Popper Péter (pszichológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Popper Péter
Péter Popper psychologist.jpg
Születéskori neve Popper Péter
Született 1933. november 19.
magyar 1919-1946 Budapest
Elhunyt 2010. április 16. (76 évesen)
magyar Budapest
Nemzetisége magyar
Házastársa Zolnay-Laczkó Katalin
Foglalkozása pszichológus
pszichoterapeuta
egyetemi tanár

PORT.hu-adatlap

Popper Péter (Budapest, 1933. november 19.Budapest, 2010. április 16.[1]) pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár.

Évtizedekig hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa, könyveivel, előadásaival, tanácsaival az újságokban, a rádióadásokban, a televízióban segített az embereknek a mindennapok lelki gondjainak megoldásában, eligazodni a gyermeknevelésben.

Kutatási területei a pszichoterápia, társadalmi beilleszkedési zavarok, valláspszichológia voltak.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1952-ben érettségizett a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, ahová 1944-től járt.

Felsőfokú tanulmányait Budapesten folytatta az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és Moszkvában, a Lenin Intézetben.

Filozófia-logika-pszichológia szakos középiskolai tanári oklevelével a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tudott elhelyezkedni oktatói állásban (1957-1958), majd a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusa lett (1958-1960). 1960-ban felvették az ELTE Jogi Karának Büntetőjogi Tanszékére aspiránsnak, majd 1963-tól a SOTE I. sz. Gyermekklinikáján tudományos munkatárs, majd tudományos főmunkatárs (1967-1980) beosztásba került.

1969-ben érte el a kandidátusi fokozatot, a pszichológia tudományok kandidátusává nyilvánították. 1980-ban kinevezték docensnek, 1984-ben egyetemi tanárnak. A SOTE orvospszichológiai oktatási csoportjának vezetésével bízták meg, ezt a feladatot 1980-tól 1992-ig látta el.

1992-1994 között az izraeli Bar Ilan Egyetem vendégprofesszora volt, hazaérkezve 1994-1996 között Horn Gyula miniszterelnök személyes tanácsadója lett.

1997-től a budapesti egyetemeken, főiskolákon (ELTE, MÚOSZ Újságíró iskola, Színház és Filmművészeti Főiskola, Rabbiképző), illetve a Szegedi Tudományegyetemen[2] is tartott előadásokat, s konzultánsa volt a Láthatatlan Kollégiumnak.

Több tudományos tisztséget töltött be, szerkesztette a Magyar Pszichológiai Szemle című szakfolyóiratot (1974-1990); az MTA Pszichológiai Bizottság és a TMB[3] pszichológiai szakbizottság tagja volt; a Népjóléti Minisztérium Klinikai Pszichológiai Kollégiumának elnöke (1986-1994). A Nemzetközi Alkalmazott Pszichológiai Társaság választmányi bizottságának tagja volt.

Szabad idejében mindig szívesen foglalkozott szépirodalommal, maga is írt színdarabokat, amelyek közül hármat be is mutattak a nyolcvanas években.

Hosszú betegség után, 2010. április 16-án elhunyt, 20-án a Budapesti Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra, zsidó rítus szerint, annak ellenére, hogy életének utolsó harmadában sok más vallással is behatóan megismerkedett-foglalkozott (különösen a buddhizmus általános élőlény-szeretete hatott rá erősen), s ezek elemeiből saját, egyéni, magán-használatú vallást gyúrt össze, amelyről számtalanszor nyilatkozott a Magyar rádióban. Zsidó hitét azonban sohasem tagadta meg. [4]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kötetei magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A kriminális személyiségzavar kialakulása (1970)
  • Bevezetés a pszichológiába. Geréb György társszerzővel.(1970)[5]
  • Személyiségünk titkai. Ranschburg Jenővel. (1978)
  • A belső utak könyve (1981)
  • Rorschach-szótár (1981)
  • Az orvosi pszichológia alapkérdései (1983)
  • Lexikon a szerelemről (szerk. 1987)
  • Az orvosi pszichológia speciális kérdései (szerk. 1990)
  • Az önmagába térő ösvény (1990)
  • Hogyan öljük meg magunkat? (1991)
  • Belső utakon (1991)
  • A pokol színei (1991)
  • Gyerekek, szülők, pszichológusok (társszerk. 1992)
  • Az istennel sakkozás kockázata (1995)
  • Istenek órája (1996)
  • Peloni avagy Pilátus testamentuma (1997)
  • Sajtópszichológia. Garai Lászlóval (1998)
  • Fáj-e meghalni? (1999)
  • Hazugság nélkül (1999)
  • Van ott valaki (2001)
  • A meghívott szenvedély : férfiak és nők titkai nyomában (2002)
  • 666 - A sátán a XXI. században (2002)
  • Lélek és gyógyítás (2002)
  • Végzet, sors, szabad akarat. Társszerzőkkel, Feldmár András, Ranschburg Jenő (2004)
  • Az Írás - Az Újszövetség - Máté evangéliumától a Jelenések könyvéig (2004)
  • Az Írás - Az Ószövetség - A Teremtés Könyvétől Malakiás prófétáig (2004)
  • Várj, amíg eljön az órád - Rekviem Indiáért (2005)
  • Egészséges egyén, beteg társadalom? : a hamis illúziók biztonsága. Társszerzők: Csernus Imre, Mohás Lívia. (2006)
  • Vallásalapítók (2006)
  • Napidő - 20 portré (2006)
  • Titok, elhallgatás, őszinteség. Csernus Imrével, Kígyós Évával. (2007)
  • A széthasadt kárpit - Írások a hitről és a vallásról (2007)
  • Ingovány - A rejtőzködő lélek keresése (2007)
  • Praxis – avagy angyalok a tű fokán (2007)
  • A nem értés zűrzavara - Ezoterikus hiedelmek és téves tanítások (2008)
  • A reggel és az este jógája (2008)
  • Részemről mondjunk mancsot (2008)
  • Válság és megújulás : kívül és belül : Siva nevető tánca (2009)
  • Tűz a hegyen - Izraeli napló és elmélkedések (2009)
  • Válság és megújulás (2009)
  • Lelkek és göröngyök (2010)
  • Hordaléktalajon - Novellák, színjátékok, versek, naplórészletek (2010)
  • Sárkányok barlangja (2010)

Kötetei idegen nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Studies in Clinical Diagnostics and Psychoterapy (szerk. 1987)
  • Training der Gefühle (1989)

Színdarabjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Színes pokol (1985)
  • Útvesztő (1987)
  • Kék balett (1988)

Díjak, kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ki kicsoda : 2000 /főszerk. Hermann Péter. 1-2. köt. Budapest, Greger-Biográf, 1999. Popper Péter lásd 2. köt. 1303-1304. p. ISSN 1215-7066

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak