Ven-ce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ven-ce (magyar népszerű átírás: Ven-ce, kínaiul: 文子) ókori kínai filozófus, a hagyomány szerint Lao-ce) egyik tanítványa. Ugyanezen a néven egyike a régi kínai, taoista szellemiségű politikafilozófiai műveknek.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ven-ce, azaz Ven mester életéről alig tudunk bármi hitelt érdemlőt. Egy Li Hszian 李暹 (i. sz. 6 sz.) nevű tudóstól, aki Ven-ce művét kommentárokkal látta el, arról értesülhetünk, hogy Ven-ce eredeti családneve Hszin 辛, az adott neve (hao) pedig Csi-zsan 計然 volt, aki 范蠡 Fan Li (i. e. 517 körül) szolgálatában állt és Lao-cevel együtt tanult. Fan Li a Tavasz és ősz korszakban (i. e. 770 – 476), Jüe fejedelemség főtanácsadója volt. Tu Tao-csien 杜道堅 (1237 – 1318) kommentárjából viszont az derül ki, hogy Ven-ce családneve csakugyan Hszin volt, de ő már a személynevét is tudni véli, miszerint Hszingnek 銒 hívták volna. Ő tesz említést arról is, hogy Szung-beli Hszingként 宋銒 is emlegették, mivel szülőföldje a Szung állambeli Kujcsiu 葵丘 környékén volt.

Ven-cenek nem csupán az eredeti neve bizonytalan, de az is, hogy pontosan mikor élhetett. A Han-dinasztia i. sz. 111-ben összeállított hivatalos krónikájában, a Hansuban két utalást is találunk ezzel kapcsolatban.Ven-cet egyszer az i. e. 8. századba, a Csou-beli Ping király idejére, másszor pedig az i. e. 6-5. századra helyezik, mint Lao-ce és Konfuciusz kortársát. Néhány régi kommentátor megjegyzi, hogy az ellentmondás abból származik, hogy Ven-ce nem a Csou-beli Ping király idején, hanem a Csu-beli Ping király (ur. i. e. 528 – 516) idején élt.

Műve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az írott forrásokban a Ven-cere legelőször az i. e. 1. században, a Csi-lüe 七略, azaz a „Hét összefoglalás” című gyűjteményben hivatkoznak, amikor is egy kilenc fejezetből álló változatáról tesznek említést a szerzők. A Han-dinasztia történetét összefoglaló, Han su irodalmi alkotásokat felsoroló, bibliográfiai részében ugyancsak kilenc fejezetes, pontosabban kilenc tekercses változat szerepel. A Liang-dinasztia idején élt tudós, bizonyos Zsuan Hsziao-hszü 阮孝绪, az i. sz. 523-ban összeállított művében egy tíz fejezetes Ven-ceről tesz említést. A Sui-dinasztia és a Tang-dinasztia hivatalos krónikái i. sz. 636-ban és 945-ben pedig már tizenkét fejezetes Ven-ceről tesznek említést.

A taoista művek kánonjában a Ven-ce szövegének három Ven-ce változata is fennmaradt. Az első, legrégebbi a Tung-hszüan csen-csing csu 通玄真經注 „A titkok feltárásának igaz könyvének kommentárjai” címet viseli, a kommentárjai pedig a Tang-kori Hszü Lingfu 徐灵府 (kb. 760-841) nevéhez fűződnek. A második változat a Szung-dinasztia idején élt Csu Pien 朱弁 (kb. 1085-1144) nevéhez köthető, és a Tung-hszüan cseng-csing csen-ji csu 通玄真經正儀注, vagyis a „Titkok feltárásának igaz könyve – javított értelmezéssel és kommentárral” címmel került be a taoista kánonba. A harmadik változatot 1310-ben csatolták a kánonba, amely a Tung-hszüan cseng-csing cuan-ji 通玄真經纘義, vagyis „A titkok feltárásának igaz könyvének folytatásos értelmezése” címet viseli, amely a mongol Jüan-dinasztia idején élt Tu Tao-csien 杜道坚 (1237-1318) nevéhez köthető.

Egészen 1973-ig ezek a Ven-ce szövegek voltak a legrégebbi ismert változatok, nem csoda hát, ha sokan úgy gondolták, hogy csupán taoista szellemiségű művekből készült kései kompiláció, amelynek ókori eredetije – már ha egyáltalán létezett – nagyon korán elveszhetett. Csakhogy 1973-ban egy régészeti lelet egy csapásra más megvilágításba helyezte a Ven-ce szövegének autentikus voltát. Ekkor történt ugyanis, hogy a Hopej tartománybeli Tingcsou közelében egy i. e. 55-ben lezárt sírt tártak fel, melyet a Csungsan állambeli Huaj király (懷王) sírjaként azonosítottak. A sírmellékletek között számos kézirat mellett megtalálták a Ven-ce bambuszcsíkokra írott legkorábbi változatát is, amely meglepő módon alig mutatott jelentős eltéréseket a későbbről ismert változatokkal. A szöveg korának pontos vagy legalábbis pontosabb meghatározása ma is tudományos vizsgálatok tárgya, annyi azonban megállapítható, hogy valamikor az i. e. 3-2. század környékén íródhatott, legalábbis ekkor állították össze a ma ismert változatát. Ez természetesen nem zárja ki, hogy tartalmazhat ennél korábban íródott részleteket is.

Műfaja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Noha, a Ven-cet a taoista műnek szokás tartani, megjegyzendő, hogy korántsem olyan következetes a taoista tantételeket illetően, mint például Lao-ce műve Az Út és Erény könyve, a Csuang-ce vagy a Lie-ce. Igaz, hogy úgyis tekinthetünk rá, mint Az Út és Erény könyve inspirálta műre, hiszen több tucat idézetet olvashatunk ebből, csakhogy a Ven-ce szövege Lao-cenek tulajdonít olyan gondolatokat is, melyek Az Út és Erény könyvében még csak meg sem jelennek. Az olyan kategóriák, mint az emberségesség, az igazságosság, a szertartásosság vagy a nemes ember egyértelműen konfuciánus hatást tükröznek. Ennek ellenére természetesen javarészben taoista gondolatok jelenek meg, olyan művé formálva, amely a mindenkori kormányzáshoz szolgál útmutatóként.

Magyar fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lao-ce utolsó tanításai – Wen-ce. (Thomas Cleary angol fordításából magyarra fordította: Varga Sándor) Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest 1995. ISBN 963-85223-8-1

Wenzi: A titkok feltárásának igaz könyve. Klasszikus kínaiból fordította és az előszót írta: Tokaji Zsolt. Fapadoskonyv.hu, Budapest 2010. ISBN 978-963-299-892-3

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cleary, Thomas, ford. 1992. Wen-Tzu: Understanding the Mysteries. Boston: Shambhala Publications.
  • De Harlez, Charles, ford. 1891. Textes Tâoïstes. Annales du Musée Guimet 20. Paris: Ernest Leroux.
  • Van Els, Paul. 2006. The Wenzi: creation and manipulation of a Chinese philosophical text. PhD disszertáció, Leiden University.