Ven-ce
Wenzi (magyar népszerű átírás: Ven-ce, kínaiul: 文子) ókori kínai filozófus, a hagyomány szerint (Lao-ce)) egyik tanítványa. Ugyanezen a néven egyike a régi kínai, taoista szellemiségű politikafilozófiai műveknek.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
(Ven-ce), azaz (Ven) mester életéről alig tudunk bármi hitelt érdemlőt. Egy (Li Hszian) 李暹 (i. sz. 6 sz.) nevű tudóstól, aki (Ven-ce) művét kommentárokkal látta el, arról értesülhetünk, hogy (Ven-ce) eredeti családneve (Hszin) 辛, az adott neve (hao) pedig (Csi-zsan) 計然 volt, aki 范蠡 Fan Li (i. e. 517 körül) szolgálatában állt és (Lao-cevel) együtt tanult. Fan Li a Tavaszok és Őszök korszakban (i. e. 770 – 476), (Jüe) fejedelemség főtanácsadója volt. (Tu Tao-csien) 杜道堅 (1237 – 1318) kommentárjából viszont az derül ki, hogy (Ven-ce) családneve csakugyan (Hszin) volt, de ő már a személynevét is tudni véli, miszerint (Hszingnek) 銒 hívták volna. Ő tesz említést arról is, hogy (Szung)-beli (Hszingként) 宋銒 is emlegették, mivel szülőföldje a (Szung) állambeli (Kujcsiu) 葵丘 környékén volt.
(Ven-ce)nek nem csupán az eredeti neve bizonytalan, de az is, hogy pontosan mikor élhetett. A Han-dinasztia i. sz. 111-ben összeállított hivatalos krónikájában, a (Hansuban) két utalást is találunk ezzel kapcsolatban. (Ven-ce)t egyszer az i. e. 8. századba, a (Csou)-beli Ping király idejére, másszor pedig az i. e. 6-5. századra helyezik, mint (Lao-ce) és Konfuciusz kortársát. Néhány régi kommentátor megjegyzi, hogy az ellentmondás abból származik, hogy (Ven-ce) nem a (Csou)-beli Ping király idején, hanem a (Csu)-beli Ping király (ur. i. e. 528 – 516) idején élt.
Műve [szerkesztés]
Az írott forrásokban a (Ven-ce)re legelőször az i. e. 1. században, a (Csi-lüe) 七略, azaz a „Hét összefoglalás” című gyűjteményben hivatkoznak, amikor is egy kilenc fejezetből álló változatáról tesznek említést a szerzők. A Han-dinasztia történetét összefoglaló, (Han-su) irodalmi alkotásokat felsoroló, bibliográfiai részében ugyancsak kilenc fejezetes, pontosabban kilenc tekercses változat szerepel. A Liang-dinasztia idején élt tudós, bizonyos (Zsuan Hsziao-hszü) 阮孝绪, az i. sz. 523-ban összeállított művében egy tíz fejezetes (Ven-ce)ről tesz említést. A Sui-dinasztia és a Tang-dinasztia hivatalos krónikái i. sz. 636-ban és 945-ben pedig már tizenkét fejezetes (Ven-ce)ről tesznek említést.
A taoista művek kánonjában a (Ven-ce) szövegének három (Ven-ce) változata is fennmaradt. Az első, legrégebbi a (Tung-hszüan csen-csing csu) 通玄真經注 „A titkok feltárásának igaz könyvének kommentárjai” címet viseli, a kommentárjai pedig a Tang-kori (Hszü Lingfu) 徐灵府 (kb. 760-841) nevéhez fűződnek. A második változat a (Szung)-dinasztia idején élt (Csu Pien) 朱弁 (kb. 1085-1144) nevéhez köthető, és a (Tung-hszüan cseng-csing csen-ji csu) 通玄真經正儀注, vagyis a „Titkok feltárásának igaz könyve – javított értelmezéssel és kommentárral” címmel került be a taoista kánonba. A harmadik változatot 1310-ben csatolták a kánonba, amely a (Tung-hszüan cseng-csing cuan-ji) 通玄真經纘義, vagyis „A titkok feltárásának igaz könyvének folytatásos értelmezése” címet viseli, amely a mongol (Jüan-dinasztia) idején élt (Tu Tao-csien) 杜道坚 (1237-1318) nevéhez köthető.
Egészen 1973-ig ezek a (Ven-ce) szövegek voltak a legrégebbi ismert változatok, nem csoda hát, ha sokan úgy gondolták, hogy csupán taoista szellemiségű művekből készült kései kompiláció, amelynek ókori eredetije – már ha egyáltalán létezett – nagyon korán elveszhetett. Csakhogy 1973-ban egy régészeti lelet egy csapásra más megvilágításba helyezte a (Ven-ce) szövegének autentikus voltát. Ekkor történt ugyanis, hogy a (Hopej) tartománybeli (Tingcsou) közelében egy i. e. 55-ben lezárt sírt tártak fel, melyet a (Csungsan) állambeli (Huaj) király (懷王) sírjaként azonosítottak. A sírmellékletek között számos kézirat mellett megtalálták a (Ven-ce) bambuszcsíkokra írott legkorábbi változatát is, amely meglepő módon alig mutatott jelentős eltéréseket a későbbről ismert változatokkal. A szöveg korának pontos vagy legalábbis pontosabb meghatározása ma is tudományos vizsgálatok tárgya, annyi azonban megállapítható, hogy valamikor az i. e. 3-2. század környékén íródhatott, legalábbis ekkor állították össze a ma ismert változatát. Ez természetesen nem zárja ki, hogy tartalmazhat ennél korábban íródott részleteket is.
Műfaja [szerkesztés]
Noha, a (Ven-ce)t a taoista műnek szokás tartani, megjegyzendő, hogy korántsem olyan következetes a taoista tantételeket illetően, mint mondjuk (Lao-ce) műve Az Út és Erény könyve ( (Taotö csing)), a (Csuang-ce) vagy a (Lie-ce). Igaz, hogy úgyis tekinthetünk rá, mint Az Út és Erény könyve inspirálta műre, hiszen több tucat idézetet olvashatunk ebből, csakhogy a (Ven-ce) szövege (Lao-cenek) tulajdonít olyan gondolatokat is, melyek Az Út és Erény könyvében még csak meg sem jelennek. Az olyan kategóriák, mint az emberségesség, az igazságosság, a szertartásosság vagy a nemes ember egyértelműen konfuciánus hatást tükröznek. Ennek ellenére természetesen javarészben taoista gondolatok jelenek meg, olyan művé formálva, amely a mindenkori kormányzáshoz szolgál útmutatóként.
Magyar fordítások [szerkesztés]
Lao-ce utolsó tanításai – Wen-ce. (Thomas Cleary angol fordításából magyarra fordította: Varga Sándor) Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest 1995. ISBN 963-85223-8-1
Wenzi: A titkok feltárásának igaz könyve. Klasszikus kínaiból fordította és az előszót írta: Tokaji Zsolt. Fapadoskonyv.hu, Budapest 2010. ISBN 978-963-299-892-3
Források [szerkesztés]
- Cleary, Thomas, ford. 1992. Wen-Tzu: Understanding the Mysteries. Boston: Shambhala Publications.
- De Harlez, Charles, ford. 1891. Textes Tâoïstes. Annales du Musée Guimet 20. Paris: Ernest Leroux.
- Van Els, Paul. 2006. The Wenzi: creation and manipulation of a Chinese philosophical text. PhD disszertáció, Leiden University.

