjelentősebb illusztrációinak gyűjteményét 2006-ban adták ki Hongkongban Hung lou meng ku hua lu 红楼梦古画录 (’A vörös szoba álma régi képeinek jegyzéke’) címen.[44]

Az illusztrációkon túl a képzőművészek A vörös szoba álma szereplőit, jeleneteit, helyszíneit előszeretettel választották témául a hagyományos festményeikhez, papír- vagy táblaképeikhez, fametszetekhez. A díszítőművészetnek ugyancsak kedvelt motívumai, így például a festett üvegcséktől, porcelánoktól kezdve, a jáde- vagy zsírkőfaragványokon át egészen a hímzésekig vagy bútordíszítésekig számos helyen, formában és technikával kivitelezve felbukkannak mind a mai napig.

Tavasz Érkezésének hazalátogatását bemutató jelenet a pekingi Nyári Palota egyik dekorációján (19. század)

Operák, színpadi művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vörös szoba álma a hagyományos és modern opera és színházak repertoárjában is népszerű. A kínai operát hagyományos északi és déli irányzatként különböztetik meg. A zene, tánc, ének és akrobatika jellemezte északi operák közül a pekingi opera (csing-csü 京剧 / 京劇), melynek színpadain találkozni lehet A vörös szoba álma (Hung lou er Ju 红楼二尤) című feldolgozásával. A déli operaiskolák műsorában, a regénnyel azonos, A vörös szoba álma (Hung lou meng 红楼梦) címen szerepel. Olyan déli opera társulatok adják elő időről-időre, mint a főként Csöcsiangban, Sanghajban, Csiangszuban és Fucsienben közkedvelt jüe csü 越剧 / 越劇, a többek között Hongkongban népszerű huang-mei-hszi 黃梅戲, a kun-csü 崑曲 és a kantoni opera (jüe csü 粤剧).[45]

A hagyományos operafeldolgozásokon kívül ismert modern színpadi feldolgozása. Tajvanon Csia Pao-jü címen (ami a főhős neve) a musicalváltozatát is bemutatták 2011-ben.[46]

Filmek, filmsorozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vörös szoba álmának mintegy 20 filmes adaptációja készült, melyek a Kínai Népköztársaságban, Hongkongban és Tajvanon készültek. Ezek közül kilenc tévéfilm, vagy sorozat, tizenegy pedig mozifilm. Az első, ekkor még fekete-fehér filmes feldolgozása 1944-ben készült, a rendezője pedig Pu Van-cang 卜万苍 (1903–1974).[47] A legutolsó nagy játékfilmes feldogozására 1989-ben került sor. A regénnyel azonos című, 735 perces film rendezője Hszie Tie-li 谢铁骊 (1925–).[48] A kínai filmes szakma és a közvélemény a regényből készült egyik legsikerültebb, legjelentősebb tévésorozatnak, az 1987-ben bemutatott, Vang Fu-lin 王扶林 (1931–) rendezte, 36 részes Hung lou menget tartja.[49][50] A regény legutolsó tévésorozat formájában történt feldolgozását 2010-ben mutatták be. Az összesen 50 részes, részenként 40 perces sorozat rendezője Li Sao-hung 李少红 (1955–), és a teljes költségvetés kb. 118 millió zsen-min-pi (kb. 4 milliárd forint) volt.[51]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vörös szoba álma a 20. századi kínai irodalomra, írókra is hatással volt. A következő kínai írók műveit szokás úgy számon tartani, mint a regény inspirálta alkotásokat:

Fordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keleti nyelveken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vörös szoba álmának első idegen nyelvű fordítása minden bizonnyal a Csing-dinasztia uralkodóinak anyanyelve, a mandzsu nyelvű változat lehetett. Ez valamikor a 18. század első felében készülhetett el. Kiadásának pontos évszáma sajnos nem ismert.[52] A regény mongol nyelvű fordítása 1847-ben jelent meg, de egy modern nyelvű fordítását 1976–1981 között hat kötetben is kiadták.[53] Az első koreai nyelvű fordítás 1884-ből ismert, de a regény újabb koreai fordításai a 20. század során számos alkalommal megjelentek.[54] A regény első fejezetének japán nyelvű fordítása 1892-ben készült, és ebből az évből származik a 20. fejezet fordítása is, amely egy másik gyűjteményben található. Az első 80 fejezetet tartalmazó japán fordítás 1920–22-ben jelent meg, míg a teljes 120 fejezetes regény japán fordítása 1940-ben készült el.[55] Ezeken a keleti nyelveken kívül A vörös szoba álma olvasható még tibetiül (első megjelenés: 1983),[56] kazakul (első megjelenés: 1976–1981),[57] ujgurul (első megjelenés: 1975–1979),[58] vietnamiul (első megjelenés: 1962–1963),[59] thaiul (első megjelenés: 1980)[60] és burmaiul (első megjelenés: 1988) is.[61]

Nyugati nyelveken[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Angolul

A vörös szoba álma első nyugati nyelvű fordításkísérletei angolul történtek. Robert Morrison (1782–1834) protestáns misszionárius és sinológus a regény negyedik fejezetének részleteit ültette át angolra 1812-ben. Ezt a Horae Sincae című műve második kötete tartalmazta volna, ám könyve soha nem jelent meg. 1816-ban azonban a 31. fejezet párbeszédeinek angol fordítását megjelentette a Chinese language textbook Dialogues and Detached Sentences in the Chinese Language című művében. 1819-ben a harmadik fejezet egy rövid kivonatát fordította le a híres brit diplomata és sinológus, John Francis Davis (1795–1890), amely a London Journal Quarterly Review-ban jelent meg.[62] 1830-ban ugyancsak Davis fordításában megjelent harmadik fejezet egyik verse a Transactions of the Royal Asiatic Society-ben.[63] A következő angol nyelvű fordításrészletek 1846-ban jelentek meg Ningpoban, a presbiteriánus misszió kiadásában.[64] Edward Charles Bowra 1868-ban adta közre az első nyolc fejezet fordítását,[65] majd H. Bencraft Joly fordításában az első ötvenhat fejezet 1892-ben jelent meg.[66] Wang Chi-Chen angol nyelvű, rövidített fordítása, amely a regény központi szerelmi szálára fókuszál, 1929-ben jelent meg Arthur Walley előszavával.[67] 1958-ban jelent meg a regény azon angol nyelvű fordítása, melyet Franz Kuhn német, rövidített változata alapján készített Florence és Isabel McHugh.[68] Az első teljesnek mondható angol nyelvű fordítása a David Hawkes sinológus nevéhez köthető, aki a regény első nyolcvan fejezetének angol változatát három kötetben jelentette meg (1973, 1977, 1980).[69] A három kötet a The Story of the Stone („A kő története”) címet viselte. Hawkes fordítását John Minford tette teljessé az utolsó negyven fejezet angolra ültetésével, amely így már öt kötetben, 2,480 oldalon jelent meg.[70] A kiváló felkészültségű és hihetetlenül termékeny fordítópáros az angol Gladys Yang (lánykori nevén: Gladys Margaret Tayler; 1919–1999) és a kínai férje, Jang Hszien-ji 楊憲益 / 杨宪益 (1915–2009) ugyancsak lefordította a teljes regényt. Az ő fordításuk három kötetben, A Dream of Red Mansions címen Pekingben jelent meg először 1978–1980-ban, a Foreign Language Press gondozásában.

  • Németül

A vörös szoba álma németül először Franz Kuhn (1884–1961) rövidített, átdolgozott változatában volt olvasható, amely a Der Traum der Roten Kammer címen 1932-ben jelent meg Lipcsében. Sokáig nem is létezett másik fordítása.[71] Az első teljes német fordítást Rainer Schwarz (1940–) és Martin Woesler (1969–)[72] sinológusok készítették el, amely 2006–2009-ben jelent meg.[73]

  • Franciául

Franciául először Franz Kuhn rövidített, átszerkesztett német nyelvű változatát fordította le Armel Guerne, ami 1957-ben jelent meg két kötetben Le Rêve dans le pavillon rouge címen.[74] Az első teljes francia nyelvű fordítás 1979-ben jelent meg, amelyet Li Tche-houa, Jacqueline Alézaïs és André d'Hormon készített el, és ugyancsak Le Rêve dans le pavillon rouge címen, ugyancsak két kötetben jelent meg.[75]

  • Oroszul

A vörös szoba álma első részletei oroszul A. I. Kovanko misszionárius fordításában voltak olvashatók, ami 1841–43-ban jelent meg.[76] Az első teljes orosz nyelvű fordítást V. A. Panaszjuk (1924–1990) készítette el Szon v krasznom tereme címen 1958-ban.[77]

  • Finnül

A vörös szoba álma finn nyelvű fordítása Franz Kuhn német nyelvű, rövidített változatából készült. Punaisen huoneen uni eli címen, Jorma Partanen (1906–1972), költő, műfordító tolmácsolásában, 1957-ben jelent meg.[78]

  • Olaszul

A vörös szoba álma első olasz nyelvű fordítása Franz Kuhn német, rövidített változatából készült, melynek fordítói Clara Bovero és Carla Pirrone Riccio voltak. Fordításuk Il sogno della camera rossa címen 1958-ban jelent meg Torinóban.[79]

  • Románul

A vörös szoba álmát Visul din pavilionul roșu címen, Ileana Hogea-Velişcu (1936–) sinológus fordította románra, ami 1975-ben, három kötetben jelent meg az Editura Minerva kiadónál, Bukarestben.[80]

  • Spanyolul

A vörös szoba álmát Sueño en el pabellón rojo címen Zhao Zhenjiang 赵振江 és José Antonio García Sánchez fordította spanyolra. A fordítás először 1988-ban jelent meg három kötetben az Universidad de Granada kiadó gondozásában, majd legutóbb két kötetben, ugyanez a kiadó 2010-ben jelentette meg.[81]

  • Svédül

A vörös szoba álmát svédre Pär Bergman fordította, és Drömmar om röda gemak címen 2005-től 2011-ig, összesen öt kötetben jelent meg a Bokförlaget Atlantis kiadó gondozásában.[82] Az ötkötetes svéd fordítás érdekessége, hogy mindegyik köteten külön alcímeket tüntettek fel, amelyek a történet központjában álló Csia-ház hanyatlásának stációira utalnak:

  1. Guldåldern (Aranykor); 1–26. fejezet (2005)
  2. Silveråldern (Ezüstkor); 27–53. fejezet (2007)
  3. Kopparåldern (Rézkor); 54–80. fejezet (2009)
  4. Järnåldern (Vaskor); 81–100. fejezet (2010)
  5. Stenåldern (Kőkor); 101–120. fejezet (2011)
  • Csehül

Csehre Oldřich Král (1930–) prágai sinológus fordította, Sen v červeném domě címen három kötetben jelent meg 1986–88-ban.[83]

  • Eszperantóul

A vörös szoba álma eszperantóul is olvasható Ruĝdoma sonĝo címen, amit Hszie Jü-mig 谢玉明 (1941–) eszperantisa készített el az angol fordítás alapján, és 1995–97-ben jelent meg három kötetben Pekingben.[84]

A magyar nyelvű fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar irodalomban nagy hagyományokkal rendelkező műfordítás a kínai irodalom átültetésével szinte járatlan utakon, szakszerű előzmények nélkül indult el az 1950-es években. Ekkor jelentkeztek ugyanis az új alapokra fektetett magyar sinológia azon szakértő képviselői, akik rendelkeztek az ehhez szükséges felkészültséggel, irodalmi ismerettel, nyelvtudással, esetlegesen szépírói, de legalábbis műfordítói készséggel és tehetséggel.[85] A magyar sinológusok – sokszor műfordítókkal szorosan együttműködve – az Európa Könyvkiadó több évtizeden át nyúló programjának keretében számos klasszikus kínai nyelvű mű magyar fordítását tették elérhetővé a nagyközönség számára. Ezen alkotások közül is kiemelt jelentőségűek voltak a nagy klasszikus kínai regények, hiszen például a líra alkotásaival szemben, ha zömében nem is kínaiból készült fordításival, de például Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula Szabó Lőrinc és mások fordításában, interpretálásában már találkozhatott a magyar olvasóközönség.

A klasszikus kínai regények iránt olyan nagy érdeklődés mutatkozott, hogy érdemes és szükséges volt eljuttatni őket az olvasókhoz jóval előbb, minthogy fordításuk az eredetiből elkészülhetett volna.[86] Ennek tudható be, hogy több klasszikus kínai regény magyar fordítása közvetítő nyelvből, elsősorban német átdolgozásból készült. A vörös szoba álma is ezek közé tartozik, hiszen a magyar fordítás Franz Kuhn (1884–1961) Der Traum der roten Kammer címen, először 1932-ben megjelent német nyelvű fordítás-átdolgozásából készült. Kuhn drasztikusan lerövidítette az eredeti művet. Az eredeti százhúsz fejezetet mindösszesen ötven fejezetbe vonta össze, kizárólag a központi cselekményre összpontosítva. Így a német változat (és a magyar fordítás is) kevesebb mint a fele a mű eredeti terjedelmének.[m 17] A fordítást Lázár György (1924–1978) szerkesztő, műfordítóra bízták, a versbetétek műfordítását pedig Szerdahelyi István (1934–) készítette el.[m 18] A regény magyar fordítása először 1959-ben jelent meg az Európa Könyvkiadónál, ahol a sinológus végzettségű Tőkei Ferenc (1930–2000) gondozta főszerkesztőként a kötetet és előszóval is ellátta. Így ez az egyik első klasszikus kínai regény, ami magyarul is olvasható volt.[m 19] Az Európa Könyvkiadó gondozásában, a mai napig összesen öt kiadásban jelent meg a Vörös szoba álma, utoljára 1988-ban, egyszer pedig 1975-ben, a Bukarestben működő Kriterion Könyvkiadó jelentette meg ugyanezt a fordítást. A hat kiadás több százezer megjelentetett és eladott példányt jelent.

Az 1983-ban, „Kína kultúrája magyarul” címen rendezett könyvkiállításon az addig megjelent kínai tárgyú magyar könyvtermés volt látható. Ferenczy Mária ennek a kiállításnak a kapcsán a következőket írta: „A vörös szoba álma például eddig legalább négy kiadásban fogyott el, kínaiból való fordítása pedig egyelőre még az előmunkálatoknál tart.”[87] Új fordítása azonban azóta sem készült. A mű újrafordítását sok szempont indokolná. Az 1959-ben megjelentetett fordítást szinte változtatások nélkül adták ki újra és újra, legfeljebb csak Tőkei előszavát hagyták el belőle. Hiányoznak belőle a magyarázó jegyzetek, melyek nélkül a laikus olvasó sokszor nehézségekbe ütközik. A magyar fordítás is számos helyen elavult, mára megfáradt nyelvi fordulatokat használ. A Kínában zajló Vörös szoba álma-kutatás olyan alapos filológiai munkát végzett, melyek eredményeit az 1930-as évek elején Franz Kuhn még nem ismerhette, így az ő változatában is sokszor felbukkannak olyan nyelvi, tárgyi tévedések, melyek a magyar szövegbe is bekerültek és javítandók lennének.

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Teljes nevén: Csen Si-jin 甄士隱 / 甄士隐.
  2. A magyar műfordításban szerepel Bíborgyöngyvirág néven, a név szó szerinti fordítása: „gyöngy halhatatlanok füve”.
  3. A magyar fordításban tévesen Hszie szerepel, de a 薛 írásjegynek nincs ilyen olvasata.
  4. A magyar fordításban tévesen Jung-kuo szerepel.
  5. A két cím, és palota nevének szó szerint jelentése: „nyugalmassá (tett) ország/birodalom” és „felvirágoztatott ország/birodalom”.
  6. Sajnos ezeknek, a regény lírai szempontból legkiemelkedőbb, a történet szempontjából kulcsfontosságú verseknek a fordítása nem szerepel sem a rövidített német, sem pedig az abból készült magyar változatban. Ez a rész az eredeti kínai regényben és a magyar fordításban is az ötödik fejezetben található. Lásd A vörös szoba álma, 1964., 52-61.o.
  7. Az eredeti kínai nyelvű regény 23. fejezetében az előbbi adat szerepel, viszont arra is történik utalás, hogy Pao-jü nővére, Tavasz Érkezése tíz évvel ezelőtt hagyta el a szülői házat, s egy másik helyen pedig azt olvasható, hogy „…eltávozása előtt, mikor Pao-jü még alig négy éves volt…” (lásd A vörös szoba álma, 1964, 161. o.).
  8. Csia Csiao-csie alig jelenik meg a magyar fordításban, többnyire egészen kicsi lánygyermekként utalnak rá, s a későbbi történetéből sem derül ki semmi.
  9. A magyar fordításban a 13. fejezetben (lásd Vörös szoba álma, 1964, 143. o.)
  10. Nem szerepel a magyar fordításban.
  11. Nem szerepel a magyar fordításban.
  12. A hungológia elnevezést a regény címének első írásjegyének, a hung 紅 / 红 „vörös” és a „tudomány” (-lógia) jelentésű hszüe 學 / 学 szavak összevonásával alkották. Angolul redology néven hivatkoznak rá. Érdekesség, hogy a magyar nagyközönség már 1939-ben találkozhatott ezzel a tudománnyal. A kínai szellemi kultúrának egyik legeredményesebb propagátora, a Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendő Lin Jü-tang a Mi, kínaiak című művében a következőket írja: „...a legtöbb kínai — férfi és asszony egyaránt — hétszer vagy nyolcszor olvasta ezt a regényt s kifejlődött egy tudomány, amelyet A vörös szoba álmáról »vörösészetnek« neveztek el s méltóságban és terjedelemben Shakespeare vagy Goethe magyarázataihoz hasonlítható.” (Lásd Lin, 1939., 287. o.)
  13. Pa Csin regénye 1957-ben, Lomb Kató fordításában jelent meg. Lin Jü-tang regényét már két évvel az eredeti regény megjelenése után, 1941-ben, Pünkösti Andor fordította angolból magyarra, amely két kötetben, a Révai Nyomda és Kiadó gondozásában jelent meg. Ez utóbbi regény magyar népszerűségét jól mutatja, hogy máig összesen hét kiadást élt meg, utoljára 2006-ban jelent meg a Tercium Kiadó gondozásában.
  14. Hung lou meng hszin cseng 红楼梦新证,1953., Sanghaj 上海
  15. Joey Bonner: "Yü P'ing-Po and the Literary Dimension of the Controversy over Hung Lou Meng," The China Quarterly. 67. 1976., 546–581 o.; Merle Goldman: Literary Dissent in Communist China. Cambridge, MA: Harvard University Press, 1967.
  16. Kaj Csi 55 illusztrációja közül 21 látható itt, a szócikkben, három galériába rendezve.
  17. Franz Kuhn német fordításait használták alapul a Virágos gyertyák avagy egy jó házasság története (első kiadás: 1959), a Virágok árnya a függöny mögött (első kiadás: 1965) és a Szép asszonyok egy gazdag házban (első kiadás: 1964) regények magyar fordításakor is.
  18. Lázár György egyéb kínai vonatkozású műfordítása nem ismert, ellenben Szerdahelyi István később is vállalkozott kínai versek, versbetétek magyar nyelvre történő, művészi igényű átültetésére.
  19. Ugyanebben az évben, 1959-ben jelent meg az ismeretlen kínai szerző regénye, a Virágos gyertyák, avagy egy jó házasság története, amit ugyancsak Franz Kuhn német nyelvű átdolgozásából fordított magyarra Varga Ilona és Károlyi Amy (versek).

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lu 1982 293., 294. o.
  2. Lu 1982 293. o.
  3. Lu 1982 293. o.
  4. Lu 1982 293., 293. o.
  5. Lu 1982 294. o.
  6. Lu 1982 293., 295. o.
  7. (2009.) „Vale: David Hawkes, Liu Ts'un-yan, Alaistair Morrison”. China Heritage Quarterly (19), Kiadó: The Australian National University. ISSN 1833-8461. Hozzáférés ideje: 2014. június 4.  
  8. A vörös szoba álma 1964 5-8. o.
  9. A vörös szoba álma 1964 43. o.
  10. A vörös szoba álma 1964 22., 23. o.
  11. A vörös szoba álma 1964 23. o.
  12. A vörös szoba álma 1964 48., 49. o.
  13. A vörös szoba álma 1964 24. o.
  14. A vörös szoba álma 1964 134. o.
  15. A vörös szoba álma 1964 176. o.
  16. A vörös szoba álma 1964 297. o.
  17. A vörös szoba álma 1964 288. o.
  18. A vörös szoba álma 1964 22. o.
  19. A vörös szoba álma 1964 22. o.
  20. A vörös szoba álma 1964 48. o.
  21. A vörös szoba álma 1964 62. o.
  22. A vörös szoba álma 1964 22. o.
  23. A vörös szoba álma 1964 447. o.
  24. A vörös szoba álma 1964 457. o.
  25. A vörös szoba álma korai kéziratos változatairól és szerzőjének kilétéről: Questions of Authorship (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 8.)
  26. Az erre vonatkozó kiváló összefoglalás olvasható David Hawkes bevezetőjében, amit a The Story of the Stone címen megjelent, általa fordított regényhez készített: I. kötet, 15.19. o. (Penguin Books, 1973).
  27. A vörös szoba álma korai kéziratos változatairól és szerzőjének kilétéről: 曹雪芹自己销毁了110回《红楼梦》的后30回 ("Cao Hszüe-csin saját kezűleg semmisítette meg a 110 fejezetes A vörös szoba álma utolsó 30 fejezetét.") (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 8.)
  28. Louise P. Edwards: Men and women in Qing China: gender in the Red Chamber Dream. University of Hawaii Press, 2001, 11. o. (ISBN 0-8248-2468-7)
  29. 周汝昌:最得意考证"脂砚斋重评石头记" (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 8.)
  30. Lásd még Zhou Ruchang(2009). Between Noble and Humble: Cao Xueqin and the Dream of the Red Chamber, ed. by Ronald R Gray and Mark S Ferrara, trans. by Liangmei Bao and Kyongsok Park, Peter Lang Publishing Inc., New York.
  31. Sifting and shifting from text to context (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 8.)
  32. Dawid Hawkes. The Story of the Stone: The Club Flower Club (Volume 2). "Introduction", Penguin Classics, 1986, 14. o.
  33. Feng-Li 1990 978–1069. o.
  34. Louise P. Edwards: Men and women in Qing China: gender in the Red Chamber Dream. University of Hawaii Press, 2001, 64. o. (ISBN 0-8248-2468-7)
  35. Irene Eber: "Riddles in the Dream of the Red Chamber," in Galit Hasan-Rokem, and David Dean Shulman, eds. Untying the Knot: On Riddles and Other Enigmatic Modes. New York, Oxford University Press, 1996, p. 237.
  36. Feng-Li 1990 1070–1087. o.
  37. A hungológiáról angolul:Redology (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 8.)
  38. Leo Ou-fan Lee, "Literary Trends I: The Quest for Modernity, 1895–1927," in John K. Fairbank, ed., Cambridge History of China Vol. 12 Republican China 1912–1949 Pt I. Cambridge, Cambridge University Press, 1983., 455.
  39. Haun Saussy, "The Age of Attribution: Or, How the "Honglou Meng" Finally Acquired an Author," Chinese Literature: Essays, Articles, Reviews (CLEAR) 25., 2003., 119–132. o.
  40. Dr. Li Zhisui,The Private Life of Chairman Mao. New York, Random House, 1994., 82. o.
  41. Mao elnök A vörös szoba álmáról:毛泽东读《红楼梦》的独特视角》 (kínai nyelven). 新华网. (Hozzáférés: 2012. október 11.)
  42. Editor's Preface, Ruchang Zhou, Between Noble and Humble: Cao Xueqin and the Dream of the Red Chamber (New York: Peter Lang, 2009), xiv. [1].
  43. Kaj Csi illusztrációinak színes változata:红楼梦图咏 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 11.)
  44. 洪振快 (Szerk.) 《红楼梦古画录》, 中华书局(香港)有限公司, 2006. ISBN 9789628885855
  45. Feng-Li 1990 1158–1168. o.
  46. A musical angol címe: Awakening ("Ébredés"): 賈寶玉 (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 11.)
  47. Az IMDb 1945-ös dátummal tünteti fel ezt a filmet:Hong lou meng (1945) (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 11.)
  48. Az IMDb 1988-as dátummal tünteti fel ezt a filmet:Hong lou meng (1988) (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 11.)
  49. 紅楼夢 (1987) (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 11.)
  50. Az 1987-es tévésorozat előzetese:紅楼夢 (1987) (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 11.)
  51. Hong lou meng (2010) (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 11.)
  52. Feng-Li 1990 959. o.
  53. Feng-Li 1990 959. o.
  54. Feng-Li 1990 960., 961. o.
  55. Feng-Li 1990 963., 964. o.
  56. Feng-Li 1990 959. o.
  57. Feng-Li 1990 960. o.
  58. Feng-Li 1990 960. o.
  59. Feng-Li 1990  961. o.
  60. Feng-Li 1990 961. o.
  61. Feng-Li 1990 964. o.
  62. Wang 1988 270., 271. o.
  63. Gray, Ronald “The Stone’s Curious Voyage to the West: A Brisk Overview of Honglou meng’s English Translation History and English Hongxue.” Journal of Sino-Western Communication 3.2 (December, 2011).
  64. Robert Thom, The Chinese Speaker; or, Extracts from Works Written in the Mandarin Language, as Spoken at Peking (Ningpo: Presbyterian mission Press, 1846).
  65. E. C. Bowra The China Magazine (Hong Kong: Noronha & Sons, 1868–1870) University of Virginia Chinese Text Initiative (Ez a szöveg a bevezetést és az első fejezetet tartalmazza) [2], [3].
  66. The Dream of the Red Chamber or (Hung Lou Meng) (Hong Kong: Kelly & Walsh) 1891, 1892.] Hung Lou Meng, Project Gutenbergben, Hong Kong: Kelly & Walsh, 1892–1893. Vagy könyvformátumban: Wildside Press, ISBN 0-8095-9268-1; és Hard Press, November 3, 2006, ISBN 1-4069-4079-8. Text of the 1892–1893 English translation at University of Adelaide; rpr. with a new foreword by John Minford, Tokyo; North Clarendon, Vt.: 2010 ISBN 0-8048-4096-2.
  67. Dream of the Red Chamber (Wang Chi-Chen), New York: Doubleday; London: Routledge, 1929; bővített változat: New York: Twayne: 1958 ISBN 0-385-09379-9.
  68. (New York: Pantheon: 1958, ISBN 0-8371-8113-5). Elérhető az Open Libraryben is: link.
  69. Gittings, John: Obituary for the Scholar and translator David Hawkes. The Guardian, 2009. augusztus 25. (Hozzáférés: 2011. július 16.)
  70. (Penguin Classics and Bloomington: Indiana University Press, five volumes, 1973–1980. ISBN 0-14-044293-6, ISBN 0-14-044326-6, ISBN 0-14-044370-3; ISBN 0-14-044371-1, ISBN 0-14-044372-X).
  71. Wang 1988 274. o.
  72. Martin Woesler honlapja: Martin Woesler (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 8.)
  73. A német nyelvű A vörös szoba álma: Der Traum der Roten Kammer (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 8.)
  74. Wang 1988 276. o.
  75. Wang 1988 277. o.
  76. Wang 1988 278. o.
  77. V. A. Panaszjuk orosz fordítása itt olvasható: Сон в красном тереме (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 7.)
  78. Neljä suurta klassista romaania (finn nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 20.)
  79. Wang 1988 276. o.
  80. Wang 1988 279. o.
  81. A spanyol fordításról lásd: El 'Quijote' chino (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
  82. A svéd fordítást lásd a kiadó honlapján: Drömmar om röda gemak (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 12.)
  83. Riport Oldřich Krállal: Oldřich Král (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2012. október 8.)
  84. Az eszperantó fordításról lásd: Kvar Famaj Romanoj (eszperantó nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 4.)
  85. Csibra 2006 164. o.
  86. Ferenczy 1985 84. o.
  87. Ferenczy 1985 84. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A vörös szoba álma: Cao Hszüe-csin, Kao O: A vörös szoba álma I–II. Fordította: Lázár György, a versbetéteket fordította: Szerdahelyi István: Az előszót írta: Tőkei Ferenc, Budapest Európa Könyvkiadó, 1959. A világirodalom klasszikusai (348 + 349 o.).
  • A vörös szoba álma 1962: 2. kiad. [egy kötetben]. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1962 (692 o.).
  • A vörös szoba álma 1964: 3. kiad. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1964. A világirodalom remekei (679 o.).
  • A vörös szoba álma 1976: 4. kiad. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1976. A világirodalom remekei (679 o.).
  • A vörös szoba álma 1988: 5. kiad. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1988. A világirodalom remekei (679 o.).
  • A vörös szoba álma 1975: Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1975. Horizont Könyvek (683 o.).
  • Csibra 2006: Csibra Zsuzsanna: Tenyérnyi selymen végtelen tér. Kínai költők magyar fordításokban. Budapest, Argumentum, 2006. ISBN 963 446 363 0
  • Ferenczy 1985: Ferenczy Mária: "Kína kultúrája magyarul". In Kína kultúrája Magyarországon. Budapest, MTA Orientalisztikai Munkaközösség, 1985. Történelem és kultúra 2. 83–95. o.
  • Lin 1939: Lin Jü-tang: Mi, kínaiak. Budapest, Révai [Nyomda és Kiadó], 1939.
  • Mészáros 2002: Mészáros Vilma: "A vörös szoba álma". In 111 híres külföldi regény I. kötet (ötödik javított kiadás). Budapest, Móra Könyvkiadó, 2002. 94–103. o. ISBN 963 11 7652 5
  • Tőkei—Miklós 1960: Tőkei Ferenc – Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története. Budapest, Gondolat Kiadó, 1960.

Idegen nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Feng-Li 1990: Feng Csi-jung 冯其庸, Li Hszi-fan: Hung lou meng ta ce-tien 红楼梦大辞典 [A vörös szoba álmának nagy lexikona]. Peking 北京, Ven-hua Ji-su Csu-pan-sö 化艺术出版社, 1990. ISBN 7-5039-0463-1
  • Lu 1982: Lu Hsun: A Brief History of Chinese Fiction. Peking, Foreign Languages Press, 1982.
  • Wang 1988: Vang Li-na 王丽娜: Csung-kuo ki-tien hsziao-suo hszi-csü ming csu caj kuo vaj 中国古典小说戏曲名著在国外 [Kína legjelesebb klasszikus prózai és drámai művei külföldön]. Sanghaj 上海, Hszüe-lin Csu-pan-sö 学林出版社, 1988. ISBN 7-80510-168-X
  • Yang-Guo 1986: Jang Vej-csen 杨为珍, Kuo Zsung-kuang 郭荣光: Hung lou meg ce-tien 红楼梦辞典 [A vörös szoba álma-lexikon]. Csinan 济南, Santung Ven-ji Csu-pan-sö 山东文艺出版社, 1986. ISBN 7-5329-0078-9.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A vörös szoba álma témájú médiaállományokat.
A kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók A vörös szoba álma (120 fejezetes változat) témában.
A kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók A vörös szoba álma (80 fejezetes változat) témában.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]