Akvarell

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vízfestékkészlet
Olasz művész vízfestékkel és körecsettel fest
Irina Sztukowski, Harmatcseppek, nedves-nedvesre és nedves-szárazra technika, (2012)

Az akvarell (a francia aquarelle szóból) vagy vízfestés vízben oldható festékkel nagyszemcsés, ún. akvarellpapírra való festés. A festéket nagyon hígan kell az általában előre benedvesített papírra kenni, amelyen vagy a kontúrokat töröljük ki vele vagy szabadon festünk. Ennek a festészeti technikának az értéke a finom, világos, áttetsző színekben van, ami a képnek, különösen a tájképnek nagy frissességet kölcsönöz. Gyors, tovatűnő élmények, jelenségek rögzítésére kiválóan alkalmas. Régebben vázlatok készítésére használták, később önálló technikává vált. Az akvarell legnagyobb mesterei a japánok és a kínaiak, Európában pedig a 19. század angol festői. A XX. és XXI. században is készültek és készülnek kiváló akvarell festmények.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összes festészeti eljárás közül talán a vízfestészet a legegyénibb módszer. Amit vízfestékkel hozunk létre, örök: ha egyszer felvittük a papírra, a festék ott is marad. A vízfesték megjósolhatatlan, kiszámíthatatlan természetű. A vízfesték fő vonzereje a festők számára a frissessége és átlátszósága, mely ideálissá teszi sokféle téma ábrázolására, főképp tájképek és virágcsendéletek készítésére. Mint ahogy a neve is jelzi, a vízfestéket vízzel vegyítjük, s mivel áttetsző, csak a világostól a sötét felé építkezhetünk, nem úgy, mint az olaj- vagy akrilfesték használatakor. A hangsúlyos fényeket úgy érhetjük el, hogy a papír felületét érintetlenül hagyjuk, vagy a nagyon halvány színeket sötétebbekkel vesszük körül. Természetesen bizonyos mértékben előre kell terveznünk: a munka kezdetén meg kell határoznunk, hová kerüljenek a színek, de ez más eszközök használatakor is így van – legyen az festés vagy rajzolás. Gyakran a festék maga „uralja“ a festményt, különféle hatások módozatait sugallva, ezáltal dinamizmust és spontaneitást ad a munkának.

Az anyag[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízfestéket színezőanyag (pigment) és kötőanyag összekeverésével készítik, amely vízzel oldható gumiarábikum. Kétfajta vízfestéket ismerünk: az egyik a tiszta vagy klasszikus vízfesték, a másik a gouache vagy fedőfesték, ami úgy készül, hogy ugyanahhoz a típusú festékhez fehér pigmentet adagolnak a kötőanyagba, és ezáltal átlátszatlan lesz. A gouache-festés technikája hasonló az olaj- vagy az akrilfestés technikájához, mivel a világos festék a sötét fölé kerül.

A vízfestés története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több ezer éves múltja van. Az első ismert példák a barlangfestmények, melyekhez sűrű, átlátszatlan, víz alapú festéket használtak. A korai kínai művészek ezzel szemben puha szőrű ecsettel selyemre és rizspapírra festettek, melyek vízelnyelő tulajdonsága megkívánta a halvány, átlátszó festéket.

A vízfesték erőssége ebben áll: lehetővé teszi, hogy a papír szövete és tónusa elegyedjék a festék színeivel, s ez a fénynek és a mélységnek lélegzetelállító illúzióját kelti. A vízfesték különféle variációit évezredek óta használják. Az ókori egyiptomiak is alkalmazták egy fajtáját a vakolatra felhordva a sírkamrák díszítésére, az itáliai reneszánsz nagy falfestményeit is egyfajta vízfestékkel festették. A nagy német festő, Albrecht Dürer széleskörűen alkalmazta. A 18. századi Angliában a vízfestést a nemzeti művészet szintjére emelték. Paul Sandby, Thomas Girtin, Peter de Wint kizárólag vízfestékkel dolgozott, úgy vélték, hogy ez a tökéletes eszköz, amivel a világos, levegős, „légköri“ hatásokat megjeleníthetik. Minden idők egyik legnagyobb festője, William Turner ugyan olajképeivel szerzett hírnevet, de meglepő gazdagságú és mélységű akvarelleket is alkotott.

Eszközök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízfestészet egyik nagy előnye, hogy csak kevés felszerelésre van szükség, mégpedig olyanra, amit könnyű tárolni. A festékek és ecsetek sokáig használhatók.

Festékek és színek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A készen kapható vízfestékek különféle formában és kiszerelésben vásárolhatók meg, leginkább tubusokban és tégelyekben. Ezek mindegyike tartalmaz glicerint, és félnedves festékként ismertek, ellentétben a hagyományos, száraz gombfestékkel, amelyet már alig használnak. Ezeket a száraz festékeket hosszasan kell áztatni, amíg kioldódnak. A gouache festékeket többnyire tubusban árulják. Ezeknek a gyártása során krétát adagolnak a pigmenthez, hogy ezáltal sűrűbbé, opálossá váljanak. A valódi vízfestékekben nincs kréta. Ezeket is lehet kínai fehérrel keverni, hogy átlátszatlanná vagy félig átlátszatlanná tegyük, ezáltal lágyabb és árnyaltabb gouache festéket állíthatunk elő. Tőlünk függ, hogy tubust vagy tégelyt használunk. Mindegyiknek megvan az előnye és hátránya.A tubus főleg azoknak ajánlott, akik inkább zárt térben dolgoznak, és meglehetősen nagy léptékű képeket készítenek. A tégelyeket könnyű szállítani, főleg szabadban, kisebb léptékű képeket festők között népszerű. Amikor színeket vagy spalettát vásárolunk, a hivatásos művészek szerinti aranyszabály az, hogy legyen minél egyszerűbb. Kevés festő használ egy tucat színnél többet. Tájképfestéskor hasznos adalék a nedvzöld, a Hooker-zöld, a nyers umbra és a cölinkék. Virágfestéshez az alapszíneket kiegészíthetjük kobaltlilával és citromsárgával.

Ecsetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízfestéshez általában puha ecseteket használunk. A legjobb minőségűek cobolyszőrből készülnek. Vízfestéshez készülhet még ecset mókusszőrből és ökörszőrből is. A műszálas ecsetek gazdag választékát kínálják a boltok, rendszerint nejlonból készülnek, s bár nem tartják magukban olyan jól a festéket mint a szőrecsetek, finom részletek festésére kiválóak és olcsóbbak. A vízfestéshez nem kell sok ecset, legtöbb esetben három vagy négy is elegendő. Praktikus okokból egy nagy, lapos végű ecset a legjobb a nagy felületek festésére, továbbá két vagy három különféle méretű kerek ecset.

Ismert akvarellfestők (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981.
  • Művészeti kislexikon. Szerk. Végh János. Budapest : Corvina Kiadó, 2006. Vízfestés lásd 237. p. ISBN 963-13-5534-9
  • Sally Harper: A vízfestés iskolája, Kiadó: EGMONT-HUNGARY KFT., 2004, ISBN 978-963-627-864-9

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg az akvarell címszót a Wikiszótárban!