Cao Hszüe-csin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cao Hszüe-csin
Statue of Cao Xueqin.JPG
Cao Hszüe-csin szobra Pekingben
Élete
Született 1715. vagy 1724.
Kína, Nanking
Elhunyt 1763. vagy 1764.
Peking (külváros)
Nemzetiség kínai
Pályafutása
Alkotói évei 18. század
Fontosabb művei A vörös szoba álma

Cao Hszüe-csin (kínaiul: 曹雪芹; pinjin hangsúlyjelekkel: Cáo Xuěqín, más néven: Cao Csan 曹霑; írói nevei: Meng-zsuan 夢阮/梦阮, Hszüe-csin 雪芹, Csin-pu 芹圃, Csin-hszi 芹溪; 1715.[1] vagy 1724.[2]1763.[1] vagy 1764.[3]). A mandzsu Csing-dinasztia idején élt kínai író, költő és festőművész, akinek fő műve, a klasszikus kínai regényirodalom legjelentősebb alkotásának tartott A vörös szoba álma című regény.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cao Hszüe-csin han kínaiként született abban a mandzsu Csing-dinasztia uralta Kínában, ahol a kínaiak csak másodrangú alattvalóknak számítottak. A Kínát meghódító mandzsuk, a kínai és a mandzsu népet, kultúrát egyaránt jól ismerő írástudókat, akik a kezdeti időszakban segítségükre voltak hódításaik során, „belső zászlóknak” nevezett katonai egységekbe sorolták, akiket olykor közvetlenül a Csing császárok családjainak szolgálatába állítottak. A mandzsuk őket nevezték a „ház embereinek” (mandzsuul: booi ᠪᠣᠣᡳ; kínaiul pao-ji 包衣), amely hivatal apáról fiúra szállt.[4] Cao Hszüe-csin egyik őse a nyolc zászló közül az „Egyenes Fehér Zászló” (Cseng Paj Csi 正白旗) katonai egységben teljesített szolgálatot tisztviselő hivatalnokként.
Kang-hszi 康熙 császár (ur. 1661–1722) uralkodásának idején volt a Cao család tekintélye, hatalma és befolyása a csúcsponton. Cao nagyapja Cao Jin 曹寅 ugyanis gyerekkori játszótársa volt a császárnak, míg dédanyja, Szun asszony 孫氏 a leendő császár szoptató dajkája volt.
Két évvel a trónra lépése után, 1663-ban Kang-hszi császár kinevezte Cao dédapját, Cao Hszit 曹璽 a „Birodalmi Textíliák Biztosának” (織造) Csiangningba 江寧/江宁, amely rendkívül magas és jövedelmező állami pozíciónak számított. Épp ezért ekkor a Cao család, a családfő hivatali székhelyéhez igazodva, délre települt. Cao Hszi 1684-ben bekövetkezett halálakor, a császár kegyeltjének számító Cao Jin (Cao Hszüe-csin nagyapja) vette át hivatalát. Cao Jin kora egyik híres és elismert könyvgyűjtőjének számított, értett a költészethez, a kalligráfiához és kora számos kiváló értelmiségiével baráti kapcsolatot ápolt.
A kínai életmódra ekkor már teljesen áttért mandzsu uralkodók szerették volna elhitetni magukról, illetve meggyőzni a kínai alattvalóikat, hogy ők a kínai kultúra legodaadóbb hívei és támogatói. Hízelgő politikájuknak egyik leglátványosabb, addig példa nélküli tette Kang-hszi császár nevéhez fűződik, aki hatalmas költségek árán, összesen hat alkalommal (1684, 1689, 1699, 1703, 1705 és 1707) személyesen is felkereste a Jangce alsó folyásának városait, amelyek a korabeli Kína értelmiségi központjainak számítottak.[5] A császár ezen látogatásai közül négy alkalommal az addigra Kína egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb családjának számító Cao család palotájában szállt meg.
Cao Jin halálakor, 1712-ben, a még mindig hatalmon lévő Kang-hszi tovább adományozta a tisztséget kegyence fiának, Cao Jungnak 曹顒, aki három év múlva, 1715-ben elhunyt. Ekkor a császár engedélyezte, a Cao Fu 曹頫 nevű unokaöcs posztumusz adoptálását, aki így Cao Jin fogadott fiaként átvehette a Cao család vagyonát és jövedelmét biztosító magas hivatalt.
A család jó szerencséje azonban csak Kang-hszi császár 1722-ben bekövetkezett haláláig, és Jung-cseng 雍正 császár (ur. 1722–1735 ) trónra lépéséig tartott ki. A család belekeveredett a császári uralkodóház hatalmi harcaiba, aminek következtében feldúlták palotájukat, sőt Cao Fut egy évre még be is börtönözték. Szabadulásakor a hatalmától és vagyonától megfosztott család kénytelen volt áttelepülni Pekingbe, a fővárosba, ahol csupán egy néhány szobás házat vehettek birtokba. Cao Hszüe-csin még gyerekként élte át családja hanyatlását és elszegényedését.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cao Hszüe-csin egykori lakóháza Peking külvárosában.

Cao Hszüe-csin gyerekkoráról éppúgy, mint felnőtt korának pontos életrajzi adatairól nem maradtak fent részletek. Még születésének és halálának dátuma is máig tudományos viták tárgya. Azt sem pontosan lehet tudni, hogy vajon Cao Fu vagy esetleg Cao Jung volt-e az apja. Annyi bizonyos, hogy Cao Jungnak egyetlen fia született a halála után, 1715-ben. Több kutató úgy tartja, hogy ez a fiúgyermek lehetett Cao Hszüe-csin. Az életével kapcsolatos legtöbb információ a kortársak beszámolóiból derül ki. Ezekből tudható, hogy Cao végül Peking nyugati külvárosában telepedett le, ahol egyetlen szobában lakott. Festmények adásvételéből élt, s szegénysége ellenére is meg akarta őrizni előkelőségét, nemes méltóságát. Az ismerősei az alkohol nagy barátjaként emlékeznek meg róla, aki ennek ellenére intelligenciájával és tehetségével magasan az átlag fölé emelkedett. Egy egész évtizedet szentelt „műve” megírására, amelyről ma már tudhatjuk, hogy minden bizonnyal A vörös szoba álma volt. Dicsérték festői tehetségéért is, állítólag különösen a kövek és sziklák festői megformálásában jeleskedett. Költeményeit a Tang-kor misztikus poétájának, Li Honak (790–816) a verseihez hasonlították. Caot 1763-ban, vagy 1764-ben érte a halál, amikor is regényével már egészen előrehaladott állapotban járt. Bár nem élt meg magas kort (mindenképpen ötvenéves kora előtt halt meg), így is túlélte feleségét és fiát. Ismerősei hirtelen halálát is az elhunyt fia miatti bánattal magyarázták.

Műve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cao Hszüe-csin művének egyik korai kéziratos változata, amely ebben a formájában még a A kő története címet viselte

Cao Hszüe-csin csak halála után vált elismert, kedvelt és méltatott íróvá, ugyanis regényének kéziratát és annak másolatait életében csak közvetlen családtagjai és barátai olvashatták. A regény ekkor még a A kő története (Si-to csi 石頭記/石头记) címet viselte, és nyolcvan fejezetből állt. Cao halála után nem sokkal a regény közkézen forgó kéziratos változatai igen magas áron cseréltek gazdát a gyűjtők között. Az első nyomtatott kiadása Cseng Vej-jüan 程偉元/程伟元 (? – 1818) és Kao O 高鶚 (kb. 1738 – kb. 1815) nevéhez fűződik. 1791-ben, mintegy harminc évvel a szerző halála után adták ki művét A vörös szoba álma címen, amely ekkor már 120 fejezetet tartalmazott. Máig intenzív, tudományos kutatás tárgyát képezi annak megállapítása, hogy az utolsó negyven fejezetet Kao O toldotta-e az eredeti nyolcvan fejezethez, vagy lényegi részét, szerkezetét, főbb elemeit maga Cao Hszüe-csin írta, s Cseng és Kao csak felfedezte és végső formába öntötte azt, vagy esetleg az utolsó 40 fejezet egy ma még ismeretlen szerző munkája.
A Cao család történetének és a regény tartalmi ismeretében kétségtelenül megállapíthatók az önéletrajzi elemek. A mű központi témája a császári uralkodóházhoz rokoni szálakkal fűződő négy nemesi nagycsalád mindennapi élete. Közülük is kiemelkedik a Csia 賈/贾 hercegi palota lakóinak története. Cao életszerűen írja le a feudális társadalmi arisztokrácia, az előkelő réteg fényűzését, hanyatlását, erkölcsi romlását, nyílt és burkolt harcait. Gazdasági, politikai, erkölcsi és más szempontból mutatja be a feudális arisztokraták és előkelők hanyatlásának és romlásának szükségszerűségét.
Cao Hszüe-csin elvitathatatlan, rendkívüli művészi tehetséggel rendelkezett. A fontos társadalmi élet és események leírása mellett részletekbe menően rávilágított az arisztokraták és az előkelők összetett hétköznapjaira. A leírások rengeteg szakismeretet tartalmaznak, például a ruházattal, használati tárgyakkal, építészettel, kertészettel, konyhaművészettel, orvoslással és gyógyszertannal, vallással, színjátékkal, szépművészettel, vagy a műveltség egyéb területeivel kapcsolatban. A vörös szoba álma máig páratlan és kiváló forrása a három évszázaddal ezelőtti, császárkori feudális társadalom folklórjának, szociológiájának éppúgy, mint művelődéstörténetének.

Regényének magyar kiadásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A vörös szoba álma: Cao Hszüe-csin, Kao O: A vörös szoba álma I–II. Fordította: Lázár György, a versbetéteket fordította: Szerdahelyi István: Az előszót írta: Tőkei Ferenc, Budapest Európa Könyvkiadó, 1959. A világirodalom klasszikusai (348 + 349 old.).
    • 2. kiad. [egy kötetben]. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1962 (692 old.).
    • 3. kiad. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1964. A világirodalom remekei (679 old.).
    • 4. kiad. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1976. A világirodalom remekei (679 old.).
    • 5. kiad. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1988. A világirodalom remekei (679 old.).
  • Cao Hszüe-csin, Kao O: A vörös szoba álma. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1975. Horizont Könyvek (683 old.).

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Briggs, Asa (szerk.): The Longman Encyclopedia, Longman, 1989. ISBN 0-582-91620-8
  2. Zhou 2010 230–233 o.
  3. Zhang Yiquan: Hong lou meng 1. kötet 2. o. (Li-Tche Houa és Jacqueline Alézaïs bevezetőjében). La Pléiade, 1979.
  4. Gernet 2001 361. o.
  5. Gernet 2001 367. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A vörös szoba álma kínaiul, angol szószedettel: [1]
  • Cao Hszüe-csinről a China Radio International magyar oldalán: [2]
  • A vörös szoba álma szócikk az ELTE Konfuciusz Intézet által fenntartott Kínai Enciklopédiában: [3]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cao Xueqin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 曹雪芹 című kínai Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.