Lie Jü-kou

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lie Jü-kou
Született kb. i. e. 440
Csengcsou
Elhunyt kb. i. e. 370
Állampolgársága Kína
Foglalkozása
Filozófusi pályafutása
Kínai filozófia
Ókori filozófia
Iskola/Irányzat kínai filozófia, taoizmus
SablonWikidataSegítség
Családneve (姓): Lie
Nemzetségneve (氏):
Utóneve (名): Jü-kou 圄寇 / 禦寇
Adott neve (字):
Halotti neve (謚):
Tiszteleti neve: Lie mester (Lie-ce 列子)
Latinos neve:

Lie Jü-kou, illetve a közismertebb tiszteleti nevén: Lie-ce Laoce és Csuang-ce mellett a korai taoizmus kiemelkedő alakja. Életéről meglehetősen kevés konkrétumot árulnak el a klasszikus források, ám annál jelentősebb a neki tulajdonított és a nevét viselő műve, a Lie-ce, amelynek egyik fontos témája a halálhoz, az elmúláshoz való viszony. Ebben a műben, a Csuang-cehez hasonlóan a filozofikus fejtegetések, a dialógusok és a tanmesék egymást váltogatják. Számos történettel illusztrálja azt a nézetet, amely szerint a taon (道) kívül minden a születés, a növekedés, a hanyatlás és a pusztulás fokozatait járja be. Mivel más dolgokhoz hasonlóan az ember is az ürességből származó csiből (氣), illetve az ebből létrejött jin-jang (陰陽) kettősségből keletkezett, így természetes, hogy ez a megszilárdult csi (az ember) visszatér az ürességbe.[1]

Élete[szerkesztés]

A Lie-ce szerint Lie Jü-kou Csengben (鄭) élt, mestere Hu-csiu Ce-lin (壺丘子林) és Po-hun Vu-zsen (伯昏瞀人) volt.[m 1] Liu Hsziang szerint a Cseng-beli Mu (繆) herceg uralkodásának idején élt. A 12. században már számos tudós kétségbe vonta létezését, és csak allegorikus személyként, Csuang-ce figurájaként kezelte. De Barry és Wing Tsit-Chan szerint a neki tulajdonított művet valójában egy i. sz. 3. századi neotaoista szerző írta. Richard Wilheim nem talál alapot, hogy kételkedjék Lie-ce történeti létezésében, Lionel Giles szerint a párhuzamos történetek a Lie-ceben jobbak, mint a Csuang-ceben. Sze-ma Csien nem tesz róla említést, de olyan korábbi művekben, mint például a Si-ce (尸子), a Csan-kuo cö, a Lü-si csun-csiu (呂氏春秋) vagy a Ven-ce, bölcselőként szerepel.[2]

Műve[szerkesztés]

A Lie-ce című művet elsőként Liu Hsziang (i. e. 77–6) említi i. e. 14-ben, később valószínűleg erre alapozva hivatkozik rá a Han su bibliográfiai fejezete, a Ji-ven-cse. Ezután a szöveg következő felbukkanása a műhöz a legfontosabb kommentárt író Csang Csannál (張湛; i. sz. 330–400) található meg, aki talán a szöveg kialakulásában is fontos szerepet játszott. A szöveg egésze tehát minden bizonnyal kései, de egyes részletek származhatnak a Csin-kor előttről.

A jelenleg ismert formájában a Lie-ce a következő 8 fejezetből áll:

I. Égi jelek (Tien-zsuj 天瑞);
II. A Sárga Császár (Huang-ti 黃帝);
III. A Csou-beli Mu király (Csou Mu-vang 周穆王);
IV. Konfuciusz (Csung-ni 仲尼);
V. Tang kérdései (Tang ven 湯問);
VI. Erő és sors (Li-ming 力命);
VII. Jang Csu (Jang Csu 楊朱);
VIII. Az összefüggések magyarázata (Suo-fu 說符).

Az első hat fejezet alapvetően taoista inspirációra születhetett, ugyanakkor a VII. fejezetben Jang Csu tanítása található, míg a VIII. fejezet számos konfuciánus és motista elemet is tartalmaz. A Csuang-cehez hasonlóan a filozofikus fejtegetések, a dialógusok és a tanmesék egymást váltogatják. Az általános stilisztikai hasonlóságon túl a Lie-ceben számos szövegszerű átfedés is található a Csuang-cevel, 16 teljes történet és számos további részlet közös bennük.[3]

Hivatkozások[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Lásd Lie-ce IV. 4., I. 1., II. 5., II. 14.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kósa 2013. 225. o.
  2. Kósa 2013. 225. o.
  3. Kósa 2013. 225., 226. o.

Irodalom[szerkesztés]

  • Dobos 1994.: Lie Ce: Az elomló üresség igaz könyve. (Fordította: Dobos László) Budapest: Ferenczy Könyvkiadó, 1994.
  • Fung 2003.: Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. ISBN 963-389-479-4
  • Kósa 2013.: Kósa Gábor: „Liezi”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 225–236. ISBN 978-963-284-374-2

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]