Csoóri Sándor

Csoóri Sándor
Dedikálás közben. Ünnepi Könyvhét, 2010. június.
Született	Zámoly 1930. február 3. (83 éves)
Nemzetisége	Magyar
Foglalkozása	Író, költő, újságíró, politikus
Díjak	József Attila, Kossuth, Prima Primissima díj
Kitüntetései	A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal

Csoóri Sándor (Zámoly, 1930. február 3. –) kétszeres Kossuth-díjas magyar költő, esszéíró, prózaíró, politikus.

Élete

Csoóri 1930-ban született Zámolyon, református parasztcsaládban. 1950-ben érettségizett a Pápai Református Kollégiumban, majd az ELTE Orosz Intézetében tanult, de tanulmányait, betegsége miatt, félbehagyta. Különböző újságoknál és folyóiratoknál dolgozott, így 1953-54-ben az Irodalmi Újság munkatársa, 1955-től 56-ig az Új Hang versrovat-szerkesztője. 1956 után egy ideig nem talált munkát, majd az 1960- as évek elején a Budapesti Műszaki Egyetem újságjának szerkesztői munkatársa, 1968-tól 1988-ig a MAFILM dramaturgja.

A hatalom hamar észrevette, hogy Csoóri nem tartozik feltétlen hívei közé. Írásaiban kritizálta a diktatúra személyiség- és társadalomromboló hatását, különös tekintettel a vidéki emberek sorsára. Gyakran volt megfigyelés és szilencium alatt, néha évekig. Nem kaphatott komolyabb elismerést, díjakat. Budapesten élt, ahol a Belvárosi kávéházban jöttek össze barátaival, többek között Jancsó Miklóssal, Orbán Ottóval, Konrád Györggyel, Kósa Ferenccel. Költészete az 1960-as évekre forrott ki igazán. A Kádár-kor ellenzékének egyik legmarkánsabb képviselőjévé vált.

Első versei 1953-ban jelentek meg, nagy feltűnést keltve a Rákosi-korszakot bíráló hangvételükkel. Ezekben valamint első kötetében (Felröppen a madár, 1954) még leginkább Petőfi realista közéletiségét követte.

A hetvenes évekre alakult ki költészetének jellegzetes karaktere, melynek legfőbb ismérvei: a képekből áradó metafizikai sugárzás, a váratlan és meglepő asszociációk sora, a mindenkor személyes hangvétel mint hitelesítő jegy és a közösségi elkötelezettség. Szakolczay Lajos így fogalmazott: „Zrínyi kezéből vette ki a kardot, s Kosztolányi selyemsálát csavarta a nyakára.” Görömbei András szerint "költőként az a legnagyobb irodalomtörténeti érdeme, hogy összetéveszthetetlenül egyéni színnel vitte tovább költészetünknek azt a fő vonulatát, melyet elődei és kortársai Balassi Bálinttól Nagy Lászlóig megteremtettek." Mint monográfusa fogalmaz, a Csoóri-vers "sokrétegű, (…) gazdag képvilágú, érzékletes közvetlenséget és szürrealisztikus asszociációkat együtt mozgató, a természetet és a kozmoszt az emberi ügyek részévé és jelképévé avató, ritmusában nyugtalanságot és belső nyugalmat egyszerre sugalló". Verseit számos idegen nyelvre lefordították.

Esszéiben a képi és a logikai megközelítést egyszerre alkalmazza. Irodalmi pályaképek, népköltészeti és történelmi tárgyú művek, nemzeti sorskérdéseinket boncolgató írások, valamint saját életének eseményeit megörökítő esszék százait írta meg és tette közzé a hatvanas évek eleje óta. Németh László és Illyés Gyula nyomdokain haladva hozta létre a magyar esszéírás egyik csúcsteljesítményét: "Csoóri esszéi a magyar nemzeti önismeret elmélyítésének, gazdagításának bázisai" (Görömbei András).

Szociográfiát (Tudósítás a toronyból, 1963), szociográfiai jellegű kisregényt (Iszapeső, 1981), gyermekverseket (Lekvárcirkusz bohócai, 1969; Lábon járó verőfény, 1987; Ördögfióka, 2006, Moziba megy a Hold, 2008) is írt. Kósa Ferenc (Tízezer nap; Ítélet; Hószakadás; Nincs idő) és Sára Sándor (Földobott kő; 80 huszár; Tüske a köröm alatt) filmjeinek forgatókönyvírója volt. Összegyűjtött versei 2000-ben láttak napvilágot (A jövő szökevénye), 2004-ben megjelent válogatott verseinek gyűjteménye (Elkártyázott köpeny). 2007-ben Tizenhét kő a parton címmel jelent meg esszékötete. 2009-ben Harangok zúgnak bennem címen adott ki újabb verseskötetet.

A hatvanas évektől a népi-nemzeti ellenzék vezető egyénisége volt, komoly szerepet vállalt a rendszerváltás előkészítésében. Több alkalommal sújtották szilenciummal, több ezer oldalnyi ügynöki jelentést írtak róla, népszerűsége azonban rendkívül magas volt, előadásain rendszerint zsúfolt termek fogadták. 1990-ben egy néhányak által antiszemitának minősített cikke miatt több írótársa szembefordult vele, a Magyar Írószövetség pedig (amelynek elnökségi és választmányi tagja is volt) nyilvánosan elhatárolódott tőle.

1985-ben részt vett az ellenzéki csoportok Monori találkozóján. 1987-ben egyike volt az Magyar Demokrata Fórum alapítóinak, majd 1993-ig a mozgalom, később a párt elnökségi tagja. 1988-tól a Hitel (folyóirat) szerkesztőbizottsági elnöke, 1992-től főszerkesztője. 1991-től 2000-ig a Magyarok Világszövetségének elnöke. Ebben a funkciójában kezdeményezte 1992 nyarán a Duna Televízió létrehozását, mely még az év karácsonyán megkezdte sugárzását.

Díjai

Csoóri Sándor az Ünnepi Könyvhéten. 2010. június.

Csoóri Sándor 2010. április 11.

• József Attila-díj (1954, 1970)
• Alföld-díj (1978, 1990)
• Herder-díj (1981)
• Bibó István-díj (1984)
• Az Év Könyve Díj (1985, 1995, 2004)
• Déry Tibor-díj (1987)
• Fitz József-díj (1989)
• Kossuth-díj (1990)
• Magvető Könyvkiadó Nívódíja (1990)
• Radnóti-díj (1990)
• Eeva Joenpelto-díj (1995)
• Károli Gáspár-díj (1997)
• Magyar Örökség díj (1997, 2005)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2000)
• Magyar Művészetért Díj (2004)
• Balassi Bálint-emlékkard (2006)
• Prima Primissima díj (2008)
• Kossuth-nagydíj (2012)

Csoóri Sándor emlékpad

• Rákospalota-Újpest vasútállomás

Források

• Cs. Nagy Ibolya: A cselekvő gondolat esszéi; A közélettől a magányig; A szülőföldélmény Csoóri Sándor költészetében; Énkép: bársonnyal, ciánnal; Utazás az éjszakában = Cs. N. I.: Kérdez az idő, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2002. 201-246.
• Elek István: Rendszerváltoztatók húsz év után, Magyar Rádió Zrt. és Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft., 2009. (Interjú, 296–303.)
• Erős Kinga: Írások a Holt-tenger partjáról (Csoóri Sándor: Tizenhét kő a parton). Bárka, 2008/4.
• Görömbei András (szerk.): Tanulmányok Csoóri Sándorról. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999.
• Görömbei András: Csoóri Sándor. Kalligram, Pozsony, 2003.
• Jánosi Zoltán: Csoóri Sándor hermeneutikai forradalma. Új Forrás, 2003/7.
• Kiss Ferenc: Csoóri Sándor. Magvető, Bp, 1990.
• Lapis Gergely: Csoóri Sándor. Szépirodalmi Figyelő, 2004/6.
• Márkus Béla: Ady halott szemét fölszaggatni; Az elveszett világ fojtó érzékisége = M. B.: Démonokkal csatázva. Felsőmagyarország, 1996.
• Monostori Imre: Személyes látlelet a magyar "vaddemokráciáról" (Szálla alá poklokra) = M. I.: Rég Múlt? Utak és útkeresések. Kortárs, 1998.
• N. Pál József: Sorstükör az ezredfordulón. Kortárs, 2003/6.
• "Az elsüllyedt mennyországok túlélője" (Csoóri Sándor: Csöndes tériszony) Nagy Gábor (költő) tanulmánya, Az olvasás tétje, Magyar Napló Kiadó, 2003, 150-157. = Uő. Kortárs, 2002/7. 104-108.
• Pécsi Györgyi: A személyesség hitele. Kortárs, 2001/6.
• Penckófer János: Eredetiségünk kiútkeresése (Csoóri Sándor: Elveszett utak). Kortárs, 2004/3.
• Szakolczay Lajos: „Nekünk ilyen sors adatott” (Beszélgetés Csoóri Sándorral), Magyar Napló, 2005/4.
• A közösségi hangoltságú személyiség létdrámája Csoóri Sándor költészetében, Nagy Gábor (költő) tanulmánya, Kortárs, 2006/11–12.
• Vasy Géza: A nemzet rebellise. Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2000.
• Véghelyi Balázs: „Ha virágzik, sokan lássák!” (Csoóri Sándor gyermekverseiről) = V. B.: A megíratlan és a megírt idők. Hungarovox Kiadó, Bp, 2007.

További információk

• Csoóri Sándor profilja a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
• Csoóri Sándor a PORT.hu-n
• Csoóri Sándor versei műfordításokban Bábel Web Antológia
• a Hitel folyóirat hivatalos honlapja