Csengery János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csengery János
Csengery János 1935 ben.jpg
Csengery János 1935-ben
Született 1856. október 2.
Szatmárnémeti, Magyarország
Elhunyt 1945. április 21. (88 évesen)
[Graz ], Ausztria
Nemzetisége magyar
Házastársa Udvardi Szaniszla
Foglalkozása klasszika-filológus, egyetemi tanár, MTA-tag, La Fontaine Társaság elnöke, Kisfaludy Társaság tagja, Erdélyi Irodalmi Társaságának Kolozsvárt rendes tagja,majd titkára,később alelnöke.
Fontosabb munkái Euripides drámái. 1-3. köt. Budapest, 1911-1919.
Sophokles drámái. 1-2. köt. Kolozsvár, 1919. Aischylos drámái(Budapest 1903.) Catullus versei_magyar rhythmusokban (Budapest 1880) Propertius elégiái (Budapest,1897) Tibullus elégiai (Budapest 1886) Horatius költeményei (Szeged, 1922)

Csengery János (Csengeri néven is szerepel a szakirodalomban.) (Szatmárnémeti, 1856. október 2.Budapest, 1945. április 21.) klasszika-filológus, műfordító, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1892, rendes: 1920, tiszteleti: 1930.)

Kutatási területe: Görög és latin irodalom, nyelvészet és műfordítás.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Czenger János pénzügyi tisztviselő, anyja Track Anna. Az apa később a Czenger vezetéknevet Csengerire magyarosította. A fiú iskoláit Szatmárnémetiben kezdte, majd jó tanulmányi eredményeire való tekintettel szülei beíratták a debreceni Piarista Gimnáziumba, onnan pedig átvitték Debreceni Református Kollégiumba, s ott tett érettségi vizsgát. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végezte magyar-latin-görög szakon. 1879-ben nyert középiskolai tanári oklevelet. Egyetemi doktori vizsgát tett 1880-ban.

Vidéki és budapesti középiskolákban tanított. 1883-ban a Katona Józsefről elnevezett Óda-pályázat nyertese lett. 1891-ben magántanári képesítést szerzett a Budapesti Tudományegyetemen. Tanulmányutakat tett Németországban (1891), Franciaországban (1898, 1900), Görögországban (1905), járt Egyiptomban és gyakorta Olaszországban. 1896-tól a kolozsvári egyetem, majd 1921-1927 között a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Klasszika-Filológiai Tanszékét vezette. 1921/22-ben ő látta el a Bölcsészettudományi Kar dékáni feladatait, majd az 1924/25-ös tanévre őt választották meg a szegedi egyetem rektorának. 1925/26-ban prorektori funkciót töltött be. 1927. augusztus 31-én vonult nyugdíjba. Elismerésül munkásságáért kitüntetésben részesült, amelynek keretében ő és leszármazottai felvehették a "Csengeri" vezetéknév "y"-onos írásmódját.

1880-tól haláláig kiterjedt műfordítói munkásságot folytatott; görög és latin írók (Homérosz, Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Catullus, Tibullus, Martialis, Horatius, Vergilius) műveit fordította magyarra.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ὅμηρος[1] Homérosz

Tanulmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A görög rhetorika ókori irodalma. Egyetemes Philologiai Közlöny[2], (1882.)
  • A főbb költői fajok kifejlődése a görög irodalomban. Egyetemes Philológiai Közlöny, (1891.)
  • Homeros (1888). Győr, Gross Gusztáv. 42 p.
  • A római irodalom története (1904). Budapest, Franklin. 104 p. (Klny. az Egyetemes Irodalomtörténet II. kötetéből)
  • Az ókori klasszikusok jelentősége a középiskolában. Magyar Közművelődés, (1925)
  • Vergilius a magyar költészetben (1931). Budapest, MTA. 36 p.
  • Arany János és az ókori klasszikusok : tiszteleti tagsági székfoglaló a nagykőrösi Arany János Társaság Arany-emlékünnepén (1933). 18 p. (Klny. a Budapesti Szemléből).

Műfordítások görögből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aeschylos oresteiája : dráma trilógia (1901). Budapest, Franklin.
  • Aeschylos Oresteiája : drámai trilogia : 2. jav. kiad. : A Kisfaludy Társaság Széher Árpád-féle pályázatán jutalmat nyert műfordítás; kiadja a Kisfaludy-Társaság, 1911. 228 p.
  • Euripides drámái / Euripides ; bevezetéssel és jegyzetekkel ellátva (1911-1919). Budapest, MTA.
  • A görög lira gyöngyei (1933). Szeged, Szegedi Városi Nyomda. 183 p.

Műfordítások latinból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gaius Valerius Catullus versei. Irodalom-történeti tanulmánnyal bevezetve és jegyzetekkel kísérve (1880). Budapest, Franklin.
  • Ámor és Psyche : Apuleius meséje : bevezetéssel ellátta Csengeri János (1911) Budapest, Franklin. 68 p.

Tudományos tisztség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Classica-Philologiai Bizottság tagja
  • Magyar Paedagogia c. szakfolyóirat szerkesztője (1892-1896)

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • La Fontaine Társaság, elnök
  • Kisfaludy Társaság, tag (1904-)
  • Magyar Paedagogiai Társaság
  • Erdélyi Irodalmi Társaság, alelnök
  • Philológiai Társaság, választmányi tag
  • Magyar Nyelvtudományi Társaság, választmányi tag
  • Goethe Társaság

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csengery János szegedi munkásságának elismeréseképpen mészkőből készült emléktáblát helyeztek el szegedi lakóháza falán (Roosevelt tér 14.), az emléktábla szövege:
"Ebben a házban élt

és alkotott

1920-1932-ig

CSENGERY JÁNOS

klasszika-filológus,

az egyetem volt rektora."[3]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Emlékkönyv Csengery János születésének 70. évfordulójára (1926). Szeged, Városi Nyomda. 310 p.
  • Tar Ibolya: A klasszika filológus Csengery János. Magyar Pedagógia, 107. évf. 2007/1. sz. 49-55. p.[4]

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. görögül
  2. Rövidítése: Egy. Phil. Közl.
  3. Tóth Attila: In memóriam A-tól Z-ig. (Emléktáblák Szegeden, I. rész, A-CS.) Szeged, 16. évf. 2004/8. sz. 42. p.
  4. Tar Ibolya közleménye az interneten
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967 308. o.  
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csengery János témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]