Caius Valerius Catullus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Catullus

Caius Valerius Catullus (i. e. 84(?) – i. e. 54) római költő az aranykorból, a neoterikus költészet legnagyobb és legeredetibb alkotója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életéről kevés bizonyosat lehet tudni: Veronában született, Gallia Cisalpina tartományban, jómódú családban, apja Caesar vendégbarátja volt. Szent Jeromos szerint Kr. e. 87-ben született, és Kr. e. 57-ben halt meg, azonban egyik költeménye tartalmaz utalást i.e. 54-ben történt eseményekre (11. carmen). Neki vagy családjának volt villája a Garda-tó partján található Sirmióban (31. carmen). Iskoláiról nem sokat tudni, első verseit 15-16 éves korában írta (68. carmen). Rómában tagja lett a neoterikus költői csoportnak. Műveiben számos utalás található a kor ismert közéleti szereplőire, Ciceróra, Cornelius Neposra, Pompeiusra etc. I. e. 57-ben elkísérte C. Memmius Gemellus praetort Bithyniába, és az út során megnézte bátyja sírját (101. carmen). Feltételezések szerint Bithyniából visszatérve írta legtudósabb verseit, az Attist (63. carmen), valamint a Peleus és Thetis nászát (64. carmen). Költeményei egyik fő motívuma Lesbia iránt érzett szerelme: a feltételezések szerint Lesbia azonos Clodiával, Q. Metellus Celer (Gallia Cisalpina proconsuljának) feleségével, P. Clodius Pulcher testvérével. Catullus halálának oka és pontos időpontja ismeretlen.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Catullus művei az elveszett veronai kódex másolataiban maradtak fenn: ezek a Codex Romanus (R), a Codex Oxoniensis (O) és a Codex Sangermanensis (G). Ezek 116 számozott költeményt, azaz carment tartalmaznak, a 18.,19. és 20. hiányzik, így összesen Catullusnak 113 verse maradt fenn. A költemények csoportosíthatók méret szerint: rövidebb költeményekre és hosszabb költeményekre (61-68. carmenek). Feloszthatók formai alapon: az első hatvan költemény változó metrumú, aztán hét hosszabb carmen következik, majd 48 epigramma zárja a gyűjteményt. Tartalom szerint a gyűjtemény nagyon változatos: találhatók benne erotikus költemények, invektívák, nászénekek, himnuszok, kiseposzok és gyászénekek.

Gyűlölök és szeretek (Odi et amo)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műfaja epigramma, versformája disztichon. Erősek a versben az ellentétek. Az ambivalenciát fogalmazza meg.

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Carl Orff Catulli Carmina című dalműve Catullus szövegeire épül.
  • Thornton Wilder regényének (Március idusa) főszereplője Catullus.
  • Füst Milán Catullus című darabjának szereplői a költő és ismerősei.
  • Rákos Sándor Catullusi játékok című versciklusában felhasználja a költő műveit és alakját.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Grimal, Pierre: A latin irodalom története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. 50-51.
  • Ókori lexikon (szerk. Petz Vilmos) Franklin Társulat, Budapest, 1902
  • Falus Róbert: Az antik világ irodalmai, Gondolat, Budapest, 1980
  • Polgár Anikó: Catullus noster, Kalligram, Pozsony, 2003

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Catullus témában.